Felmentették Hiszékeny Dezsőt, aki csak gesztikulált

– Egyáltalán nem lepődtem meg az elsőfokú ítéleten, és szerintem, aki végigülte a tárgyalást, az nem is számíthatott másra, mint hogy felmentő verdikt születik – így értékelte a bíróság folyosóján Hiszékeny Dezső, hogy a Fővárosi Törvényszék első fokon felmentette a vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés vádja alól. A másodrendű vádlottat, Sz. Sándor étteremüzemeltető vállalkozót viszont befolyással üzérkedés miatt kétévi – öt év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték.

A Központi Nyomozó Főügyészség által benyújtott

vádiratotDávid Balázs ügyész képviselte a bíróságon, ahol a két hete elmondott vádbeszédében azt állította: Hiszékeny Dezső ötmillió forint kenőpénzt kért egy vállalkozótól, cserébe pedig azt ígérte, hogy segít elintézni egy XIII. kerületi üzlethelyiség bérleti jogának megszerzését, illetve később az ingatlan árverés útján történő értékesítését.

Hiszékeny a nyomozás során nem tett vallomást – mondván, az ügyészség és Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) politikai indíttatású, koncepciós eljárást indított ellene –, a Fővárosi Törvényszéken azonban részletesen igyekezett cáfolni a vádhatóság által feltárt bizonyítékokat. Kalina József tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában úgy fogalmazott, hogy Hiszékeny védekezése logikus, következetes és észérvekre alapozott volt, míg az ügyészség által kulcsfontosságúnak tartott bizonyítékok nem voltak elég meggyőzőek.

Mi is történt? 2013 januárjában B. István angyalföldi vállalkozó azzal kereste meg Sz. Sándort, a kerületben található Atlantisz étterem üzemeltetőjét, hogy lenne egy ismerőse, aki szívesen bérbe venné a Visegrádi utca 9. szám alatt található, évek óta üresen álló üzlethelyiséget (az egykori Rigoletto bárt), ami a XIII. kerületi önkormányzat tulajdonában van. Azért fordult éppen Sz. Sándorhoz, mert a vállalkozó jó kapcsolatban volt Hiszékeny Dezsővel, aki a kerület alpolgármestereként az önkormányzat ingatlangazdálkodását felügyelte. Sz. Sándor – mint később a tárgyaláson bevallotta – egy általa kitalált sztorival próbálta megvezetni B. Istvánt: azt mondta neki, elintézi, hogy az ismerőse bérbe vehesse a Rigolettót, de az 15 millió forintba fog kerülni, amiből ötmillió forint kenőpénzt Hiszékeny Dezsőnek kell átadni, különben az üzlet nem üthető nyélbe.

B. István feljelentést tett, a Nemzeti Védelmi Szolgálat pedig egy gyorstalpaló keretében kiképezte az egyébként büntetett előéletű férfit, ellátta őt lehallgatáshoz szükséges eszközökkel, a Központi Nyomozó Főügyészség pedig 2013. január 28-án elrendelte az ügyben a nyomozást. Innentől kezdve B. István valamennyi beszélgetését rögzítette Sz. Sándorral, aki rendre azzal hitegette, hogy 15 millióért – beleértve az alpolgármesternek szánt ötmilliót is – Hiszékeny elintézi a bérlemény megszerzését. Ezen a ponton kapcsolódott a történetbe M. László, az NVSZ fedett nyomozója (B. István kitalált ismerőse), aki magát nyíregyházi vállalkozóként mutatta be, és jelezte, hajlandó megadni a kenőpénzt, de csak akkor, ha erről személyesen tárgyalhat Hiszékeny Dezsővel.

Erre háromszor került sor, mindegyik találkozóról titkos hangfelvétel készült. Az első alkalommal – amikor Hiszékeny személyesen mutatta be neki a Visegrádi u. 9.-ben az ingatlant – a fedett nyomozó nem tudta szóba hozni a kenőpénzt, mert egy percre sem maradt kettesben az alpolgármesterrel, Sz. Sándor ott sertepertélt körülöttük. Ezért 2013. február 6-án „Laci ügynök” (a tárgyaláson többször is csak így emlegették) egyedül kereste föl Hiszékenyt a polgármesteri hivatalban. Szóba is hozta az előlegként kifizetendő „15 gurigát”, és az ügyészség szerint ekkor Hiszékeny jóváhagyólag bólogatott. Ez persze a titkos hangfelvételen nem szerepelt, csak „Laci ügynök” jelentésében. A hangfelvételen viszont az hallható, hogy az alpolgármester nem értette, miről is van szó, sőt azt tanácsolta a fedett nyomozónak, hogy „soha ne adjon előleget, én legalább is nem tenném”.

Három héttel később találkoztak harmadszorra, ekkor az Atlantisz étteremben. A fedett nyomozó ezúttal is rákérdezett, mennyibe fog kerülni neki az „extra költség”. Erre a kérdésre Hiszékeny 14 másodpercig nem felelt. A fedett nyomozó jelentése szerint ugyanakkor felmutatta bal kezének öt ujját, jelezve, hogy ötmillió forintról van szó. Hiszékeny a védekezése során előadta, hogy egy sportsérülés miatt nem is tudja kinyújtani bal kezén a kisujját, így nem mutathatott föl ötöt. Az is kiderült, hogy pont ebben a pillanatban hozott ki ételt a pincér, és Hiszékeny előbb neki mondott pár szót arról, hogy amit eddig felszolgáltak, az igen rossz volt. A fedett nyomozónak pedig 14 másodperc múltán csak annyit válaszolt, „derítse majd ki, hogy ki állt ennek a hátterében”.

Kalina József bíró szerint az ügyészségnek abban igaza van, hogy bizonyos körülmények között egy fejbólintás vagy egy kézzel mutatott szám is ráutaló magatartásként értékelhető egy vesztegetés során, ám az ilyen bizonyítéknak félreérthetetlennek kell lennie. Márpedig a törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezek a gesztusok az adott helyzetben félreérthetők – a bólintás lehet önkéntelen is, a bal kézzel végzett mozdulat pedig egyszerű gesztikulálás –, ráadásul egyéb bizonyítékok nem támasztják alá a vesztegetés tényét, Hiszékeny például a titokban rögzített felvételek során egyszer sem tesz utalást kenőpénzre. Sz. Sándort ugyanakkor elmarasztalta a bíróság, mert bizonyítottnak látta, hogy a szocialista politikusra hivatkozva akart pénzt kicsalni a bérlőjelöltből.

Hiszékenynek azt a kijelentését, hogy politikai indíttatású koncepciós eljárás áldozata lett, Dávid Balázs ügyész a tárgyalás során többször is visszautasította, a törvényszék pedig nem kommentálta. Kalina József bíró az ítélet indoklásában úgy fogalmazott, ez nem jogi, hanem politikai jellegű kérdés, amit csak a tárgyalóterem falán kívül lehet értelmezni. Közölte, a bíróság nem foglalt állást sem Hiszékeny kijelentéséről, sem a NVSZ adatgyűjtési eljárásáról (amit 2033-ig titkosítottak), sem arról, hogy az ügyben miért nem lett vádlott a feljelentő B. István.

Az ítélet nem jogerős.