Félelmetes magyar helyzetkép tárul elénk a sajtószabadság világnapján
A kormány propagandagyártásra és gyűlöletkeltésre használja a közmédiát – mondta Papp Dóra a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) épülete előtt. Közös sajtótájékoztatót tartott ugyanis a Kunigunda utcai közszolgálati médiás székházánál a Mérték Médiaelemző Műhely, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és az aHang csütörtökön arról, hogy milyen lépéseket tehetünk és kellene tenni az állami média vezetőinek a közmédia át-, pontosabban valódi közszolgálatiságot nyújtó tájékoztatási forrássá alakításáért.
Papp Dóra az aHang nevében kritizálta a jelenlegi állami hírszolgáltatást, hozzá csatlakozva pedig Polyák Gábor médiajogász beszélt arról, hogy
amit ma közmédiának neveznek, ami ezt a nevet bitorolja, az nem törekszik társadalmi párbeszédre, kizárólag egy politikai érdek kiszolgálására.
Mindezt ráadásul nagyon drágán, adófizetői pénzből teszi. Hatalmas árat, évi 80 milliárd forintot fizetünk azért, hogy kizárólag a Fidesz álláspontja, üzenetei jussanak el az ország lakosságához.
Polyák Gábor kitért arra is, hogy miközben a közszolgálatiság témájában hirdettek sajtótájékoztatót,
az állami média munkatársai a saját épületük elé sem mentek el meghallgatni a tőlük eltérő, őket kritizáló véleményeket.
Pedig a kritikára igenis van ok, a médiajogász hosszan sorolta, miféle problémák vannak, milyen lépésekkel süllyedt az álhírgyártás szintjére a magyar közmédia, s milyen egyszerűen lehetne változtatni a mai gyakorlaton, a kormánypropaganda terjesztésének napi rutinján – ehhez akár az intézmény maga is kijelölhetne kritériumokat.
A szervezetek nevében felszólaló Polyák Gábor, Hargitai Miklós és Papp Dóra szerint a Nemzetközi Sajtószabadság Világnapja (május 3.) felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegtájékoztatásáért felelős intézmények nem működnek függetlenül Magyarországon, pedig ennek még a jelenlegi kormánytöbbséggel szemben is meglehetne az intézményi feltétele, nem kell mindenhez jogszabály-módosítás:
saját magukkal szemben kellene etikai normákat felállítani.
Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke éppen ezért nyílt levelet mutatott be, amelyet az állami média vezetőinek küldenek el, emlékeztetve ezeket a kormánypropagandistákat a Fidesz által elfogadott médiatörvény és médiaalkotmány által a közmédiára rótt felelősségre. Hargitai példaként hozta Orbán Viktor kétheti rádiós interjúlehetőségét, amelyet a nyílt levélben megfogalmazott javaslataik szerint vagy beszüntetni, vagy más politikai pártok, politikusok szerepléseivel egyenlő arányúvá kellene tenni.
Mindezek után Papp Dóra és aktivista kollégái
annak a nyolcezer embernek az üzeneteit ragasztotta a Kunigunda utcai székház üvegfalára, akik aláírták az aHang petícióját.
Papp elmondta, folytatják az aláírás-gyűjtést, csatlakoznak a MÚOSZ nyílt leveléhez is, és május 8-án maguk is részt vesznek a kormányellenes tüntetésen, amelynek céljai között – mint megírtuk – a tisztességes tájékoztatás kikövetelése is szerepel.
Terjedjen aHang
„Április 21-én több tízezer ember előtt jelentette be a Mi vagyunk a többség csoport, hogy petíciót indítanak az MTVA megszüntetéséért. Egy hét alatt több mint 7700 aláíró csatlakozott a petícióhoz, de ennél jóval többen értenek egyet azzal, hogy a közmédia felszabadítása alapvető lépés a változáshoz. Elég a félelemkeltésből, elég a megosztottságból: nem hagyjuk, hogy a közmédia a kormány eszköze legyen, és azt bárki ellen használják – közölte az aHang. A civilek szerint az MTVA nem tudja biztosítani a függetlenséget, ezért új struktúrára van szükség. Az MTVA megszüntetéséhez kétharmados törvénymódosításra van szükség, de a petícióban felsorolt pontok megvalósítása lehetséges jogalkotás nélkül is.
A csütörtöki akció apropóját az adta, hogy ma van a Nemzetközi Sajtószabadság Napja, amikor világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ezen a napon jelenik meg több felmérés és jelentés a média szabadságának aktuális helyzetéről. Az ENSZ a Windhoek Nyilatkozat május 3-i elfogadásának napját jelölte ki a világnap számára, amely 1991-ben kimondta az afrikai népek szabad sajtóhoz való jogát.
Mindez Magyarországon, 2018-ban kifejezetten fájdalmas ünnep.
A Riporterek Határok Nélkül 2002 óta vizsgálja meg évről évre, mennyire érvényesül az egyes országokban a médiapluralizmus, a sajtó függetlensége, mennyire tartják tiszteletben, védik az újságírók szabadságát és testi épségét. Azt is figyelik, hogyan változik az intézményi és infrastrukturális környezet. Az RSF tavaly, a 2018-as jelentése összeállításához is 180 országot vizsgált. Az élen Norvégia, Svédország és Hollandia áll, mögöttük Finnország, Svédország, Jamaica, Belgium, Új-Zéland, Dánia és Costa Rica következik. Magyarország hatalmasat zuhant az elmúlt években, jelenleg 73. az RSF listáján. A szervezet kommentárja szerint az Orbán Viktorhoz közel álló üzletemberek új, eddig külföldi kézben lévő orgánumokat szereztek meg, nagy sikerük pedig az volt, hogy az övék lett az utolsó három független vidéki lap is.
Magyarország 2011-ben még a 40. helyen állt, a következő évben azonban, mivel a médiatörvény hatályba lépése óta széles körben elterjedt az öncenzúra a szerkesztőségekben, 16 helyet esett vissza. Azóta is egyre lejjebb csúszik, 2017-ben a 71. volt.
A Freedom House 2018-as részjelentése szerint a populista kormányok a független sajtó munkáját „álhírnek” bélyegzik, ami elbizonytalanítja a közönséget abban, hogy egyáltalán kinek higgyen. Ebben a közegben pedig már könnyű egy kormányzatnak saját üzeneteit eljuttatni a közönséghez és elterelni a figyelmet a korrupciós ügyeiről.
A sajtó elleni támadások ráadásul a demokrácia többi alapja, például az igazságszolgáltatás elleni támadást készítik elő. A nemzetközi jogvédő szervezet úgy látja: az alapvető cél az, hogy a sajtó ne végezhesse a munkáját, azaz ne tudja ellenőrizni a kormányt, amely így szabad kezet kap.
„Magyarországon a Fidesz ennél egy lépéssel tovább ment, megszilárdította a magánkézben lévő média felett gyakorolt hatalmát, aminek módja az, hogy ezek a kormány szövetségeseinek tulajdonában vannak. A médiatermékek továbbra is megmaradnak, de az új tulajdonosok kezében függetlenségüket és kritikus hangvételüket is megsemmisítik. „A sajtó kiüresítése a magyar demokrácia Fidesz általi lerombolásának kulcsfontosságú eleme” – áll a jelentésben.
„A Sajtószabadság Világnapján ideje szembenéznünk azzal, hogy a médiapiac eltorzítása, az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, tényfeltáró újságírók meggyilkolása nem harmadik világbeli, közép-ázsiai vagy az orosz médiapiacok sajátossága csupán, hanem immár Európán belül is a mindennapok része lett" – írta blogján Jávor Benedek. A Párbeszéd európai parlamenti (RP-) képviselőfej azt is felidézte, Daphné Caruana Galizia és Jan Kuciak meggyilkolása, a magyar, lengyel, bolgár vagy horvát sajtóhelyzet, az álhírek és az orosz propaganda járványszerű terjedése számvetésre kell, hogy kényszerítse az EU-t.
„Nem maradhat az eddigi elegáns távolságtartás ezektől a problémáktól, arra hivatkozva, hogy a médiaügyek tagállami hatáskörbe tartoznak"
– írta. Arra is emlékeztetett, hogy a minőségi újságírás helyzete általában is válságos, a médiafogyasztási szokások átrendeződése, az közösségi média és az ingyenes tartalmak előretörése, a digitalizáció miatt. A tulajdonosi és tőkekoncentráció a médiapiacon a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát veszélyezteti. Az idő- energia- és pénzigényes tényfeltáró újságírást egyre kevesebb médiaműhely engedheti meg magának Európa-szerte. Máltán és Szlovákiában Európában már rég elfeledettnek gondolt újságírógyilkosságok történtek. Magyarországon és Lengyelországban a sajtó direkt és indirekt politikai elnyomása a múlt legsötétebb árnyait hozta vissza. „Három perc a magyar közszolgálati televízióból bárkit meggyőz arról, hogy hatalmas baj van – ezt a demonstrációs eszközt szerepet azért köszönjük meg az ott dolgozóknak" – fogalmazott, majd rátért a lényegre:
Jávor Benedek„Az EU-nak be kell látnia, hogy a független, minőségi média megmaradása a demokratikus működés fenntartásának az elengedhetetlen eszköze a tagállamokban, demokratikus tagállamok nélkül pedig nem csak demokratikus, de semmilyen EU nincsen. Nem lehet az Európai Unió jövőjét tervezgetni anélkül, hogy világos terv ne lenne arra, hogy hogyan védjük és erősítjük meg a független, minőségi újságírást a tagállamokban. Jogi eszközökre éppúgy szükség van, mint pénzügyi támogatásokra."
Jávor szerint az EU-nak világossá kell tenni, hogy képes kiállni a saját értékeiért. Amíg élt az a feltételezés, hogy minden tagállam osztja az európai alapjogokat és alapértékeket, addig hivatkozhatott a Bizottság arra, hogy politikailag semleges óhajt maradni, és nem szeretne médiaprogramokat, újságírókat vagy civil projekteket finanszírozni. A helyzet azonban változott. Ma egyes tagállamok, köztük Magyarország nyíltan kérdőjelezik meg az alapjogok és alapértékek uralmát. Az EU nem maradhat közömbös az ezeket a média területén védelmezni óhajtó műhelyekkel szemben, nem hagyhatja őket magukra. Biztosítani kell az újságírók és forrásaik magas szintű, kötelező jogi védelmét a tagállamokban.
„Meglehet, a politika világszerte a vezérelvű, populista, leegyszerűsítő, ellenségkép-kereső modellek felé mozdul el. Én mégis hiszek abban, hogy hosszú távon a közös ügyeink nyílt megvitatásán alapuló demokrácia-modell győzni fog, egész egyszerűen mert a közös életünk sokkal magasabb minőségét képes biztosítani, mint az autokratikus, centralizáló rezsimek. De hogy ez a győzelem milyen soká várat magára, az azon is múlik, hogy mennyire vagyunk képesek megőrizni, megerősíteni az efféle vitáknak teret adó, a nyilvános diskurzus feltételeit megteremtő, az ehhez szükséges információkat feltáró minőségi, független sajtót. Ne csak a Sajtószabadság Világnapján emeljük fel szavunkat a szabad sajtóért, mert ezzel végső soron önmagunk szabadságát védjük" – szólított fel Jávor.
Érdekesség, hogy az EP-képviselőhöz hasonló közleményt, nyilatkozatot cikkünk megjelenéséig egyetlen másik – sem ellenzéki, pláne nem kormánypárti – politikus nem hozott nyilvánosságra.
Ez elég sokat elmond a helyzetről, hiszen az egyértelmű, hogy a döntéshozók kontrolljaként a politika szereplőinek pártállástól függetlenül legalább annyi kellemetlenséget okoz a független sajtó, mint amennyi kényelmet biztosít üzeneteik eljuttatásához a nyilvánosság.
