Fekete vizit

Fekete a Normafa környéke. Ápolók gyülekeznek – világos céllal: tiltakoznak a kivéreztetett egészségügy, az „aligfizetés” miatt. Gyászos a magyar egészségügy helyzete.

Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke a 168 Órának arról beszél: mostanra sikerült a kollégákat felrázni. Korábban is voltak tiltakozások, de most érdekvédelmi és szakmai szervezetek, az ágazati dolgozók együtt lépnek fel.

Fabók Ferencné – vagy ahogy munkahelyén, a Merényi Gusztáv Kórházban ismerik, Ica nővér – huszonnyolc éve kezdte a szakmát. Nehéz volt akkor is, de nem ennyire.
– Az elmúlt tizenöt évben folyamatosan romlottak a körülmények. Mára végképp lepusztult minden. Az infúziós állványok – némi iróniával – Weisz Manfréd idejéből maradtak. A Máltai Szeretetszolgálat időnként kisegít minket külföldi kórházakból leselejtezett, kidobott ágyakkal. Ez a magyar egészségügy „korszerűsítése”.

Ápolók, betegek

A legtöbb kórházban nem adnak munkaruhát. Ica nővér turkálóban vette a fehér pólót és nadrágot, amelyben dolgozik. A mosodába nem merik beadni az „uniformist”, attól tartanak, nem kapják vissza. Cipőt néhány havonta cserélnek: a napi 10-15 kilométeres gyaloglástól a kórház folyosóin elkopik a jobb minőségű is.

Az ápolók azt tanulják: úgy kell ellátniuk a beteget, mintha családtagjuk lenne.

– De fáradtak és fásultak vagyunk. Szégyellem, hogy a hozzátartozóknak magyarázkodom, mit hozzanak, mert nincs szappan, törölköző, pizsama, pohár. Még jobban szégyellem, hogy a gyógyszereket, sokszor az infúziót is a betegnek kell hoznia – hajtja le a fejét Ica nővér.

Ágytól ágyig

Nyíltan beszél Gellai Tibor, a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai szubintenzív osztály ápolója is:

– Egy szelet kockasajt, vékony párizsicsík, olcsó kenyér: ez rendszerint a vacsora. Háromszáz forintból kell kihozni a napi étkezést. A betegek nagy többsége becsülettel végigdolgozta az életét, s most ezt kapja. Hogyan is tudnánk jókedvűen dolgozni? Mi, akik még itthon maradtunk, elhivatottságból csináljuk, és tényleg mindent megteszünk a legjobb ellátásért.
Ica nővér különben a mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgozik.

Munkanapján reggel fél hétre ér be, bár csak héttől kezdődik a műszak. A plusz fél órát nem fizetik ki, de nincs más választása, át kell vennie a műszakot a kollégájától. Miután ágytól ágyig végigjárják a 30–50 beteget, átveszi az orvosi műszereket, ezt aláírással megerősíti. Hét órakor gyógyszerosztás, hőmérőzés, infúzióbekötés. Mire végez, érkezik a reggeli. Felteszi a tálcákat a több tonnás kocsira, kitolja, kiosztja a kórtermekben. Majd orvosi vizit, „gyógyszerelés”. Vagyis: a déli, az esti, a másnap reggeli gyógyszereket dobozokba rakja adagonként.

Kiosztásában nem tévedhet. Mégis többször meg kell szakítania. Például új beteg jön vagy megszólal a nővércsengő. Ebédig még összeírja: milyen gyógyszer, hány pelenka, gumikesztyű, infúzió szükséges. Szerencsés esetben délután fél egy körül ő is étkezhet, aznap először. Sok kórházban csak tálalókonyha van, nővérpihenő nincs. A rövid szünet után jöhet az edények beszedése, gyógyszerosztás, pelenkacsere.

Aztán adminisztrál a nővér. Naponta akár két-három órát is. Délután négykor a vacsorát felpakolja a tálcákra, újabb kör a kocsival. Neki kell megszámolnia az adagokat, aláírni, mennyit adott ki. Vacsora után még egyszer körbemegy, ellenőrzi a betegek pelenkáját, a katétert rendbe teszi, ahol szükséges, megnézi, nem ütött-e át a kötés. Fél hétkor a váltással együtt mennek ágytól ágyig, addigra az ágytálak, kacsák ismét tiszták.

Borul a beosztás

Ica nővér másnap újra „tizenkétórázik”. Azután két nap pihenő. A szabadnapokon öt óra helyett hatkor kel, viszi a kisebbik, 12 éves gyerekét iskolába, bevásárol, főz, takarít. Nagyobbik gyereke 22 esztendős. Ica nővér még sosem volt egyikükkel sem betegállományban, mert ha egy nővér kiesik az osztályon, borul a havi beosztás. Férjének is hasonló a beosztása. Néhány éve a kisebbik gyereküket még a szomszéd kísérte iskolába, ő engedte be a lakásba is, amíg a szülők dolgoztak.

Gellai Tibor említi, a nappali műszakok náluk, a pszichiátriai szubintenzív osztályon is hasonlók. De ott folyamatos a betegfelvétel, ami jelentősen növeli az adminisztrációt is. A gyógyszereket a betegek hozzák, de a leltározás, dobozolás, adagolás Tibor feladata. Ő a hónap egyik felében éjszakai műszakban dolgozik.

– A pszichiátriai betegeknél különösen fontos, hogy aludjanak éjszaka. Mi természetesen nem alhatunk. Nem csak a szabályzat miatt: nem vinne rá a lelkiismeret.

Amikor hazamegy, sokszor délig nem jön álom a szemére, addig mos, főz, takarít, segít nappali műszakban dolgozó feleségének. Bevásárol, de csak huszadika előtt. Utána már nem megy.

– Huszadika után magázzuk a zsíros kenyeret, hogy megadjuk neki a kötelező tiszteletet – ad keserűen ironikus képet mindennapjaikról Gellai Tibor. Gyerekei 15, 17 és 19 évesek. Felesége szociális területen dolgozik sok éve, nemrég diplomázott. Nem sokat ér vele: a felsőfokú végzettség nem jár magasabb fizetéssel vagy más beosztással.

Három gyerek iskoláztatása, napi kiadások, folyószámla és lakáshitel. Tibor szerint szinte minden kollégájának van hitele, másképp nem menne. Sokan úgy vannak: amint befejezik az egyik műszakot, újabb tizenkétóráznak máshol, hogy valamiképpen megéljenek.

– Ha nem lenne pénzkereső férjem, már éhen haltam volna a két gyerekkel – összegez Ica is. Ő felsőfokú OKJ-s képzéssel, 28 év munkaviszonnyal nettó 128 ezer forintot visz haza.
Kolléganői többsége egyedül neveli gyerekeit – a nem éppen családbarát életvitel okán. Amikor csak lehet, fizetéselőleget vesznek fel, de huszadika után ők is azt számolják: tudnak-e napi ezer forintot költeni a következő fizetésig, vagy csak ötszázzal lehetséges kihúzni addig.

Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke a 168 Órának még elmondja: az életkörülményeken nem segít a diploma sem. Sok ápoló már munka mellett szerzi meg felsőfokú képesítését. Hiába: nincs annyi vezető beosztás vagy otthonápolási lehetőség, hogy kamatoztathassák tudásukat, és mindez megjelenjen a számlájukon.

– Utánpótlás egyáltalán nincs. Nem vonzó az egészségügyiszakdolgozó-pálya. A normális bérezés tehetné vonzóbbá. Százszázalékos béremelés már méltányos lenne, noha ez az összeg is még mindig jóval alatta van az uniós fizetésnek.
De ehhez ragaszkodnak a végsőkig a feketében tiltakozó magyar ápolók. A Normafától a köztársasági elnök rezidenciájáig tartott a hétvégi séta-demonstráció. Áder Jánosnak akarták elmondani: a magyar egészségügy – összeomlott. Ám az államfő nem volt nyitott a tüntetőkre. Zárt ajtók előtt aztán elénekelték a Himnuszt. Sándor Mária adta a kezdő hangot.

Gellai Tibor végül még megjegyezte a 168 Órának:
– Lavina lesz a hógolyóból is, ha sokáig gurul lefelé: mi jelenleg itt tartunk.
A lavina – látnivalóan – megállíthatatlan.

(A 168 Óra a tiltakozások kapcsán nyilatkozatot kért az egészségügyi államtitkárságtól. Megkeresésünkre lapzártánkig nem reagáltak.)