Fejnehéz csapat

- Lehet más a politika?

– Hogyne lehetne. Kár, hogy ebbe bármi belefér. Mert mihez képest más?

- Ezt kérdezik a választók is. Egyelőre nem derült ki.

– Számomra bizonyos mértékben csalódás az LMP szereplése. Radikális stratégiával nagyot nőhettek volna. A TASZ-os, Védegyletes időkben olyan szervezet imidzsét alakították ki, amely a jog eszközével húzza rá a rosszakra a vizes lepedőt, s nem a többi párta jellemző politikai sárdobálással, mocskolódással, kampánnyal, kamuval, kerítéshez láncolással. A régi branddel így nemcsak megkülönböztették magukat és ismertséget szereztek, hanem az ország demokratikus berendezkedését is erősítették. Önmaguknál jóval jelentősebbek ügyet képviseltek: a jogállamiságot, ezért erkölcsi platformjuk messze erősebb volt más szerveződéseknél. Javasoltam is annak idején, hogy nyissák meg ezt az új kategóriát a politikai mezőben is. Mondhatták volna azt: elsők vagyunk, szüzek vagyunk, hadd próbáljuk ki magunkat, visszük tovább a jogvédelmet. A jogvédő őrkutya szerep áll jól nekik, ez a genezisük.

- A Parlamentből más a politika. Talán ön az idealista.

– Az vagyok. Platón szerint a demokrácia, az anarchia és a türannia folyamatosan váltja egymást. Az LMP az anarchiába született bele, ahol nincs irányítás. A sajátos szervezeti kultúra, a bázisdemokrácia miatt senki nem vállalta fel a vezető szerepet, csakhogy így nemhogy pártot, semmit nem lehet felépíteni.

– Senki nem vállalta föl? Mondjak két frakciótagot, aki boldogan lenne elnök? Vagy inkább hármat?

– Olyan nincs, hogy sokan mondják meg, mi a végső vízió. A döntési, felelősségi köröket és garanciákat le kell fektetni. Én is ismerem azt a legalább három meghatározó arcot: Jávor, Schiffer, Karácsony. Mind más-más értéket képvisel. Ha szervezeti felépítésben gondolkodom, Schiffer hatalomtechnikában messze a legjobb, Karácsony remek elemző és stratéga, Jávor agilis menedzser. Ennek a triumvirátusnak ebben a leosztásban kellene talán együtt dolgoznia.

- Most akkor egyetlen vezető kell, vagy három?

– Egy a vízió, de az egész zenekar kell a koncerthez. A hetvenes évek végén Bon Scott őrületei miatt az AC/DC tagok rettenetesen összevesztek, de persze a siker miatt együtt maradtak. A közös munka érdekében leragasztották szikszalaggal, ki mekkora területen mozoghat a színpadon. Valamelyik koncerten az egyikük áttévedt a másik territóriumára, és akkora rúgást kapott, hogy nyílt törést szenvedett, de legalább működött a zenekar. Ha a három LMP-s is összefogna, kiderülne ki miben jó, sokkal erősebbek lennének. Nekik is le kell ragasztani a szikszalagot, ennyi.

- Nem éppen a ragasztás felé haladnak. Január végi kongresszusuk után talán kettészakad és egyúttal meg is szűnik a frakció: tizenöt független volt LMP-st látunk majd a Házban, nyolc jávoristát és hét schifferistát.

– Mindezért talán az okolható, hogy egyikük sem szerzett korábban nagy szervezetben vezetői tapasztalatot. Az irányítás kőkemény műfaj, komoly menedzsmentfeladat és szakma.

- Ideológiailag sem túl kimunkált a párt. 2010-ben jó volt, hogy minden választó azt látott az LMP-be, amit akar: a szocik baloldali pártot, az SZDSZ liberálisat, a zöldek ökót. De az kínos, hogy ma se tudni, melyik az igazi arc.

– A legutóbbi országgyűlési választásokon hatékony stratégiának bizonyult a menedzsment szakirodalomban blue ocean-ként jól ismert elképzelés. Míg minden cég a vörös óceánokon versenyez, precízen pozícionálva, ismert eszközökkel és rendszerekkel felvértezve, addig egy innovatív szereplő valami teljesen újat próbál ki: átevez a kék óceánba, onnan integet. Ez történt 2010-ben az LMP-vel is: bal-jobb tengelyen nehezen volt kategorizálható, ily módon a vártnál is több embert bevonzott. Kategóriateremtő lett, összehasonlíthatatlan. Ha lenne világos pozícionálásuk, egy szegmens gyűjtőpártjává válhatnának, ami a növekedés előszobája. A blue ocean jó indulás, de a növekedéshez más stratégiát érdemes követni.

- Milyen stratégiát?

– Az alternatív radikalizmus felől közelítenék, persze ez gondolatkísérlet. Túl kell látni a szón, ne tévesszen meg senkit a radikális kifejezés. Az ország jelenlegi hangulatában elementáris, erőteljes áramlatokat kell kelteni.

- Mit?

– Márkázható eszköz kell, mint például az emlegetett jogvédő őrkutya szerep. Ha vinnék a pereket, mindenki számára a jogállam őrei lehetnének, és így ezzel az etikai háttérrel valódi értéket képviselnének. 2014-ben az kérdezhetnék a választóktól: szeretnétek, hogy ez a jogi ügy elsikkadjon? Nem? Szeretnétek, ha valaki kontrollálná a nagyokat? Akkor szavazz ránk! Szükség van őrkutyára, aki felügyeli az állam és a pártok jogszerű működését? Ha nincs, dobd ki az LMP-t! Ha van, tartsd bent! Nagyon sokan igent mondtak volna egy olyan alakulatra, amelyik folyamatosan a pártok és az állam nyomában van, ráadásul bent ül a Parlamentben, és nem kívülről magyaráz.

- Mit válaszoltak a párt vezetői az ön őrkutyás javaslatára?

– Ha jól emlékszem, félreértették az alternatív radikalizmust. Azt mondták, ők nem ilyen kemény fiúk, ez a viselkedés nem illeszkedik a profiljukba.

- Akkor mi illeszkedik?

– Azt tőlük kell megkérdezni. Ekkor ezt már nem értettem, azóta én is kíváncsian nézem, merre vezet az útjuk. Meggyőződésem, hogy ma Közép-kelet Európában, sőt a nyugati világban is csak radikalizmussal lehet jelen lenni a politikai mezőben. Olyannal, ami ellensúlyozza a Jobbik nacionalista, az állam „bármit megtehetek, de legalábbis megpróbálom” radikalizmusát, valamint az MSZP nihilizmusát, ami szintén passzívan romboló radikalizmus. Látható, hogy a klasszikus jobb-bal tengely már nem érvényes, a baloldal sem találja a szerepét, egyebek mellett azért, mert a Fidesz jobbról is, balról is beszipkázza az ügyeket: egy kis zöld, egy kis szociális védelem, egy kis nemzetvédés. A recept egyébként bajor: a CSU évtizedek óta politikai értékek szupermarkete, mindenért oda járnak vásárolni a választók, komoly kihívó nélkül. Különös, hogy valaki mindenben hiteles lehet, és hogy a választók ezt el is hiszik. Talán nem fogékonyak a valódi demokráciára és a gondolatok ütköztetésére.

- Az olyan LMP-s akciók, mint a közgépes leláncolás, hozhatnak a konyhára?

– Ha nem építünk márkát és narratívát, semmit sem hoz egy-egy elárvult akció. Odakötözöm magam, és akkor másnap mi van? Digitális felejtés, médiaamnézia. Hol marad a tisztító katarzis? Ezért az LMP jelenlétének nincs dinamikája, nincsenek nagy áramlatok, nincs dráma. Mondom: hiányzik a katalizáló radikalizmus. A hitelesség miatt egy akció után végig kell tolni az ügyet. Ha nem állja ki a jog próbáját, akkor minek láncolnak, mi értelme a celebeskedésnek? Csak dumálni kevés, azt az összes magyarországi politikai erő, a sok kókler mind megteszi. A pártok egymás paródiái. Professzionális szakmaiság hiányában mindegyiket saját rögeszméi és paradigmái, rosszabb esetben paranoiái irányítják. Az elmúlt évtizedekben erőszakos, amatőr önjelöltek irányították Magyarországot. Nem a Harvardon, Yalen, Cambridgen vagy a Stanfordon tanultak politikát. Pedig még mostani kínai politikusok is ott tanulták meg a szakmát.

- Az Együtt 2014 megjelenése biztosan gyöngíti az LMP pozícióját?

– Civil háttérrel indultak, ezt tanulták az LMP-től, a blue ocean már nem exkluzív... De annyiban előbbre tartanak, hogy ott létezik hatalomtechnika és egyértelmű vezetői irányítás. Klassz, hogy feltűnnek filozofáló értelmiségiek az LMP körül, csak kéne egy motor, egy menedzser, aki már nem gondolkodik, nincs véleménye, hanem végrehatja a feladatot. A vezér megmondja, hol van „B”, a menedzser meg elmegy A-ból B-be. Hogy hol van B, azt meg kell neki mondani, mert magától nem tudja, ő azt élvezi, hogy elmegy B-be. Érdekes, hogy a másik ellenzéki pártnak, az MSZP-nek meg egyáltalán nincs elképzelése arról, hol is található B, pedig ott a szervezete, menedzsmentje, és úgy menne már. A Jobbiknak van elképzelése és halad is. Az LMP meg elakadt a szereposztásnál, sokféle B elképzelés van, de nincs, aki odamenjen. Fejnehéz csapat.

- Karácsony Gergely szerint a párt „vezetetlen”.

– Én is erről beszélek.

- Még az MSZP által kezdeményezett egyeztetésekről sincs hivatalos álláspontjuk.

– Henry Kissinger kérdezte, kit kell hívni, ha Európával szeretne beszélni. Kereste az angolok első emberét, aztán a németekét, aztán a franciákét, és mind mást válaszolt. Ebből azt vette le, Európával nem tud beszélni, ergo nem is létezik.

- Ön mit tartana helyes iránynak az MSZP-vel és az Együtt 2014-el való LMP-s kapcsolattartásban?

– Nem vagyok politológus, médiával, kommunikációelmélettel foglalkozom. Ha a párt most nem vesz részt az együttműködésben, több tőkét gyűjt magának, mintha beállna a sorba. Így egyelőre megmaradhattak egy választási alternatívának. Akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk. De bárhogy lesz is, komoly program, aktív jelenlét nélkül nem látok sok esély.

- Csakhogy a január végi kongresszus után Jávorék kiléphetnek, szakadhat a párt, de legalábbis a frakció.

– Áh, Ronald Reagan óta tudjuk, hogy a politika színház. Schwarzenegger és II. János Pál pápa is színészként kezdte. Az LMP politikusai egy dráma szereplői, de még nem kiforrottak a karakterek, ezért nem tiszta a szereposztás. Sőt, igazából senki nem írta meg a sztorit. Egy jó forgatókönyv kell.

- Milyen?

– A közönség rezonálhat például egy olyan történetre, amiben a vezető még ebben a kilátástalan helyzetben is összeszedi magát, egységet kovácsol a káoszból, és mindenki beáll mögé. Na, erre felfigyelnének az emberek. Persze lehet más is, csak legyen karakteres narratíva és ne maradjon el a katarzis. Az LMP nem médiakész. Pedig most kéne nyitni a nyilvánosság felé. Konzultálni kellene a választókkal közönségtalálkozón, vitaklubon. Téma akad bőven, csak vezetni kell.

- Nem késő ez már?

– Abszolút nem. A médiával ma rövid idő alatt tömegeket lehet megmozgatni, gondoljunk Egyiptomra. Az LMP-nek pedig a genezisében létrejött kódjához lenne érdemes visszatalálnia: minden párt és hatalmi centrum elképesztő etikai és jogi állapotban működött az elmúlt húsz évben, van min javítani. A jog rendkívül erős, talán az egyetlen valódi demokratikus eszköz, ami etikai és kommunikációs platform is egyben.