Fegyvert, s vitézt énekeltek – Sály visszafoglalása
Sály jelképes visszafoglalása annyira időszerű volt már, hogy a tervezett akció hetek óta lázban tartotta B.-A.-Z. megyét. A 61 éves asszony, B. Hajna és T. Dávid (a hírek szerint mérsékelt drogos) jól ismerte egymást. A történet is megszokott. A tengődő munkanélküli alkalmanként házhoz jár, beszélget, segít a favágásban, kap is ezt-azt, behívják, ismeri a lakást. És aztán visszajön. A gyilkosság állítólag szőlőkaróval történt, a néprajzkutató holttestét gondozónője fedezte fel a konyhapadlón.
Nyilvánvaló, hogy Toroczkainak kellett megérkeznie, pártjának és betyárseregének rendet kellett tennie. A fák övezte kis tér szomszédságában ír zenét játszó együttes üvölt. Miskolcon zajlik a fesztivál, többnyire kocsonya nélkül, leginkább töltött káposztát lehet kapni. A tér felőli sátor ideológiai mondanivalója világos, betyárpólók, sildes műbőr sapkák, fekete bakancsok, Betyársereg-zubbonyok.
A teret két sor sárga dzsekis rendőr állja el. Egymásnak adják a szót, sajtó. Megérkezünk, se Betyársereg, se roma ellentüntetés. Azok nincsenek is. Van viszont kétféle rendőr is, narancssárga mezes és fekete mezes. Az egyiket a helyi erők adják, a fekete a készenléti. A két sor kettős rajvonalban kétfelől zárja le a Városház teret. A harmadik oldalon házak. Így nehéz. De jönnek is. Kettős sorban, szigorú díszmenetben egy zászlós csoport érkezik, ők lennének a Mi Hazák Mozgalom ifjai. A hadműveleti terv világos. Cigányozás, beszédek, Trianon, rendteremtés. Később majd buszra és Suzukira fel, irány Sály, bevonulás. Csattogó bakancsok, egyenruhafélék, lobogó fáklyák. Az egész imponáló, fegyelmezett és szervezett.
A Mi Hazánk vezére nem túl innovatív. Toroczkai egyáltalán nem frissítette a forgatókönyvet. Új a logó, régi a tagság. Az alapszín a Mi Hazánknál almazöld, a címerben kettős kereszt is van. Amit most játszanak, azt a Jobbik 2007-ben több változatban előadta. Bevonulás, díszbeszéd, rendteremtés, vezényszóra csattogó bakancsokkal. Majd kivonulás. S marad minden a régiben. Először Tatárszentgyörgyön adta elő, nyitó lépésként Vona Gábor s a később likvidált Magyar Gárda. Lett is emberhalál (családgyilkosság, apa és fia) két évvel később, szintén Tatárszentgyörgyön, a romagyilkosságok záróakkordjaként. Az előzmény szomorú, de a „jövő szebb”. Toroczkai a pártköszöntést megtartotta.
A téren gyéren gyülekeznek, háttérben dübörög a város. Háromszáz ember Miskolcon nem tétel, a Diósgyőr meccseire is többen járnak. A megjelentek negyede rendőr, tizede a sajtó. Kattognak szorgosan a gépek, de nincs nagyon mit fényképezni. Néha bevonul tizenöt acélos férfiú, szétoszlanak, rágyújtanak. A show sztárja Ásotthalom polgármestere, Toroczkai László lesz. A fő szervező a még mindig ifjú Novák Előd, kinek asszonya Dúró Dóra pártjának parlamenti képviseletét látja el. Előd frissen és ruganyosan lépdel, gyors, mint a hiúz, éber, mint a sas. Ellenőrzi a hangbeállítást, bekapcsolja a megafont, üzeneteket hoz és visz. Jönnek a beígért buszok. A tüntetés Novák világa. Jól képzett szakmozgalmár.
– Kétszáz. Vagy kétszázötven – mondja Toroczkai, a főnök méla spleenel a gyülekező csődületet nézve. Az ásotthalmi polgármester az évek során változott. Lefogyott, férfiasodott. Egy kicsit talán életunt is. A haza sorsa nyugszik vállain. Az antigyurcsányista népmozgalmak kócos sztárja veszített kamaszos bájából, romantikus radikalizmusából. A nyurga termeten parányi gyufafej, a gyufafejben álmatag tekintet. Befutott, van birtoka a határ mellett, három kutyája, kerítéskamerája, családja, a prérin házi emlékműve, autója és pártja. Most a halódó Jobbik tetemét rágcsálja. Mióta kampányidőben Trump elnök stábja küldött egy reklámsapkát neki, a jobboldal ászának, nemzetközi tényezőnek érzi magát. A tagok fele egyenruhás. A ruhadizájn nem eredeti. A Makedóniától Kijevig terjedő mezőben így festenek az utcai radikálharcosok. Fekete bakancs, bomber, sildes sapka, bevetésre kész álarcharisnya, túlélőkés, tömbösre gyúrás, mosolytalan arc. Már megjárták a hadak útját, nem klasszikus tinédzserkopaszok. A Betyársereg ebből a szempontból nem akármi. Először Rekettyés pihenőhelynél futunk össze. Busszal jönnek, mert ők a szakadtabbak, jelenlétük betölti a shopot. A dráma akkor tetőzik, amikor egy jól öltözött fiatal roma nő lép a térbe, a gyerekkel a vécé felé lépne, de a teret elállja két betyár. Rápillantanak. Udvariasan félreállnak. Aki erős, lovagias.
Trianont és a cigánykérdést nehéz összefüggésbe hozni. Novákéknak Miskolcon összejön. A konfliktus lényege, hogy gyilkolják a magyart (példa rá Sály vagy Olaszliszka), „no-go zónák” képződnek megyeszerte, és amikor ezek lassan összenőnek, hatalmas no-go zóna lesz Magyarország. S ahol a cigányok összeérnek, megszűnik az állam, nincs adózás, nincs lakcímkártya.
Pakusza Zoltán B.-A.-Z. megyei elnök szerint be is indult a lakcímkártyabiznisz. Egyes területeken az önkormányzatok lehetővé tették, hogy legális (címkártyás) lakhelynek számítson egy víz- és áramszolgáltatás nélküli sufni, szerszámtároló, présház. Ott – mint Pakusza miskolci önkormányzati képviselő állítja – igénytelen az élet, csak a pusztai szél fúj, nincs párbeszéd, az erőszak elharapózik. Ezt a problémát Pakusza szerint a romák nem párbeszéddel, hanem agresszióval kívánják feloldani. Ahol két no-go összeér, megszűnik az emberi beszéd.
– Így van – kiált egy magányos asszony az első sorban. Kezében PVC zászlótartórúddal, a csúcsán Árpád-sávos lobogóval. A kiáltást nem követi visszhang. Álmosan pislog a fekete-zöld sereg, a háttérben dübörög a kocsonyafesztivál, újra Novák lép dobogóra. Trianon úgy kerül a képbe, hogy a Momentum (ebben a körben a párt szénája rosszul áll, neve a liberalizmus alteregója) vezéralakja, Donáth Anna fogadta az Opre nevű roma párt (Opre Cigány Demokratikus Néppárt) vezetőjét és talán egyetlen aktív tagját, Kamarást, és kicserélték nézeteiket. Az Opre törekvése, hogy Magyarország három északkeleti megyéjét elszakítva megvalósuljon a cigány autonóm tartomány. Borzongás vibrál a gárdista izmokon. Ha B.-A.-Z. megyét a cigányok elcsatolják, az második Trianon. A dolog annyiban persze blöff, hogy a javaslat 2017-es, a pártelnök csak felmelegítette. Az egészet különben hiszi a piszi, legkevésbé a cigányok hiszik. Előd már tényként adja elő.
– Nem hagyjuk, nem engedjük, ez a mi hazánk! – zárja szózatát határozottan Novák, aki az idők során profi szónokká képezte ki magát.
Toroczkai viszont hanyatlik. Érett korára unalmas szócséplő lett, notórius önismétlő. Örökös vesszőparipája Szabó Dezső. („Minden magyar felelős minden magyarért”, mantrázza.) Tíz percen belül háromszor elsüti. Tengernyi ötlet hangzik el. Hogy be kell vezetni az iskolákban az önvédelmi tanfolyamot, Dúró Dóra javaslata, kapjon helyet a Btk.-ban a lincselés. A fő célpont most is a Momentum. A zsidózás másodrendű tárgy. Csak egyszer említődnek fel Apáti István képviselő intonációjában az „ajvékoló liberálisok.” A lényeg, hogy ahol roma él, meghal a közbiztonság.
Ebben ki is egyezünk, indulunk. A második programpont nem lesz örömzene Sályban. A sajtóérdeklődés ritkás, a tagság azon lamentál, „figyelnek-e majd ránk a médiák”. A tüntetések méltó helye a világ közepe, minimum egy főtér, de hol van Sály? Sályban sötét és némaság van.
Radikálisnak lenni nem könnyű. Valamivel jelezni kell, hogy eszméim fennen ragyognak, nemesek. Ez átüt a külsőségeken is. Az ember legelőször is bajuszt növeszt. Vesz egy jó bakancsot, hogy jelezze, szilárdan áll a lábán. De a bajusz sosem lesz elég hosszú. Hogy magyarságát hangsúlyozza, Bajszi, a párt (egykor a Jobbik) nyugállományú harcosa egyre hosszabbra növelte. Mindkét oldalon huszonöt centiméteresre, ami tényleg megkülönböztető. A fiatalok inkább szakállra mennek. Az ember befonja kétfelől is, de ha ennyi szittyaságot kevesell, üveggyöngyöt fűzhet beléje. Tarsolylemezt szögez a bőrtarsolyra, így sem jó. A szittya mélabús és szomorú. S amikor fényező kerül a szakállra, megnősül, és asszony levágatja.
A Suzuki-flotta délkeletre indul, négy tömött busz követi. Sály negyven kilométer légvonalban. Az út mentén fekete ruhás őrsereg, erre gyúrtak a készenlétiek. Ok bőven lenne a beavatkozásra, az utak mentén – ahol a no-go zónák összeérnek – villogó fekete szemek. A félhomályban roma csávók állnak, a házak felől ömlik a félelem. A csenyétei cigányok is félnek, hogy Toroczkai meglátogatja őket. De cidriznek a demonstrálók is. Csoportokban állnak a ház előtt, ahol szegény néprajzkutatót meggyilkolták. A kapu előtt mécsesek égnek. Fölénk borul a csillagmiriád, a földbe szögez minket az ég. Hideg van, és a betyárok is emberek, családi ügyekről beszélgetnek. Az egyik férfi Pécsről érkezett, négy óra, amíg hazaér, a gyerek alszik, mégis korán kell kelni, reluxát megy szerelni. Béla válik, a vagyonmegosztás nagy gond. A családot hanyagolta, házasságát eljobbikozta. Béla hosszasan ecseteli, milyen a cigány wellnessbörtön, ő nem cicózna, T. Dávidot, a gyilkost bevágatná a gumifalú szobába, és annyi. Feljön újra a Momentum-probléma, valaki tolhatja nekik a lét. A Mi Hazánk valami okból a Momentummal helyezi magát egy súlycsoportba. Anyuka közben hazacsörög a nagymamának, Dettinek nem pakolta be az üzenőfüzetet, nagymama azt a kisasztalon találja. És holnap reggel tesi lesz, a tornacuccot is vinni kell.
A szervezők Miskolcra jövet pár láda fáklyát vettek. Kiosztják, meg kell gyújtani, de ajánlatos vigyázni, húsz percre vannak kalibrálva. Húsz perc nem nagy idő. Néhány szelfi készül. Vigyázni kell, hogy a csapatok lángra ne lobbantsák magukat. Botladozunk és csoszogunk a lejtős utcán felfelé. Bizony, ha akadna egy keményebb no-go gárda, s a mellékutcákból rontana le, bajba kerülne Toroczkai csapata. Valahol valaki tényleg várhat is ránk, a kertek felől hangrobbanás. Mocskos nácik, skandálja a láthatatlan kórus. A válasz Ria-ria, Hungária. Ideje lenne menni innen.
Mindenki autóba száll. Sötétség borul Sályra. A szűk utcákban szétszórva a rettegés törmelékei. Hajna asszonyról már nem beszél senki. Ahogy a konvoj kifelé halad, a ház felé sem pillantanak.
