A polgári engedetlenség természete

Van is, meg nincs is. Nagyjából így lehetne leírni a polgári engedetlenség fogalmát. És valószínű, hogy ezt a fogalmat sokan használják, de igazából eddig csak a jogászok értették. Most megpróbáljuk a lehetetlent. Elmagyarázzuk, mit csinálnak a pedagógusok, mi is az a polgári engedetlenség.

Papp-Nagy Zsolt írta meg a Jogi Fórumon, mit érdemes tudni a polgári engedetlenségről. A jogász szerint a nép ellenálláshoz való joga, vagyis morális és jogi elvekre hivatkozva nyíltan megszegi a jogszabályi előírásokat, vállalva a büntetés kockázatát.

A polgári engedetlenség intézményének alkalmazása már többször felmerült a hazai történelemben. Például a 2007-es „kordonbontás”. Az akkori ellenzék legnagyobb pártjának országgyűlési és európai parlamenti képviselői, a jelenlegi miniszterelnökkel az élükön, a véleményük szerint indokolatlanul, de jogszerűen elhelyezett, Kossuth teret övező kordonokat „egy polgári engedetlenségi mozgalom” keretében elbontották.

Tettük megítélése eltérő volt. Voltak, akik elítélték a képviselőket, mert egy jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni. Voltak, akik üdvözölték a kordonbontást. A bíróság megszüntette a képviselők ellen indított szabálysértési eljárást, többek között azért, mert a rendzavarás „oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy emiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása nem szükséges”, valamint a „demonstrációban részt vevők hangsúlyozottan törekedtek a károkozás elkerülésére”.

„A polgári engedetlenség, más néven a nép ellenálláshoz való joga, olyan magatartás, amely morális és jogi elvekre hivatkozva nyíltan megszegi a jogszabályi előírásokat, vállalva a büntetés kockázatát, hivatkozva arra, hogy valamely kormányzati politika, szabályozás, intézkedés morálisan helytelen, igazságtalan. Magát a fogalmat a jogszabályok nem, de a jog ismeri”- írja a jogász.

Megkérdeztük Komlódi Gábor ügyvédet, mit is jelent ez?

„Kicsit olyan, mint a fából vaskarika”

– mondja az ügyvéd. Vagyis a jogfilozófia ismeri, de a tételes jog, az anyagi jog vagy az eljárásjog az nem ismeri ezt a fogalmat. „Egy végső eszköz a csoport vagy az egyén részére, ha a hatalom valamilyen igazságtalanságot követ el, ami nyilván valamilyen jogszabály formájában testesül meg” – mondta Komlódi.

Vagyis ez elvileg tökéletes eszköz a pedagógusoknak, ugyanis egy alapjogot vontak meg tőlük. Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy 2017-ben volt, amikor a civil törvény ellen a TASZ meg a Helsinki Bizottság polgári engedetlenségbe fogtak. A miniszterelnök, és az akkori igazságügyi miniszter azt mondta, hogy a jog nem ismeri a polgári engedetlenség fogalmát. És igazuk volt.

„A jogrendszer tényleg nem ismeri. Azt szokták mondani, hogy olyankor, amikor valakinek, vagy valakiknek az Alaptörvényben meghatározott alapjoga sérül, abban az esetben jöhet szóba a tiltakozásnak ez a formája, mely nem lehet öncélú és erőszakos, illetve erkölcsi alapokon kell nyugodnia. Az, hogy az önkormányzat aszfaltozza a járdát, és nálam nem akarja megcsinálni, az nem egy alapjogi kérdés. De az például, hogy valakinek, egy csoportnak a sztrájkhoz való jogát megnyirbálják, az abszolút alapjogi kérdés” – tette hozzá. 

De nem lehet bármit polgári engedetlenségnek nevezni. Az ellenszegülés nem lehet öncélú, vagyis nem az egyéni nyereségnek kell a középpontban állnia, valamint az ellenállóknak kerülniük kell az erőszakot. Nem járhat mások jogainak vagy érdekeinek aránytalan korlátozásával, és csak akkor vehető igénybe, ha már más jogszerű eszköz nem áll rendelkezésre a tiltakozásra.

Előbbi feltétel teljesülésének hiánya miatt az 1990. október végi ún. taxisblokád, melyet az akkori miniszterelnök, Antall József, az események ellenzéki és közvéleményi meghatározását követve, polgári engedetlenségi mozgalomnak definiált, nem minősül annak. Hiszen a taxisok és magánfuvarozók a benzináremelés elleni tiltakozásként megbénították az egész országot, vagyis a „válasz” nem állt arányban az igazságtalannak vélt áremeléssel – írja Papp-Nagy Zsolt.

Komlódi Gábor példát is hoz arra, mi az, ami túlnyúlik a polgári engedetlenségen. „Ha én elmegyek kifejezni valamilyen sérelmemet egy jogszabállyal szemben például az adóhivatal épületébe és nem vagyok hajlandó elhagyni a helyiséget tiltakozásom jeléül, ezért megkísérelnek kivezetni, és mondjuk ennek során az őrt megütöm, akkor testi sértést, vagy garázdaságot követek el, ha rendőri intézkedés során teszek így, akkor pedig hivatalos személy elleni erőszakot. És lehet, hogy a bíró az eljárásban mérlegeli ezt, és enyhítő körülményként figyelembe veszi, hogy engem sérelem ért, de ő a Btk. keretei között fogja elbírálni az ügyemet. Most, hogy a pedagógusok nem vették fel a munkát, a Munka Törvénykönyve alapján akár meg is szüntethetik a munkaviszonyukat”. Vagyis, nem a polgári engedetlenségért, hanem a vele járó kihágásért büntethetnek meg.

Az ügyvéd szerint a pedagógusok polgári engedetlenségére szükség van, mert az embereknek el kell magyarázni, hogy ez róluk is szól. „Nem arról szól, hogy a pedagógus utál dolgozni, hanem arról, hogy az én gyerekem minőségi oktatást kapjon, őt pedig megillethesse az a jog, ami más munkavállalókat is. Alapjog korlátozásának szigorú, alkotmányjogi feltételei vannak.

Nem lehet egy országban azt megengedni, hogy egy éjszaka alatt egy kormányrendelettel megvonnak, vagy súlyosan korlátozzanak egy alapvető jogot. Mert akkor legközelebb az egészséges élethez, a munkához, vagy bármi máshoz való jogunkat korlátozhatják indokolatlanul ugyanilyen módon.

Fontos a polgári engedetlenség esetén a nagy nyilvánosság, hiszen túl azon, hogy a jogsérelem sokakat érinthet, a nyilvánosság segítheti az akció sikerét is azzal, hogy a jogalkotót a jogszabály módosítására ösztönözheti. És az akció akkor éri el a célját, ha el tudnak érni egy kritikus tömeget nagy számú támogatóval, csatlakozóval, ugyanis nem lehet kirúgni egy iskolából 48 embert, mert akkor ki fog ott tanítani?” – mondta Komlódi.

Az ügyvéd szerint pontosan fogalmazta meg Papp László, a Szent László Gimnázium tanára azt, mi is a lényege a pedagógusok akciójának. A pedagógus ugyanis úgy véli, az nem a tanár problémája, hogy milyen a jogszerű sztrájk, vagy mennyi az elégséges szolgáltatás. Véleménye szerint az oktatásban a szerződő felek: az állam és az állampolgár. Az állampolgár fizeti az adót, cserébe az állam taníttatja a gyerekét. Az állam ehhez létesít egy céget vagy egy intézményt, és azok megpróbálnak „megvenni” embereket arra, hogy ezt a feladatot teljesítsék. Ha az állam nem teljesíti ezt a feladatot, akkor sérül az állampolgárnak egy alapvető joga, ami ellen fel kell lépni. De nem a pedagógusnak, hanem a szülőnek, az állampolgárnak.

„Vagyis, ami most történik, az mindenki problémája” – tette hozzá az ügyvéd.

(Kiemelt kép forrása: Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium)