Ez a kulcs nem illik a szolidaritás zárjába
Miközben az „országvédelmi” költségvetést, benne a növelni szándékozott adókat, járulékokat kóstolgatjuk, szinte el is felejtettük már, hogy egy-két hete Orbán Viktor azt mondotta, „új nemzeti szolidaritási rendszert teremtünk”. Hogy milyen lenne ez, a jövő évre tervezett (és ehelyütt csak érintőlegesen említendő) adócsomag szellemisége – a bohózatszámba menő fordulatokkal, utólag bejelentett, félóránként változó kompenzációs ötletek dacára – jól mutatja. A koalíció eddigi tevékenysége szintén. Néhány példát hozunk rá.
Mielőtt a parlamentben szólott volna róla, saját (edző)táborában, a kötcsei pikniken lengette be miniszterelnök, párt- és frakciószövetség-elnök a nemzeti szolidaritás rendszerét. Szavaiból az is kiviláglott, hogy a 21. századi magyar nemzet akkor lehet erős, ha az egyik alappillére a szolidaritás. Van cél a következő nyolcvankilenc esztendőre, kétségtelenül. És van honnan nekifutni.
A második Orbán-kormány első bejelentéseinek egyike volt például, hogy egykulcsossá tette a személyi jövedelemadót. De ez a kulcs valahogy nem illik a szolidaritás zárjába. Most próbálják kicsit reszelgetni, ahelyett, hogy egy másikat is csinálnának. Vagy beismernék, hogy már meg is van. Amit legújabban ki nem vezetett félszuperbruttónak neveznek...
Varázskulcs. Úgy nincs, hogy van. (Hozzáteendő, hogy a szuperbruttó még a szocik – minden keresőt érintő – nettóromboló, egyébként is furcsa ötlete volt. S az is igaz, a jóváírás szintén erősen vitatható elem az adórendszerben.) A részletekbe különösebben nem érdemes belemenni, ismeri már szinte mindenki.
Akik gyereket nevelnek, és van munkájuk, bármekkora is volt 2010-ben a fizetésük, nem csökkent az egykulcsossal, sőt nőtt, kinek-kinek több ezerrel, több tízezerrel. Akiknek a három- vagy többgyerekesek közül szép állásuk, nagy keresetük van, ezáltal teljességgel belefér a kedvezmény személyi jövedelemadójuk összegébe, a nemzeti szolidaritás jegyében, állami támogatásként e címen ez év elejétől kapásból családonként minimum csaknem százezer plusz forintot visznek haza havonta. Még ha véletlenül a sokat szidott bankelnökök egyike lenne is valamelyikük. Vagy oligarcha. Avagy éppenséggel országgyűlési képviselő. (Megjegyzendő, hogy egy év múlva erősen csökkenhet a honatyák javadalmazása, ha úgy módosítják, ahogy Lázár János javasolja, de ezen az sem változtatna.) Már ugye a jövedelmük után befizetendő személyi jövedelemadó megfelezésével, 32-ről 16 százalékra csökkentésével eleve jól jártak, de az érintettek a gyereknevelés állami támogatásának munkajövedelemhez kötött szisztémájával is.
Ugyanakkor a kisebb keresetű családok az adókedvezményt sok esetben nem teljesen, csak az adó mértékéig, azok pedig, akiknek egyáltalán nincs munkájuk – így keresményük sincs –, egyáltalán nem tudják ily módon igénybe venni. Hogy – a rászorultsági elvvel szemben – miért a munkajövedelemhez kapcsolódnak jelentős mértékben a családtámogatási összegek? Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a Magyar Narancsban több mint furcsán indokolta: "A családi vagy családi típusú adózás célja kettős. Egyrészt a demográfiai helyzet javítása. Tudjuk, hogy az alsó középosztály körében a leggyengébb a gyermekvállalási kedv. Ez a támogatási forma nekik nagy segítség. A gyermek a családnak öröm, a társadalomnak befektetés, amit támogatni kell. A családi adózással szemben a segély típusú családtámogatás az úgynevezett megélhetési gyermekvállalást erősíti, konzerválja a lumpen életformát." Érdekes álláspont...
Ugyancsak a nemzeti szolidaritás jegyében a kormánynak elege lett a szimuláns rokkantnyugdíjasok tömegéből. Bűnügyi kérdésből (korruptan leszázalékoltak esete) általánosított problémát csinálni (nem tűrhető, hogy ennyi embert tartsunk el) – az könnyen megy a koalíciónak. Noha amíg valaki mondjuk éppenséggel rokkantra dolgozta magát, fizette a nyugdíjjárulékot.
A nemzeti szolidaritás erősödését jelzi a közmunkarendszer is. Akiknek szerencséjük van, és nyolcórás tevékenységet végezhetnek, akár a minimálbér közelébe kerülhetnek (a jelenlegiébe, s ki tudja, hogyan alakulnak majd a dolgok)… S négyórásokként annak a felét is – majdnem harmincezer forintot – megkereshetik. Azoknak is nagy mázlijuk lesz, akik a családjuktól elszakítva monumentális állami építkezéseken hordhatják a maltert, aztán megpihenhetnek finom konténerszállásokon. És segítik őket abban is, hogy fegyelmezetlenségükkel ne zárják ki magukat e lehetőségből: alighanem henyélésből visszaösztönzött ex-rendőrök munkafelügyelőkként vigyázzák tevékenységüket.
Felbukkanásukra leginkább stadionok környékén lehet számítani. A miniszterelnök hobbiját (futball) elősegítendő, várhatóan ők (is) csinálják majd az arénát Debrecenben és Budapesten.
A tervezett adóváltoztatások úgy is hathatnak vissza a dolgozóra, hogy – kényszerűségből, mert nem tudják tovább foglalkoztatni – felmondanak neki, vagy megkérik, legyen „számlás” (annak összes terhével), avagy négyórás, hatórás foglalkoztatott. Esetleg a többi pénzt zsebbe kapja. (És a nemzeti szolidaritás jegyében – ha papíron olyan kereseti sávba tartozik majd – máris nem mehet be az adóhivatalba, aláírni az ígért kompenzáció fejében, hogy nincs semmi szabálytalan jövedelme. Amivel feljelenthetné önmagát s nem mellesleg a munkaadóját.)
A jelek szerint a Munka Törvénykönyve tervezett verziója se nagyon fogja védeni a munkavállalókat – e tekintetben sem. Habár – talán másképp lesz. Addig van remény, amíg nem tudunk konkrétumokat. Ám azt már tudjuk, hogy a nemzeti szolidaritás jegyében erőteljesen csökkentették a munkanélküli-ellátások időtartamát és összegét…
Az örökösödési illeték összeghatár nélküli eltörlése egyenes ági rokonok közt főként a gazdagoknak jött jól szintén. Ennek kapcsán többek közt milliárdosgyerekekről tudhattuk meg, ezért dolgoztak értük a szüleik: hogy megalapozzák a gyermekeik jövőjét.
Ugyanők – mármint a gyermekek – ingyen tanulhatnak egyetemeken, ahova egyesek éppenséggel fizetős középiskolákból gyalogolhattak be. A nemzeti szolidaritás jegyében. Ahogyan erre hivatkoztak az orbitálisan demagóg "szociális" népszavazás idején. (Aminek másik kérdése összefügg ezzel is – például a rezidenshelyzettel és az orvoselvándorlás körüli finanszírozási cirkusszal.)
Tandíj persze ezután sem lesz. Csak önköltség... De most már fizessen szinte mindenki – az is, aki nem képes. Ha igaz. Mert a felsőoktatási törvényen és a hozzá kapcsolódó szabályokon is már másfél éve egerésznek, mint annyi mindenen… S ahelyett, hogy kijelentenék végre az illetékesek, a felsőoktatás igenis piaci áru, s nem csupán külföldön, itthon is jó befektetést csinál, aki erre költ – ugyanakkor ésszerű szociális, tanulmányi, gazdasági, társadalmi ösztöndíjrendszer kidolgozásával segítenék az arra valóban rászoruló érdemeseket, inkább bedobják a diplomásadó ötletét (kollégiumi nevelőtanár támogassa a nőgyógyászképzést)...
És a nemzeti szolidaritás jegyében maximálta a koalíció – önmagát nem kivonva kollektíven e lehetőség alól (sem) – a frankhitelek árfolyamát. Noha de facto azoknak kedvez az erről szóló törvény, akik egy összegben ki tudják fizetni a tartozásukat. (S ha így van, akkor milyen lakhatási veszély fenyegeti őket...?) Miközben a kispénzűeket már gatyára vetkőztette – ha be nem döntötte – a jóval magasabb árfolyamon törlesztendő adósság. És az e terhet még nyögni tudó, de pénztartalékokkal nem rendelkező adósokat a jogszabályból fakadó jelentős forintromlás még kedvezőtlenebb helyzetbe hozta. Azon meg már fönn sem akad szinte senki, hogy szerződési kötelmek durva felrúgása mindez.
(Egyébiránt: kiszámolta már valaki, hogy összességében jól járt-e frankhiteles azzal szemben, akit kiröhögött annak idején, mert az forinthitelt vett fel? És egy pótkérdés: a forintban – mondjuk munkanélküliség okán – eladósodottakat ki menti meg?)
Hogy miért a kormánypártiakról beszélünk? Mert a voksaik révén születtek a szabályok. Övék a felelősség. Ők ütötték rájuk a pecsétet. S tették ezáltal a jómódúakat még jobb módúakká. Miközben jórészt ugyanezek és más jogszabályok – például a szociális biztonság jelentős mértékű megcsappantása, a közszférára vonatkozó emlékezetes munkaügyi változtatások – miatt, előre láthatóan, "középosztálybeliek" szegényebbek, szegények meg még szegényebbek lettek.
A KDNP és a Fidesz frakciószövetségének neve egyébként: Magyar Szolidaritás.
