Helyszíni riport: a menekültválság elérte Budapestet
„Fogalmam sincs, mi lesz. Bizony isten, nem tudom mi lesz. Mit gondol, mikor tudunk majd visszamenni?”, kérdezett vissza a könnyeivel küszködő középkorú hölgy. A BMSZKI Gyáli úti épületébe már több száz menekült érkezett hétfő estig. A menekültválság elérte Budapestet is.
Az orosz–ukrán háború miatti menekültválság elérte a magyar fővárost is. A BMSZKI gyakorlott munkatársai azonban láthatóan remekül kezelik a drámai helyzetet, miközben százával érkeznek többségében kárpátaljai családok a Gyáli úti intézménybe. Elmondható, hogy többségében 8-12 fős tágabb értelemben vett családok találtak ott menedéket, főleg a vidéki a városokból.
Nagyszülők, szülők és karon ülő gyerekek egyaránt. A szociális dolgozók tapasztalata szerint nem engedik el egymás kezét, nem akarnak elszakadni egymástól. Összetartanak, a család egysége és biztonsága az elsődleges számukra.
Együtt menekültek el a háború borzalmai elől. Nehéz is olyan, a menekültek számára felajánlott fővárosi ingatlant találni, ahol együtt tudnának maradni.
A jelenlegi becslések szerint a Gyáli úton menedéket lelt emberek negyven százaléka gyermek, kiskorú. A pár hetestől kezdve a kamaszokig. Az orosz agresszió elől elmenekült csöppségek egymást ringatják álomba a családok számára kialakított termekben. Az intézményben napi háromszori étkezést biztosítanak. A szociális munkások, segítők a nap huszonnégy órájában dolgoznak, hogy kezelni tudják a krízist. Miközben megoldást kellett találniuk új kihívásokra is: kéthetes gyerek számára is megfelelő módon kell elláttást biztosítaniuk. Szerencsére a rengeteg felajánlás, a magyar társadalom példaértékű reagálása könnyít feladataikon. A BMSZKI munkatársai hozzá vannak szokva, hogy nehéz helyzetbe került embereken segítsenek, most pedig kiemelt szükségük van jártasságukra. Alapvetően hajléktalanok ellátásával foglalkoznak, de mivel volt szabad kapacitásuk, a fővárosi intézmény az ukrajnai menekültek befogadásával is elkezdett foglalkozni.
Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu
„Vasárnap éjjel indultunk el, ma reggel érkeztünk meg ide. A férfiakat már nem engedték át. Akiket most látnak, azok már eleve átjártak dolgozni vagy könnyebb volt a dolguk, mert kettős állampolgárok”, mondta a háború elől menekülő tiszaújlaki hölgy, aki szerint nem okozott komolyabb nehézséget átjutni az ukrán–magyar határon, de a városból gyalog kellett megtenniük az utat a határig. Sokuknak karon ülő csecsemőkkel, kislányokkal és kisfiúkkal. A BMSZKI egyik munkatársa szerint sokan betegedtek meg, lázasodtak be annak következtében, hogy órákig álltak és vártak a fagyban. „Rögtön elláttak minket, mindenki nagyon kedves volt” – mondta a beregszászi járásból érkezett hölgy. Elmondása szerint a határon is rengeteg segítséget kaptak, amíg nem volt ingyenes számukra a vonat, a segítők dobták össze a vonatjegy árát a menekülőknek.
„Ez a Putyin nem normális: lehet, hogy már nincs is hova hazamenni. Abban bízunk, hogy ki fognak békülni, és akkor lesz hova hazamennünk”
– mondta egy munkácsi férfi, aki még akkor menekült el Ukrajnából, amikor még megvolt rá a jogi lehetősége. "Az egyik sógoromat már be is sorozták, harcolnia kell az orosz csapatokkal szemben. Egy Csap városából származó nő szerint még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik szeretnének Magyarországra jönni. Sokan attól tartanak, hogy lezárják a határokat".
„Sokan mennek tovább Prágába, Szlovákiába, Svédországba, Angliába. De én hova menjek? Magyar az anyanyelvem. Már csak Istenben bízhatunk”
– tette hozzá.
A BMSZKI munkáját és a menekülteket itt támogathatja: https://www.bmszki.hu/hu/
(Kiemelt kép: Ukrajnából érkezett menekültek a BMSZKI Gyáli úti épületében, Budapesten, 2022. február 28-án. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)
