Európai kilátások

Klimt aranya

Finoman megrajzolt női arc, melankolikusan sejtelmes tekintet, jellegzetes szecessziós díszítőelemek túlzsúfoltnak tűnő sokasága, mindez szinte belepréselve a sugárzóan arany háttérbe. A gyönyör, amelyet bármely Klimt-kép látványa kivált, 2012-ben Ausztriában biztosított.

A Jugendstil nagymesterének jubileuma – születésének százötvenedik évfordulója – ünneplésre ad alkalmat, márpedig az osztrákok szeretnek és tudnak ünnepelni. Nincs olyan osztrák múzeum, amely a Klimt-évben ne rendezne kiállítást.

Az évfordulóról megemlékeznek azok a közintézmények is, amelyeket a mester némelyik esetben botrányt kiváltó freskója díszít: a Burgtheater és a Kunsthistorisches Museum – hogy csak a legismertebbeket említsük.

2012-ben Ausztriában sem várható sok jó, így megbecsülendő, hogy ennek az emlékévnek a rendezvényei biztos örömforrásként szerepelnek az előrejelzésekben. Az osztrákok sejtik, mi mindenre számíthatnak, bár itt még a viták és veszekedések is rendezettnek tűnnek a mindennapokat erősen befolyásoló bértárgyalásokon, és szinte bizonyos a megegyezés, ha kompromisszumok árán is. Mégis, még meg sem száradt a tinta a nagy nehezen kimunkált költségvetésen, máris kiderült, hogy az év első hónapjaiban újra kell tárgyalni. A 3,2 százalékos hiány nem megengedhető, jó egyötödöt le kell tornászni belőle.

Áldozatvállalás vár mindenkire. A honatyák jó példával jártak elöl, és ismét, immár harmadik éve lemondtak fizetésüknek inflációt követő emeléséről. Mások ugyan nem kérnek ebből – szakszervezeteik nem is engedik –, de érzékelik majd, hogy a megszokott színvonal nem tartható, terjed a szegénység. Kevesebb jut a kultúrára is, pedig kormány és lakosság egyaránt tudja, milyen fontos ez a terület Ausztria megítélése miatt is.

Ilyen körülmények között pici vigasz és a hétköznapok megédesítője, hogy Klimt aranya ugyanolyan fényben ragyog. A lehető legdemokratikusabban, szegényre és gazdagra, hazaira és határon túlira egyaránt.

Szászi Júlia
Szervuszausztria.hu

Lengyelország és a foci
Amikor már mindenféle jókívánságokkal köszöntöttük egymást Jerzy barátommal, a BÚÉK-hoz nagy sóhajjal hozzátette: „Kívánd, hogy sikerüljön az Euro!” Megdöbbentett, lengyel barátom ugyanis nem tekinthető megveszekedett fociszurkolónak, ám ezúttal össznépi óhajt fogalmazott meg.

Az Euro ugyanis ebben a formában nem a közös európai pénzre vonatkozott, hanem az Euro 2012 elnevezésű labdarúgó-Európa-bajnokságra, amelyet Lengyelország Ukrajnával közösen rendezhet. Ez „az” esemény, amely elhomályosítja még a fájdalmat is, hogy a síugróbajnok Adam Ma³ysz befejezte pályafutását, a sérült Robert Kubica, a lengyelek Forma–1-es versenyzője nem kezdheti meg az új szezont, mert még nincs jól, s vetekszik még a londoni olimpiára való felkészülés híreivel is.

Az egész ország erre készül, lélegzet-visszafojtva falják az erre vonatkozó tudósításokat, s körmüket lerágva izgulnak például azért, hogy sikerüljön befejezni a varsói stadiont, amelyet elméletileg már átadtak. Rengeteg tennivaló van még.

Ahhoz, hogy kétszázötvenezer jegyet eladhassanak az Eb mérkőzéseire, a négy lengyel városban – Gdañskban, Poznañban, Wroc³aw-ban és Varsóban – számtalan útnak el kell készülnie, hotelnek felépülnie, stadionokat kell befejezni. „Schengen-buszokat” beállítani:
a normális körülmények között schengeni – uniós polgároknak szabadon átjárható – határokat ezek a járművek ellenőrzik az esemény idején. Egy sor új határátkelő is nyílik – kiemelt őrizettel. Háromezer, idegen nyelvet beszélő önkéntest akarnak felvenni – nem is szólva a hatezer hiányzó rendőrről.

Emellett tisztázni kell a Lengyel Labdarúgó-szövetség főbb vezetői ellen felmerült korrupciós vádakat, hogy ne vetülhessen árnyék a bajnokságra. Ráadásul izgulni kell azért is, hogy mindezzel az ukránok is elkészüljenek!

A lengyelek életét meghatározza a mondás: „Valahogy majdcsak lesz!” Ebben bíznak a nagy fociesemény előtt is...

B. Varga Júlia
Lengyelnet.hu

Az olimpia éve

London a világon az egyedüli város, amely – 1908 és 1948 után – idén harmadszorra rendezi meg a nyári olimpiai játékokat. A szervezőbizottság elnöke, az egykori olimpikon atléta, Sebastian Coe mindenkit megmozgat. Elsődleges célja az egész országot bevonni ebbe a ritka és hatalmas sporteseménybe, amelyen bemutatkozhat Nagy-Britannia történelme és kultúrája a világ előtt.

Már az év elején megkezdődik a számos kulturális programot kínáló London 2012 Fesztivál. A BBC megakoncertek közvetítésével kapcsolódik az alkalomhoz, az ország könyvtárhálózata felolvasásokat, irodalmi esteket rendez. Ne feledkezzünk meg a Royal Shakespeare Company áprilistól szeptemberig tartó Shakespeare Világfesztiváljáról sem, amelyen számos hazai és külföldi, amatőr és profi színtársulat mutathatja be, hogyan játssza, értelmezi a nagy drámaírót.

Az év sporteseményéből senki sem marad ki, kezdve a királyi háztól a legtávolabbi skót falvakban élőkig. Vilmos és Harry herceg

Katalin hercegnővel együtt a brit olimpiai, illetve paralimpiai csapat hivatalos nagykövetei. Az olimpiai láng útvonalát úgy tervezték meg, hogy – Wales legdélibb csücskétől Skócia legészakibb pontjáig – bárhonnan egy órán belül oda lehessen érni a fáklyához.

Az olimpiai létesítmények zöme már készen áll, felépült egy új városrész a szükséges infrastruktúrával, amihez a kormány harmincezer új munkahelyet létesített. Mintegy százezer ember fizetésért dolgozik majd a játékok ideje alatt, és a sokszoros túljelentkezőből választották ki azt a több tízezer önkéntest, aki a kiegészítő feladatokat látja el.

Mindenre nyílt pályázatot írtak ki: a logóra, a kabalafigurákra, az érmekre, a brit csapat formaruhájának megtervezésére, az olimpiai dal megkomponálására. Martin Creed Turner-díjas képzőművész kis csengettyűt alkotott az olimpia „becsengetésére”. A „Szóljon az összes csengő” nevű performance-csapat maximális hangzavart szeretne kelteni, amihez bárki csatlakozhat, és a művész csengettyűjével július 27-én reggel 8 órakor három percen át csilingelhet. Kérik a lakosságot, hogy ebben az időpontban az egész országban a lehető leghangosabban zúgjanak a templomok harangjai, az iskolacsengők, tülköljenek az autódudák, szóljanak a biciklicsengők, így jelezve a világraszóló találkozó kezdetét.

A július 27-i megnyitón London felkészülten és szeretettel fogadhatja az egész világ sportolóit és sportkedvelőit. Welcome!

Markó Beáta
Angolosan.hu

Európában németül...

Volker Kauder, a kormányzó CDU/CSU frakcióvezetője nagy feltűnést keltett a Bundestagban tett kijelentésével, miszerint „Európában most németül beszélünk”. A politikus szavai Helmut Schmidt, az egykori (szociáldemokrata) német kancellár szerint „piszkos, nacionalista német erőfitogtatást” jelentenek, és sajátos üzenetet hordoznak 2012-re.

A németek nagy többsége büszke arra, hogy a háborúban lerombolt, kettészakított ország ma Európa vezető gazdasági hatalma – arányos politikai befolyással. Joggal büszkék rá. Miközben sokuk elfeledte, vagy nem ismeri a tanulságot, amelyre Schmidt emlékeztetett: a háború után a nyugati szövetségesek segítsége állította talpra hazájukat. Ám a holokauszt, illetve a háborús szerepe miatt „Németországot belátható időn belül még nem tekintik normális országnak”. Vagyis marad a lappangó gyanakvás. Annak eltüntetését szolgálta az európai integráció, „amely korlátokat szabott a hatalompolitikai törekvéseknek”.

Legutóbb viszont Rados³aw Sikorski, a liberális–konzervatív lengyel kormány tagja szenzációt keltett berlini kijelentésével: „Én vagyok valószínűleg hazám első külügyminisztere, aki ilyet mond, de kimondom: kevésbé félek a németek hatalmától, mint attól, hogy a németek tétlenek maradnak...”

Igaza van, de sok bírálat éri a német politikát, amely egyrészt a maga mércéjét kívánja minden érdekeltre ráerőltetni – miközben továbbra is ódzkodik a vezető szerep nyílt betöltésétől. A Budapestre (egyre ritkábban) látogató német politikusok is igen óvatosan nyilatkoznak, a német gazdaság emberei azonban nem félősek. Ők kimondják: Magyarország milliárdos EU-támogatásainak nagy része a német adófizetőktől származik. Német vállalatok már több mint tizenhétmilliárd eurót ruháztak be nálunk, negyedmillió embernek adnak munkát, cégeik termelése meghatározó a magyar kivitelben.

A német vezető szerepet lehet vitatni, ám a gazdaság tényeit nem. Peter Sloterdijk, a jeles filozófus szerint Európa egy sor letűnt, megalázott világbirodalomból áll, Portugáliától Anglián és Görögországon át Ausztriáig. „S mindig a közepén volt Németország. Egy ideig tartotta magát a bolond gondolat, hogy másként lesz – de aztán megint érvényesült a történelem.” A nagy kérdés: mit tesznek történelmi felelősségük tudatában a németek?

Heltai András
Ger-mania.hu

Puskin jövője

Huszonhárommilliárd rubelt ad az orosz kormány arra, hogy múzeumi negyeddé épüljön ki a világ egyik legjelentősebb képzőművészeti kincsestára, a lenyűgözően gazdag francia impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemény birtokosa, az idén százéves moszkvai Puskin

Múzeum.

Félmilliónál több műtárgyának méltó őrzésére és bemutatására Norman Foster neves angol építész koncepciója ígéri a kellő teret: a mostani – mintegy negyvenezer négyzetméteres – alapterületet néhány közeli építmény bevonásával, földbe süllyesztett termek kialakításával a háromszorosára növeli. Az egymillió helyett évi hárommillió látogatót fogadhat így a világ művészetét a kezdetektől a 20. század közepéig bemutató legnagyobb oroszországi múzeum – az 2018-ra tervezett bővítésbefejezés után. Az ilyen nagyszabású építkezések történetét ismerve kivételes szerencse lesz, ha a kitűzött határidő teljesül. A másik kulturális ikon, a tavaly ősszel újra megnyílt Bolsoj Színház kevésbé bonyolult rekonstrukciója is hat évig húzódott, és a hivatalosan bevallott huszonegymilliárdos végső költségek az eredetinek sokszorosát tették ki.

A jubileumhoz kötött projekt első szakaszának megvalósítását az intézmény vezetői még idén megkezdenék, de előbb meg kell küzdeniük/egyezniük a moszkvai városvédőkkel. Elsősorban az építési tervekbe bevont ősi nemesi udvarházak és más műemlékek érintetlenségét védő társadalmi szervezetekkel. S talán még ennél is fontosabb: a történelmi városmag évtizedek óta folyó rombolása miatt érzékeny közvéleménnyel. Nem lesz könnyű. Különösen, ha betartják a játékszabályokat: a műemlékekről szóló nemrég szigorított törvény a védők oldalán áll. A Foster által elképzelt új építmény – egy ötszirmú virág formájú üveg-beton kompozíció – sokak számára elfogadhatatlan a 16. és a 20. századi épületek közelében.

A Kreml falánál emelkedő Történelmi Múzeumnak is vannak – még nagyobb szabású – tervei egy múzeumi negyed kialakítására, amelyre az állam hétszázmillió rubelt szán. Az érintett műemlékek sorsáról idén tartanak társadalmi vitát. A kezdést 2014-re teszik.

Pogány Ira
Oroszline.hu

Érdeklődés hiányában

A Nobel-díjak átadási ceremóniáján a svéd köztelevízió nézői visszatérően láthatták, amint Viktória hercegnő az állapotos hölgyek ismert mozdulatával, hasára tett tenyérrel kommunikált a bent lakó bébivel, a leendő trónörökössel.

A királyi családnak a lehető legjobbkor jön a hercegi pár első gyermeke! Végre egy fordulat, amely derűsebb folytatásra ad reményt a Bernadotte família körül habzó szappanoperában. A publikum nagyobbik fele inkább kárörömmel, mintsem rokonszenvvel figyeli a húsz éve zajló, félrelépésekkel, alvilági kapcsolatokkal, családi kiközösítésekkel gabalyodó epizódokat.

A többségükben baloldali, szabadelvű svédek egyáltalán nem tekintik magukat alattvalónak. Különösen, amióta az egykori miniszterelnök, Olof Palme és a parlament kezdeményezésére 1974 és 1979 között az ifjú és szerepében önmagát meglehetősen idegenül érző (szoknyavadász hírében álló) Károly Gusztáv király politikai jogait jórészt elvonták – a népképviselet javára.

Az ennek előzményeként – még az ötvenes években – lábra kapott republikánus mozgalom azóta sem akar kevesebbet, mint hogy döntsön népszavazás: maradjon-e a monarchia, vagy sem. A Republikanska Föreningen mögött a svédeknek mintegy harmada (!) áll. Néhány éve a parlamenti képviselők közül néggyel többen mondtak igent a köztársaságra, mint a királyságra!

Ezért töltötte el határtalan lelkesedés a maroknyi royalistát, amikor tavaly júniusban házasságot kötött a svédek által igen kedvelt idősebbik királylány a nép egyszerű fiával, Daniellel. Az ünnepségsorozat elvarázsolta az amúgy királypártinak nem mondható köznép nagy részét is – s felkavarta a köztársaságpártiak kedélyét. Utóbbiak arra a szemtelenségre is vetemedtek, hogy éppen az esküvő napjára hívják össze az európai monarchiák republikánus szervezeteinek értekezletét. Ráadásul a lagzi helyszínének, a stockholmi királyi palotának a szomszédságába...

A közvélemény-kutatások szerint ugyan tíz svédből hét támogatja a királyság intézményét, ám ez inkább azt jelenti, hogy nem ellenzik: rendben, maradjanak, ha már eddig is így volt. Hiszen nincs is már valós hatalmuk, s a polgárnak alig tizenkét koronába kerülnek évente. Különben is: alapjában véve kedves emberek, s remek PR-munkával szolgálják az országot.

Ha a svédeken múlna, valószínűleg Viktória hercegnőt választanák a svéd köztársaság első elnökévé. Ám most ez nincs napirenden. Egyelőre a királyi bébi születése körül forog minden. Így a monarchia megdöntése, érdeklődés hiányában, egyelőre elmarad...

Dragos Erzsébet
Svedasztal.com