Európa hívószáma

– Az ukrajnai konfliktus kapcsán írt korábbi cikkében említi: az oroszok beavatkozása nem egy világhódító terv első lépése, pusztán regionális szinten jelez hatalmi törekvést. Szíriai színre lépésük többet mutat?

– Nem feltétlenül. A putyini rendszerre elsősorban az észak-kaukázusi iszlám fundamentalizmus jelenti a legnagyobb fenyegetést, illetve ha egy közeli régióban kialakulna a nemzetközi terrorizmust szolgáló anyaország. Többször deklarálták: számukra elfogadhatatlan egy újabb Afganisztán. Szíriai jelenlétük persze levezethető a Bassár el-Aszaddal való szövetségükből, ottani katonai bázisaikból. De akkor sem hagyhatják, hogy Szíria második Afganisztánná váljon.

– Daniel Chirot, a Washingtoni Egyetem nemzetközi tanszékének professzora a párizsi események kapcsán a 168 Órának azt mondta: az Iszlám Állam Oroszországot is ellenségének tekinti, ezért az is kérdés, miként reagálnak az oroszok szíriai beavatkozására az Oroszország minden részében jelen lévő, ott felnőtt muszlimok.

– Oroszországban a párizsi események előtt is rendszeresek voltak a terrorista merényletek. 2002-ben a csecsenek a moszkvai Dubrovka Színházban majd ezer embert ejtettek túszul, közülük csaknem kétszázan meghaltak. Azóta is történtek hasonló terrorcselekmények. Más kérdés, mire figyel a média.

– Mindenesetre Szíriában az oroszok elsőként nem az Iszlám Államot, hanem Asszád elnök ellenzékét kezdték lőni.

– Afganisztánban az oroszok kivonulása után bevonuló felkelők elsőként Nadzsibullah elnököt kötötték fel a főtéren. Az oroszok utóbb stratégiai hibaként könyvelték el, hogy Nadzsibullah személyében magára hagyták az utolsó, fundamentalizmustól mentes szekuláris alternatívát képviselő politikai erőt. Szíriában ugyanez a helyzet. Az országban élő kisszámú kurd mellett az alavita népesség mentes azoktól a „betegségektől”, amelyek miatt az iszlám terrorizmus melegágyává válhatnának. Bár Asszád alavita, de az alaviták mellett kiálló oroszok összességében akartak megmenteni egy olyan politikai komponenst, amely később is fenntartás nélkül támogatható. Az ellenzéki fegyveresek konglomerátumában is vannak ugyan szekuláris, mérsékelt szunnita erők, ám olyanok is, akik közel állnak az iszlám szélsőségesekhez. Az amerikai vezérkari főnök is elmondta: két éve fut a kiképzési programjuk, de csak pár tucat megbízható embert találtak közöttük. Ha az alavitákat a különböző lázadó erők legyőzték volna, első körben a négymilliós népességüket űzik el. Ami újabb konfliktusokat generál. Az oroszoknak mindenekelőtt azt kellett megmutatniuk – nem az Iszlám Államnak, hanem a lázadóknak –, hogy az alavitákat nem lehet megverni, tárgyalni kell velük. Az oroszok pedig talán abba is hajlandók lesznek belemenni, hogy egy majdani koalíciós kormányban már nincs helye Asszádnak.

– A párizsi terror után az uniós vezetők egyetértettek: szót kell érteni az oroszokkal, de nem szabad megbocsátani ukrajnai vétkeiket. A bűneik alól fel nem mentett oroszok vállalták is, hogy Szíriában már maguk is az ISIS-re, az Iszlám Államra koncentrálják csapásaikat. Van logika az egyezségben?

– A Nyugat és Oroszország prioritáslistáján Szíria hátrébb sorolja Ukrajnát. Ami eleve kedvezőbb színben tünteti fel Oroszországot, megbocsátás nélkül is a konszolidáció felé visz. Mindez közvetetten nagyobb lehetőséget biztosít az oroszoknak Ukrajnában is. A következő fél év nagy kérdése: miként játsszák meg az oroszok a szír kártyát. Az ISIS kapcsán akár tiszta szándékról is beszélhetünk: kihívás őket legyőzniük, hiszen – alig ezerötszáz kilométerre az Észak-Kaukázustól – folyamatosan képezik a Csecsenföldre is visszaküldhető terroristákat. Ukrajna esetében már hatalmi számítás is van a dologban. Az is magyarázhatja, miért nem viszik a nemzetközi színtér elé például a törökök által lelőtt repülőjük ügyét, miért kerülik a messze hangzó perpatvart.

– Az eset okán egyes médiumok a III. világháború kitörésének lehetőségét emlegették. Elmaradása kapcsán szóba jött: Törökország fontos kereskedelmi partnere az oroszoknak.

– Rendezetlen ügyeik is vannak, például a Török Áramlat vagy a törökök ellentmondásos szíriai viselkedése miatt. Putyin a gép lelövésekor azt mondta: botrányos, ami történt, de nem lesz katonai válasz, Törökország számukra baráti ország. Nehezen értelmezhető, ám gyanítható, hogy vadászgépük lelövését az oroszok előbb-utóbb le fogják verni az elkövetőn.

– Az ukrajnai konfliktus háttérbe sorolásán túl mit adhat még az EU az oroszoknak, cserébe a konstruktív szíriai együttműködésért?

– Az oroszoknak Európa nem elég érdekes és erős ahhoz, hogy érdemben adni tudjon nekik valamit. Konfliktusaik vannak ugyan egymással, de azokban elsikkadt a párbeszéd. Az oroszok nagy fővárosokkal szeretnek megállapodni, ám azt nem tudják, kivel kell szóba állni uniós viszonylatban. Brüsszellel nem igazán tudnak beszélgetni. Számukra Európa gyenge és megosztott – széttartó gazdasági mutatókkal, európai szintű külpolitika nélkül.

– Bizonyos orosz reflexiókból mintha mégis az következne: irritálja őket a kétpólusú világ megszűnése, az EU harmadik világpolitikai pólusként való megerősödése.

– Annyi történt, hogy az elmúlt huszonöt évben bizonyos ügyekben elfogadták az EU jelentőségét. Ilyen a kereskedelem területe, amely egy karakteres uniós joghatóság keretein belül működik Brüsszelben. Sok más ügyben nem világos számukra, ki a döntésképes tárgyalópartner, hiszen a kormányközi megállapodások idővel különböző európai bizottságokhoz kerülnek, amelyeknek nem feltétlenül van döntési jogkörük. Az oroszokat az unióval kapcsolatban az frusztrálja, ami az amerikaiakat, a kínaiakat. Még Henry Kissinger fogalmazta meg: „Nem tudom Európa telefonszámát.” Európa az oroszok számára is sajátos katyvasz, amely biztonságpolitikai szempontból nem is számít pólusnak. Putyin az ukrajnai szankciók kapcsán is az Egyesült Államokat tartja a főbűnösnek. Ahogy Irak, úgy most Szíria esetében is úgy véli: az európaiak csak az USA utánfutói.

– Orbán Viktor nemzetállami retorikával kritizálja az EU-t, és ekként barátkozik az oroszokkal is. Nála az igazság?

– Más európai vezetők is nemzetállamok képviseletében tárgyalnak az oroszokkal, ami nem azt jelenti, hogy ignorálják vagy elárulják az Európai Unió értékeit. Orbán Viktor sem teszi ezt. Pusztán abból próbál politikai tőkét kovácsolni, hogy az oroszoknál is EU-kritikusként lép fel, ahogy az unión belül is. A belpolitikai haszonszerzés céljával és külgazdasági engedmények reményében. Nemcsak azért, mert nemzetállamok uniójaként látja Európa jövőjét, hanem mert külpolitikailag ennyit tud.

– A szíriai harcoknak, a Nyugat-Európát, Oroszországot és más államokat sújtó terrortámadásoknak lehet komolyabb kihatása a jelenlegi világpolitikai status quóra?

– Az idő az oroszoknak dolgozik. Már csak az EU-ban eddig nem tapasztalt menekültáradat következményeként is nőni fog a szekuláris diktatúrák elfogadottsága. A biztonság kérdése felülírhatja az egyebeket, és ez a megközelítés az oroszok világát idézi. Az európai politikusok gondolkodása az ideák felől a reálpolitika irányába fordul. Sajnálatos, de logikus.