Esélyegyenlőtlenség – Pártpénzek nyomában
Sokszor hallott hivatkozási alap, hogy azért nem tudnak új politikai pártok létrejönni és talpon maradni, mert megoldhatatlan a finanszírozásuk. Az emberek belefáradtak a politikába, és nem áldoznak arra, hogy változás történjen. Pedig nem csak állami támogatásból vagy nagy mecénások pénzéből, illetve hagyományos kommunikációs csatornákon keresztül lehet politikai kampányokat csinálni, szavazóbázist építeni.
Hogy a közösségi adományozásnak nagy ereje van, azt Barack Obama 2008-as elnökválasztási kampánya óta mindenki tudja. Merkovity Norbert a Médiakutató című folyóiratban vette végig az Obama-kampány jellegzetességeit. Azt mondja, a sikert úgy érték el, hogy szinte az összes szóba jöhető internetalapú közösségi hálózatot igénybe vették. Ott volt a BarackObama.com, amelyből a kampánypénzgyűjtés érdekében közösségi honlapot gyártottak, a My.BarackObama.com, ahol a tagok az adakozás mellett megoszthatták egymással a kampányban szerzett élményeiket, megtudhatták, hol van szükség aktivistákra, és exkluzív belső információkhoz is juthattak az Obama-kampányról. A fiatalok körében vált divattá Barack Obama „barátjának” lenni, a 2008. novemberi választások előtt a Facebook-oldalon Obamának hárommillió ismerőse volt, 2009. január közepén pedig már 3,7 millió, továbbá 2009 januárjában több mint egymillió támogatót tudhatott magáénak a Myspace közösségi oldalon. A kampány során az Obama-csapat a hagyományos média helyett inkább az online hírszivárogtatás mellett döntött, az információkat e-mailben, SMS-ben vagy a YouTube-on tette közzé a jelölt, családtagja vagy kampánystábjának egy-egy ismert embere. A pénzgyűjtést is online hálózatokon oldották meg. Az újítás az volt, hogy nem a személyenkénti maximális 2300 dollárt kérték, hanem a többszöri adakozási lehetőséget szem előtt tartva 100 dollárnál kisebb összegeket. Így az Obama-kampányt nem nagyvállalatok finanszírozták, hanem több százezer kisember. Obama 740 millió dollárnál is többet gyűjtött, ennek 89 százalékát egyéni befizetések tették ki.
Odáig ment az Obama-mánia, hogy létrehozták az Encyclopedia Baracktannicát, aminek az volt a lényege, hogy a Barack és Obama szavakból minél több olyan új szót gyártsanak az olvasók, amelyeket enciklopédia formájában értelmezhetnek a többiek számára. A 2008 februárjában útnak indított kezdeményezés nyárig több mint 800 szavassá duzzadt. A „barackronizmus” például olyan Obama-nyilatkozatot jelent, amely nincs történeti vagy időrendi sorrendbe téve; az „obamessiás” isten kedvenc jelöltjét jelenti; az „obamazon” pedig szenvedélyes, nőnemű Obama-támogatót jelent – írta Merkovity Norbert a Médiakutatóban.
Ezzel a kampánnyal újfajta aktivistatípus jelent meg az Egyesült Államokban. Olyan, aki a nem mindennapi kampányból is kiveszi a részét. A stáb igyekezett megtalálni a véleményvezéreket is, és utólag látszik, sikerrel.
Magyarországon is voltak hasonló próbálkozások. A DK például szerződést kötött a Smoot Tewes Group (STG) nevű amerikai tanácsadó céggel a 2018. tavaszi választások előtt. Az STG az egyik legelismertebb amerikai demokrata tanácsadó cég, amelyet a győztes Obama-kampányok legfontosabb alakjai alapítottak, köztük Julianna Smoot, az Obama-alapítvány igazgatótanácsának tagja, Obama volt kampányfőnök-helyettese, fehér házi protokollfőnök, illetve az első Obama-kampány pénzügyi igazgatója, Paul Tewes, az Obama-kampány önkéntesekért felelős szervezője, a Demokrata Párt politikai műveletekért felelős vezetője. A megállapodás szerint az STG tanácsokat adott a DK-nak a párt kampányának stratégiája, struktúrája, kommunikációja és végrehajtása kapcsán. A megbízási díj havi tízezer euró volt, amelyet a DK saját költségvetéséből finanszírozott.
Hogy az átütő siker miért maradt el mégis, azt nem lehet tudni, de tény: Magyarországon nem voltak egyenlőek az erőviszonyok az országgyűlési kampány során. A Fidesz–KDNP túlsúlya vitathatatlan volt annak ellenére is, hogy az idei már a második parlamenti választás volt, amely az új kampányfinanszírozási törvény szerint folyt, és jelentősen megemelte az állami finanszírozás mértékét.
Abban az esetben, ha egy párt képes volt mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet állítani, akkor 597 millió forintot kapott az államtól, 80–105 jelölt esetén 448 millió, 54–79 jelölttel 299 milliót, 27–53 induló esetén pedig 149 milliót. Ezenfelül minden egyéni képviselőjelöltnek jutott egymillió forint. Az esélyegyenlőség jegyében a kampányra fordítható összeg jelöltenként maximum ötmillió forint lehet. Így jött ki a legfeljebb 995 millió forint, amit egy minden maximumkritériumot teljesítő párt elkölthetett. Az állami támogatás fölötti részt a pártoknak a saját gazdálkodásukból, a központi költségvetésből származó párttámogatásból és a magánadományokból kell előteremteniük. A magánadományok kizárólag magyar állampolgároktól érkezhetnek, tilos pénzt elfogadni cégektől, külföldi személyektől vagy szervezetektől. Sőt egy nemzetgazdasági minisztériumi rendelet szerint nem vagyoni hozzájárulást sem, például áron aluli ingatlanbérlést vagy plakáthelybérlést sem. Utóbbiak ugyanis tiltott pártfinanszírozásnak minősülnek.
Igaz, az nem számít a kampányfinanszírozás törvényi szabályai megszegésének, ha a minisztériumok, állami hivatalok vagy állami vállalatok jelentetnek meg kormánypártokat támogató hirdetéseket, ahogyan az sem, ha ellenzéki vezetésű önkormányzatok ellenzéki pártokat támogató hirdetéseket jelentetnek meg.
Mindezekhez képest becslések szerint egy nagyobb párt kampánya idén 2,5-3 milliárd forintból volt kihozható. Vagyis a legfeljebb 995 millió forint fölötti rész származása ellenőrizhetetlen. A Transparency International Magyarország (TI) a 2014-es országgyűlési választásokat világította át, és arra jutott: a parlamentbe jutó pártok a kampányban összesen négymilliárd forinttal költöttek többet a törvény által megengedettnél. Szórólapokra a TI számításai szerint akkor a Fidesz–KDNP 193 920 000, levélpostai küldeményekre pedig 642 millió forintot költött. Ha itt megáll a párt, gyakorlatilag már elköltötte az összes legális forrását.
Mindezek tükrében érdekes, hogy a Fidesz 2018-as kampányköltéseiről szóló beszámoló szerint a párt mindösszesen 873 737 554 forintot költött, ebből 611 933 219 forint volt a költségvetési támogatás, 261 804 335 forintot pedig választási célú adományként gyűjtöttek össze. A Fidesz honlapján lévő beszámolóból nem derül ki, pontosan mire ment el a pénz, mert olyan jogcímek vannak benne, mint „anyagi jellegű ráfordítás” vagy „dologi kiadás”. Elvileg ebből finanszírozták az országjárást, a kampányeseményeket, a marketingeszközöket, a hirdetéseket, az aktivistákat. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy közben milliárdok mentek el a kormány nemzeti konzultációira, arra, hogy a Fidesz javára írható a rezsicsökkentés, hogy Orbán Viktor küldi a tízezer forintos Erzsébet-utalványokat, látszik a kormánypárt könnyített pályája.
A központi költségvetésről szóló törvény pontosan szabályozza, ki mennyit kap az adófizetők pénzéből. A pénz 25 százalékát az országos listán parlamenti mandátumot szerzett pártok között osztják szét egyenlő arányban. A további 75 százalék sorsa azonban már attól függ, ki milyen sikeres volt a parlamenti választáson. Ennek fényében a Fidesz 2014 és 2018 között évente 876 millió, az MSZP 427 millió, a Jobbik 475 millió, az LMP 173 millió, a KDNP 152 millió, az Együtt 133,6 millió, a DK 132 millió, a Párbeszéd 106 millió, a Magyar Liberális Párt pedig 70,8 millió forintot kapott a központi költségvetésből.
A parlamenti ellenzéki pártok azonban még így is jobb helyzetben vannak, mint az Országgyűlésen kívüliek vagy éppen az újonnan szerveződő alakulatok. Ugyanis nemcsak ők kapnak pénzt a központi költségvetésből, hanem az alapítványaik is.
A 2019-es költségvetés szerint eredetileg a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (Fidesz) 573,4 millió, a Táncsics Mihály Alapítvány (MSZP) 140,2 millió, a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány (Jobbik) 274,2 millió, az Ökopolisz Alapítvány (LMP) 83 milló, a Barankovics István Alapítvány (KDNP) 58,4 millió, a Megújuló Magyarországért Alapítvány (PM) 10,8 millió, az Új Köztársaságért Alapítvány (DK) 75,9 millió forintot kapott volna az államtól.
Csakhogy a parlament fideszes többségű Költségvetési Bizottsága nyáron összegző módosító javaslatot nyújtott be a 2019-es költségvetéshez, és ennek egyik érdekessége, hogy jövőre jelentősen nagyobb állami támogatást kapnak a pártalapítványok, mint eddig. A Fidesz alapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért az előző ciklusban 500 és 600 millió között kapott egy évben, ez az összeg a módosító értelmében 1,46 milliárd forintra ugrik. Az MSZP alapítványa 140 helyett 359 milliót, a Jobbiké 274 helyett 702 milliót fog kapni.
Összességében elmondható, hogy bár az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrzi a pártok kampányköltéseit, alapítványait, és büntetéseket is kiszab, ha úgy látja, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően történik a pénzköltés, de valójában nem lát rá, hogy honnan van a kampányokra, a pártok megjelenésére fordított pénz. A parlamenti pártokkal szemben különösen nehéz helyzetben vannak az Országgyűlésen kívüli szervezetek, de az is látszik, hogy léteznek eszközök a pénzszerzéshez. Egyvalami azonban alapvetően fontos a sikerhez: egy olyan karizmatikus vezető, akinek bizalmat szavaznak az emberek. Ezen a téren azonban Orbán Viktornak jelenleg nincs ellenfele.
