Esély

„Olyan megállapodást találtunk, amely kicselezi Orbán Viktort” – mondta Bajnai Gordon egy hete, a Mesterházy Attilával közösen tartott sajtótájékoztatóján, amelyen a szocialista pártelnök Orbánt leváltó ellenzéki szövetség létrejöttéről beszélt. Bár mindkét megállapítás – egyelőre – finoman szólva is túlzás, a megegyezéssel legalább az év eleje óta tartó, egyre kilátástalanabb és konfliktusosabb iszapbirkózásnak szakad vége. Legalábbis remélhetőleg. Hiába a mostani fogadkozás, a következő nyolc hónap fogja világosan megmutatni, hogy a felek – pártelnöktől kampánystábokon át a mezei aktivistákig – képesek lesznek-e végre a kormánnyal foglalkozni a rivális ellenzéki párt helyett.

Választási szakértők szerint számtani szempontból nem döntött rosszul az ellenzéki oldal a koordinált jelöltállítással, mert érdemi mandátumvesztéstől nem kell tartani. Sőt. Mivel a választók megosztottak, sok köztük a bizonytalan, még jót is tehet az ellenzéknek, ha több alternatívát képes felmutatni. Ha több lista közül lehet választani, a kormánnyal elégedetlen szavazó nagyobb eséllyel találja magát az urnáknál. Szíve szerint ikszelhet, amikor az „Orbán húzzon a francba” típusú retorikával egyre többször operáló Mesterházy Attila és az „Orbán Viktor kormányzása embertelen, sikertelen, reménytelen” jellegű szövegekkel dolgozó Bajnai Gordon között választhat. A két karakter és a mögöttük álló pártok ezernyi (ideológiai, szocializációs) különbsége – ha nem egymás ellen használják ki azokat – hozhat is a konyhára. A szervezetek az idegőrlő egyezkedés helyett végre bizonyíthatják: szakpolitikában is van alternatíva, létezik érdemi mondanivaló, üzenet. Meg lehet próbálni racionalitást vinni a fideszes papagájkommandó uralta kommunikációba, s proaktívan politizálni.

Persze csupán akkor, ha a csapdákat sikerül elkerülni. Azokból ugyanis akad bőven.

Csak a gyakorlatban válik el, a riválisok valóban belátták-e, hogy a komplett ellenzéknek árt, ha egymás rovására kampányolnak. Ezentúl nem férnek bele az apró beszólások, az asztal alatti bokarúgások. Az előző hónapok bizalomvesztése, a kiszivárogtatások nem segítik a béke fenntartását. Ha a pártok felső vezetésének részéről nem érkezik egyértelmű és őszinte utasítás a másik szervezet egyéni jelöltjének támogatására, oda a kiizzadt megállapodás előnye. Kérdés, az MSZP helyi szervezetei mennyire támogatják Bajnaiék harmincegy aspiránsát, annak ellenére, hogy nem egy körzetben – például Kaposváron – meglepetésként érte őket: évek megfeszített munkája ellenére a pártvezetés az utolsó pillanatban átengedte az indulás jogát az Együttnek. Amelynek, megesik, még jelöltje sincs. Mégis, az MSZP-nek vérrel-verítékkel kell végigtolnia az addig ismeretlen arc kampányát.

Amely korteskedést szigorúan és pontosan kell összehangolni. Patikamérlegen méricskélve, hogy legyen elegendő bizalomébresztő közös fellépés és közös mondandó, de elegendő érdemi, mégsem a másik alázásában tetten érhető különbség is. De még a választónak is el kell magyarázni, miért van összefogás egyéniben, amikor listán még sincs, s hogy ezzel mégis le tudja váltani az Orbán-kormányt. Az SZDSZ-es koalíciós időszakokkal ellentétben, amikor átszavazni csak a második fordulóban kellett, és jóval kevesebb körzetben, most alaposabban fel kell készíteni Mari nénit, melyik papíron hova ikszeljen.

Főképp, mert Orbánék – az új választási törvény könnyítéseit kihasználva – bármikor generálhatnak az ellenzéki szavazók megtévesztésére alkalmas pszeudopártokat és -jelölteket. Már ha úgy érzik, veszélyben a győzelem. Addig Zsigók és Hoppálok az elmúlt nyolc hónap vitáira hivatkozva azt mondogatják majd: mitől lenne kormányképes az az alakulat, amely még házon belül sem tudott megállapodni és miniszterelnök-jelöltet állítani?

(S ezzel például könnyen lehet, hogy meghiúsították a miniszterelnök-jelölti vitát, hiszen ki is hívná ki Orbánt?) A fideszesek, ha nem erősödik meg látványosan az ellenzéki oldal, kéjjel válogatnak majd a karaktergyilkosság és az eljelentéktelenítés általuk jól ismert eszközei között.

S ha nem lenne elég a nehézség, a DK-ról még nem is szóltunk. Igaz, a Gyurcsány-kérdést muszáj gyorsan megválaszolni. Utána ugyanis már bürokratikus, párton belüli lépcsőket kell bejárnia a szocialista listának az MSZP októberi kongresszusa előtt.

Miután Gyurcsány nagy svunggal bírálta a Mesterházy–Bajnai-megállapodást, lényegében megzsarolta a feleket: annyi egyéni és listás helyet akarnak, amilyen arányban a DK-t támogatják a választók az MSZP-hez és az Együtt–PM-hez képest. Plusz kérik az MSZP–DK közös lista második helyét. Ha nem, akkor a DK mind a százhat egyéni körzetben indít képviselőjelöltet, és országos listát állít. Bajnaiék viszonylag nyugodt szívvel közölhették, legfeljebb beszélgetésre hajlandók Gyurcsánnyal, de tárgyalásra nem. Ugyanis az Együtt–PM éppen azért kapott csak harmincegy körzetet a harmincöt helyett, hogy Gyurcsánnyal az MSZP jusson dűlőre. A szocialisták a DK-val közös listán három helyet szántak a volt kormányfőnek, egyéniben is adtak volna lehetőséget, ezért meglepte őket az ultimátum. Ami lehetséges, hogy csupán egy magasról indított alkudozás kezdete.

A DK-t és pártvezetőjét sem lenyelni, sem kiköpni nem könnyű. Egyes vélekedések szerint buzgó támogatói és aktivistahálózatának köszönhetően legalább annyit tudnának ártani, mint használni, ha Gyurcsány kérésére az MSZP nemet mondana. Ugyanakkor ha Gyurcsány valóban beváltja fenyegetését, elindul önállóan, s mégsem ugorja meg az ötszázalékos küszöböt, akkor 100-200 ezer kormányváltó voks megy a levesbe. Eközben tudható, a vita nemcsak az átadott helyek számáról, hanem Gyurcsányról magáról is szól: korábban a szocialisták informálisan nyilvánvalóvá tették, személyét nem akarják a közös listán látni. Ami nyilván felemás megoldás lenne a DK-hívek számára, nemkülönben komoly dilemma magának Gyurcsánynak. Miközben például a mérhetetlen Liberálisok vezetője, Fodor Gábor nagy valószínűséggel ott lehet a szocialista lajstromon. Az ellentétet talán feloldhatja, ha Gyurcsány a koordinált jelöltállítás keretén belül egyéniben indulhat.

A szocialisták szűkmarkúsága mellesleg érthető. A párt elnöksége, választmányi vezetése és megyei elnöksége önmagában szélesebb kört tesz ki, mint amennyi befutó helyre számíthatnak az alaposan összezsugorodó új parlamentben. Persze ha év végére nem kezd érdemben szűkülni az olló a demokratikus ellenzék és a Fidesz tábora között, akkor bárki kerül is fel a listára, csak újabb, keserű ellenzéki négy évre számíthat.