Érettségi tétel lettünk: DVD-n a Fidesz húsz éve

„A társadalom kilóra meg volt véve. Nadrágszíjparcellával, pörivel meg jó, húgymeleg Kinizsi sörrel. Ezt kapod, pofád befogod” – szól az alapvetés Bayer Zsolttól.

Aztán a Gorenje mosógép alatt roskadozó Trabantok közül előtűnik a Ménesi úti szakkollégium. Megalakul a Zalaegerszegi Regresszivitás nevű focicsapat (Orbán), összecsap a Jogtatókkal (Bihari Mihály, Kéri László), és évről évre megveri a Kövér László-féle Folyik a Sört.
A cselezésen túl demokráciát is tanulnak a joghallgatók. A vécépapír-beszerzésen kezdik a civil technikák elsajátítását – s jutnak gyűléslevezetéstől szavazásig. Kapnak hozzá muníciót. A kollégiumi könyvtárban szabadpolcon áll a Beszélő, előadást tart Vásárhelyi Miklós. Egyszer elhozza Soros Györgyöt. Így kerül fénymásoló.

„Amikor megtudta a hatalom, hogy a Soros Alapítványtól kaptunk egyet, rendelkeztek, hogy le kell lakatolni, és naplót vezetni arról, ki, mit és mennyit másolt rajta” – meséli Fodor Gábor.
Ő akkoriban Orbánnal egy szobában váltotta meg a világot.
„Az ellenállás volt az érdem, nem a jóképű belesimulás” – így Orbán, a szobatárs.
Hordott is ballonkabátjára tűzve Rockenbauer Zoltán rádiókészülékből kiszerelt ellenállást.
Ilyenek voltak.

– Fodor és Kövér között a kezdetektől voltak ellentétek – árnyal filmen kívül Hegedűs István. – Utóbbi radikálisabb és munkamániás, ment mindig előre. Fodor mérsékeltebb, bulizósabb. De ’91-ig senkit nem érdekelt, ki honnan jött, vidéki, vallásos vagy szakkollégista volt-e. Épp a Fidesz belgasága vonzott bennünket. Azt hittük, minket nem ér el a népi–urbánus-vita. Aztán az SZDSZ-szel való konfliktusok kezdetén a Bibó felmagasztosult mint a vidékről jött, első generációs értelmiségiek szocializációs terepe.

De még csak ’87-ben járunk. A kollégisták elvégzik az egyetemet. S aztán? Kompromisszumokat kötnek? Disszidálnak?
„Úgy láttuk, racionális mérlegelés alapján is vállalható kockázatú a Fidesz megalakulása. Senki sem akart mártír lenni” – mondja a majdani elnök.

Hát megalakulnak.
„Viktor felhívta a MTI-t, hogy létrejött a fiatal demokraták ifjúsági szövetsége, és másnap nemzetközi sajtótájékoztatót tartunk. A hölgy a telefonban kérte: ne szórakozzunk, és letette a kagylót.” Ez Kövér sztorija.
Azért megtartották a sajttájt, megbeszélték a kollégiumi telefonban, hogy lehallgatják őket, és összekészítették a pakkot – benne fogkefe, törülköző. Volt is tárgyalás (archív felvételen vonul büszkén a vezetőség), rendőrségi figyelmeztetés.
De a gépezet beindult.

„Fidesz-csoportok alakulnak az egyetemeken, és beszélnek a problémákról, amelyek izgatják őket” – magyaráz egy régi felvételen Fodor.
Mellette Orbán tekergeti hosszú fürtjeit, Kövér ül tüsin, de már bajuszát pödörgetve.

Felmerül: rendezni kellene a szervezeti kérdéseket, hierarchiát kialakítani. Nem mindenki támogatja. Olyan vélemény is van: állandó kongresszust kell tartani, szavazni a Szabad Európán keresztül.

Fölpörögnek az egykori kockák. Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások, beszéd Nagy Imre újratemetésén. Ha az értelmiségnek nem is, új a népnek, tévéből sose hallott hasonlót. Úgy is emlékezett mindenki: itt valaki hazazavarta a ruszkikat.

„Minden sarkon azzal szólítottak meg, állítsák le ezt a fiút, ránk hozza az oroszokat” – idézi Tölgyessy Péter.
Esett is vagy tizenöt pontot Orbán népszerűsége. Érthető. Egy akkori felmérés szerint a magyarok fele ’56-ot ellenforradalomnak tekintette.

Indul a kampány – egy Kosztolányi téri szuterénhelyiségből. Az utcáról valaki beállít egy képpel, kezdjenek vele, amit tudnak. Ádernek nem tetszik. Meggyőzik. És a csókolózó Brezsnyevet és Honeckert egy ország röhögi a plakátokon. Orbán a radikális (barna öltöny), Fodor a szakszerű (fekete öltöny) Deutsch az alternatív (farmerdzseki-fülbevaló). Együtt hirdetik: a választáson „a kommunisták mind ott lesznek, legyünk ott mi is”. És: Listen to your heart.

A triászt Fodor emlékei szerint rocksztárként ünneplik. Üdítő felvétel: négy nappal a választások előtt a rendszerváltó házibulin Ákossal, Vikidállal, az Eddával tombolnak. Szelényi Zsuzsa, Szájer, Fodor és Orbán egyként zúgja a mikrofonba: „Azok a boldog szép napok, ég veled.

Az akkori kézzelfogható stratégiát a mai Áder vázolja.
„Nem reális cél egyéniben mandátumot szerezni, ezért a listás szavazatokra kell játszani. Tudtuk, hány egyéni kerületben kell a 750 ajánlást összegyűjteni. Kiszámoltam, ha valahol nincs listánk, lehet, hogy nem kerülünk be. Két nappal a határidő előtt Békés megyében csak az egyik jelöltnek sikerült összeszednie a cédulákat. Csapatok indultak mindenünnen, és egy nap alatt begyűjtötték a hiányzó szelvényeket.”
Bejött.

„Miközben ’88-ban még azon gondolkodsz, hova fogsz disszidálni ebből a redvából, ’90-ben bent ülsz a parlamentben” – írja le bayerosan Bayer a döbbenetet.

Hét százalékkal, 22-en ültek a patkóban. Vitában jók, nyilatkozatban közérthetőek, a média imádja őket. A népszerűség negyven százalékra kúszik.

És akkor az SZDSZ chartát hirdet Csurka miatt. Ami – e filmen – magától értetődően arra való, hogy „a morális és politikai karanténból kiengedje az MSZP-t”

„Ültél otthon, és kiderült, hogy egy mocskos náci vagy. Mindezt azért, mert nem voltunk hajlandók az SZDSZ ifjúsági segédcsapatává válni” – magyaráz Bayer.

Hogy a szélsőjobb ázsiója az MDF alelnökeként regnáló Csurka személyében valóban emelkedik – nem kerül szóba. Az sem, hogy Orbánék chartából való kihátrálásának stratégiai okai is lehettek. Hiszen a Fidesznek – népszerűsége akkori csúcsán – nem volt érdeke összemosódni az ellenzék többi tagjával, főképp nem az SZDSZ-szel.
Összemosódott azzal épp eléggé a Fodor-féle vonal, legalábbis Orbánék szerint.

„Sokat foglalkoztam a kommunista állambiztonság működésével, a bomlasztás és lejáratás technikáival. A Fodor-ügy ilyen bomlasztási kísérlet volt” – hangzik el Hankiss Ágnestől.

Fodor ugyan hosszan magyarázza az Orbán és közte kialakuló személyes és politikai vitákat, de többet nem tudunk meg a szakításról. Nem idézik azt se, hogy a pártelnök gyakran hangoztatta: „az SZDSZ személyzeti politikát folytat a Fideszben”, Kövér pedig mosolygó gyilkosnak titulálta Fodort, s nem felejtette el megjegyezni: egyeseknek két pártkönyv van a zsebükben.

Mindeközben a székházügyet bagatellizálni próbáló pártot a média leemeli a piedelsztálról.
– Minden rájuk nézve kritikus írást központilag szervezett támadásként éltek meg – emlékszik Hegedűs. – Médiafóbiájuk lett. Egyszer Bozóki András írt egy cikket a Magyar Hírlapba a Fodor– Orbán-ellentétről. Kiátkozták. Sok az önbeteljesítő jóslat a történetben, hisz utóbb ő tényleg egy balliberális kormány minisztere lett. De akkor ugyanezen logika szerint Tölgyessy fideszes ügynök volt, mert miután kilépett az SZDSZ-ből, nyolc évig a Fideszt képviselte a parlamentben?

Fodor is átlépett az SZDSZ-be, amely valóban összeállt az MSZP-vel.
Hegedűs azt mondja, magánbeszélgetésekben Orbán többször hangoztatta, hogy drukkol, a Szadi lépjen koalícióra a szocikkal. Akkor rá lehet menni az MDF-re, és jobbra indulni.

Kifelé közben zajlik a kampány, remélvén, érik a narancs. Az archívokon az elnök pólóban árulja a gyümölcsöt.
Csepelen indul egyéniben Pokorni Zoltán is.
„Járjuk a lakótelepeket, jól kimunkált felsőtestű fiatalember dobja vissza a szórólapot, hogy öcsi, inkább ne csináld. Öt órán keresztül egy cédula sem érkezett. Fő riválisunk, Zámbó Jimmy előttünk gyűjtött, minden szelvényért kazettát adott. Aztán a jegyző az egészet visszaadta neki azzal: milyen név szerepel a személyijében?”

Pokorni bekerült, Jimmy nem, a Fidesz maradt ellenzékben.
„A forradalmat vérbe fojtó, orosz és ÁVH-s legények oldalán harcoló ember a miniszterelnök, miközben az SZDSZ intellektuális, értelmiségi, és pénzalapon elárulja a polgári tábort. Borzalmas állapotok voltak” – helyzetértékeli a bukást Orbán.

De aztán lett polgári gondola, Polgári Együttműködés Egyesület, polgári gondolkodás és Fidesz-Magyar Polgári Párt. Wermer András a politikai marketingről értekezik, hogy végre nem GDP, hanem az ember és az ő érzései, Pokorni szerint a Fidesz szellemi ereje máig az akkor írt programokból táplálkozik. Orbán ’98-ban már csak jólfésülten, öltönyben mutatkozik, oszt autogramot, s tart beszédet Széchenyi-poszter előtt arról, hogy nem két párt, hanem két értékrend. (A sorok között Gyenesei István figyel erősen.)
„Jézus Mária, győztünk!” – kommentálja Pokorni a befutót.

Navracsics Tibor aggódik, nem túl fiatal-e a párt, Stumpf a kormányzati tapasztalok hiányától tart, Martonyi az előítéletektől.
„Még meg sem alakultunk, már sokan járták Nyugat-Európát, mondván: nacionalista, soviniszta társaság jön, amelynek területi igényei lesznek.”

De Stumpf szerint a kayaibrahimozás erőt adott.
„Az értelmiségi, gazdasági beágyazottság, a szervezeti kiépültség korlátozott volt. Egyetlen esélyünk maradt: jól kormányozni.”
Amely periódusra a film bő tíz percet áldoz. Zászlóátadások, útépítés, korona, Nemzeti Színház, Terror Háza. Jó hangulat, büszkeség, Kánaán. Wermer állítja, a titok: „Nem a kormány oldja meg a dolgokat, csak lehetőséget teremt az embereknek.” (Ellenzékből ez is másképp fest.)

Áder őszinte. Azt mondja, a 2002-es vereség politikai pályáján az egyik legnagyobb csalódás. Addig azt hitte, önmagában a kormányzati teljesítmény elég a folytatáshoz. De a szocik gyalázatos lejárató kampánnyal nyertek.

Kövér válasza: mindennek a szoci adatbázisépítés és a média az oka.
„Négy év alatt a véleményformáló értelmiség nemhogy cinkos némasággal, de aktív keretlegényi szerepvállalásával segítve lejárató gyűlöletkampányt folytatott a Fidesszel szemben.”

De volt legalább nagygyűlés (kép: zászlók, puszi, ölelés, zene: Tűzszekerek), lett lelki közösség, „erkölcsi tartalék” (Kövér). Címszavakban a következő négy év Orbántól: polgári körök, szövetségszervezés, taglétszámbővülés. Hajrá.

Ám 2006-ban nem húz a kampány.
„Magunkat vertük meg, nem pörgött fel annyira a motor, mint 1998-ban” – mondja Navracsics Tibor.
A frakcióvezető elemez. Őszödi beszéd, „Gyurcsány ámokfutása”. A jelenbe torkollunk.

Zárásképp ki-ki jó tanácsokat oszt. Áder a társadalmi bázist szélesítené, Orbán int: legyünk készen. Tölgyessy szerint az igazi kérdés: mi jön a győzelem után.

„Gyurcsány Ferenc is megnyerte a választást, de mire ment vele, a lakásából nem tud kijönni. Bárki járhat így. Nem elég győzni, kormányozni is tudni kell.”

Egy legendával több.