Erdélyi párttaktikák

Az egymással rivalizáló, Fideszhez közel álló szervezetek taktikázása sem volt elég ahhoz, hogy a versenyben maradók mandátumot szerezzenek az RMDSZ mellett: az 1,3 milliárd forint ebből a szempontból kidobott pénz volt. A Fidesz decemberben még elbukott, most azonban – már a 2014-es kampány előszelében – nem a visszavonulás, hanem az előremenekülés idejét írják. A bevezetőben idézett jobbikos nyilatkozat nemcsak a Fidesz által támogatott pártok bukását érinti, hanem azt is, hogy Szávayék tudják: immár ellenük is építkezik Orbán Viktor Erdélyben.
A decemberi fiaskó ellenére a Fidesz nem csökkentette a korábban nyújtott támogatásokat, hanem újabb csatornát nyitott az intézményalapítással. A Nemzetstratégiai Intézet – és élén Szász Jenő – kiemelt bizalmat élvez, már csak azért is, mert a választási vereséget egyértelműen Tőkés kudarcaként tartja számon a politikai köztudat. Szász a mostani képletben a cserejátékos, nem is akármilyen poszton!
Az elmúlt két évben a kettős állampolgársággal rendelkezők szavazataiért csak a Jobbik és a Fidesz szállt versenybe Magyarország határain kívül. Az eredeti tervek arról szóltak, hogy mindkét párt a lehető legintenzívebben (a romániai választásokba beleavatkozva, folyamatos mozgósítással, tagtoborzással) szólítja meg őket, kihelyezett holdudvart épít. Erdélyben bevett kategória, hogy valaki a Fidesz-, illetve a Jobbik embere.
Miután egyértelművé vált, hogy Tőkés László bírja Orbán Viktor és a Fidesz bizalmát, Szász Jenő háttérbe szorult. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Fidesz stratégiai partnerségére válaszként, kegyvesztésének idején a Magyar Polgári Párt volt elnöke bejelentette: a mögötte álló szervezet kész együttműködési megállapodást kötni a Jobbikkal. Akkor még Szegedi Csanád irányította a Jobbik erdélyi építkezését, és nagyon úgy tűnt: a magyarországi szélsőjobb szervezet, valamint az erdélyi, magát polgárinak mondó párt közös ellenállásra készül a Fidesszel és az EMNP-vel szemben. A Fidesz–EMNP, valamint a Jobbik–MPP nézett farkasszemet egymással.
Az eredeti tervek azonban kudarcot vallottak – Tőkés pártja összeomlott. Miután decemberben az EMNP egyetlen mandátumot sem szerzett, nyilvánvalóvá vált: a Fidesz-minta az eddigi elképzelések szerint nem tartható fent. Nem lehet sem erdélyi Fideszt építeni, sem ellen-RMDSZ-struktúrákat létrehozni, hiába jöttek létre az úgynevezett Demokrácia Központok, ahol – a kettős állampolgárság adminisztrációja címén – adatgyűjtés is zajlott. Kiderült: a Kubatov-listázás Erdélyben nem működik. És ahogyan nem megy ez a jelentős anyagi háttérrel rendelkező Fidesznek, úgy sikertelenségre van ítélve a Jobbik augusztusban bejelentett „ajtótól ajtóig” haladó erdélyi kampánya is. Az „erdélyi vagy második Jobbik” ötlete is halva született.
A mobilizálás Erdélyben magyarországi módszerekkel lehetetlen. Amire még esély van, az az egymással szembeni kampányok fenntartása, illetve a demobilizálás. Néhány éve, amikor a kettős állampolgárság és az általa biztosítható szavazati jog lehetősége felmerült, sokan azt latolgatták, hány többletszavazattal kell számolni, hogyan módosul a magyarországi politikai mérleg. Ma azonban a magyar–magyar verseny már azért folyik: ki tud többet tenni azért, hogy minél kevesebben szavazzanak az ellenpártra.
A Nemzetstratégiai Intézet ennek a választási „ellenkampánynak” egy nagyon fontos eleme: Szász Jenő (Szegedi Csanád valamikori stratégiai partnere) most 1,3 milliárd forintból a Jobbik retorikáját viszi politikai vásárra – fideszes színekben. A Kárpát-medencében van „magyar jövő” – jelentette be az intézetvezető a Klubrádióban, Bolgár Györgynek adott interjújában –, s feladataként az „egyetemes magyarság jövőképének körvonalazását” nevezte meg. Az interjúval egy időben jelentette be a szintén Kárpát-medencei magyar jövővel kecsegtető Jobbik, hogy immár az erdélyiek is kérhetik felvételüket a pártba, nincs szervezetkettőzés, kihelyezés. A magyar szélsőjobb előremenekül. Erre van is némi esélye, mert az elmúlt években nagyon intenzíven építette kapcsolatait. Azok közül, akik csalódtak az RMDSZ-ben, Tőkésben vagy Szászban, sokan Vonáékhoz csatlakoztak, miközben a nem radikalizálható protestszavazók átsodródtak a román pártokhoz.
Most egymásra licitál Szász Jenő – aki a már említett nyilatkozatban „humán vagyongondnokságot” ígért – és Szávay, aki határon túl befektető magyar cégekben, a magyar nemzetiségű emberek foglalkoztatásában látja a magyar jövőt. Egyikük sincs könnyű helyzetben: az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttéhez nagyon sok illúzió kötődött Erdélyben. Az RMDSZ ellenzéke abban bízott, hogy csak jönnie kell egy kellőképpen támogatott versenypártnak, és a hagyományosan jobboldali erdélyi szavazók elfordulnak az eddig alternatíva nélkül működő szövetségtől. Nem ez történt. Sem az új pártnak, sem a magyarországi támogatásoknak nincs már akkora erejük Romániában, hogy azt politikai tőkére lehessen átváltani. A csalódás jól érzékelhető, ebből a vert helyzetből próbál kifarolni Szász és Szávay is. Előbbi egy az eddigi szervezetektől, pártoktól merőben eltérő intézményes formában, integratív – „nemzetstratégiai” – retorikával és politikai mimikrivel, utóbbi a meglévő magyarországi pártstruktúrák megerősítésével.
Az, hogy a Fidesz a Nemzetstratégiai Intézettel és a rehabilitált Szász Jenővel rálicitál Erdélyben a Jobbikra, várható és logikus lépés volt. A jobboldali stratégiát azonban megzavarta az MSZP és Mesterházy Attila erdélyi megjelenése. Rendkívül szélsőséges reakciókat váltott ki, hogy a pártelnök a szocialisták nevében bocsánatot kért a 2004-es népszavazásért. Sokan azért utasították el, mert úgy vélték, a gesztus nem őszinte, és nincs mögötte hiteles politikai tartalom. Mások meg azért, mert indokolatlannak tartották. Mesterházy továbbá azt is jelezte, ragaszkodnak az egyenlő távolság elvéhez, és nem kívánnak továbbra sem beleavatkozni az erdélyi magyar politikába, nem várnak Erdélyből szavazatot cserébe a bocsánatkérésért.
Akármi lesz is az eredménye az MSZP felbukkanásának, a Fidesz-sorok újrarendezésének, illetve a Jobbik bekeményítésének: az immár egyértelművé vált Erdélyben, hogy a jobboldali szavazóknak sem kell feltétlenül a magyarországi kormánypárthoz vagy a szélsőjobbhoz csatlakozniuk. Nyitott kérdés marad: be kell-e sorolniuk bárhova is? Egyre többen jönnek rá, hogy nem érdemes.