Előítéletes nyomozások
„Meghaltok, büdös, tetves cigányok, ha nem költöztök el innen, Patáról!” – kiabálták a fekete ruhások három éve Gyöngyöspatán, a cigánysoron.
Kövek zúdultak az ablakokra. A sértettek közösség tagja elleni erőszak kísérlete miatt tettek feljelentést, de a rendőrök csupán garázdaság miatt nyomoztak; nem szerezték be azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján azonosítani lehetett volna az elkövetőket.
„Na, mi van, te buzi?” – rúgta lágyékon tavaly egy férfi a barátjával éppen a Pride-ra tartó sértettet. Az áldozatnak belső vérzése lett. Barátja a közeli rendőrhöz szaladt, aki nem tett semmit, mondván: „Nem kell demonstrálni, akkor nem fordul elő ilyesmi.” Később a sértett a rendőrségen akart feljelentést tenni, de elküldték azzal, hogy inkább e-mailben tegye meg. A nyomozást végül akkor is garázdaság gyanúja miatt indították meg, és csak panasztétel után minősítették át közösség tagja elleni erőszakra. Ebben az ügyben is felfüggesztették a nyomozást.
Ez csak két példa abból a huszonnégy történetből, amelyeket a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport jegyzett fel az elmúlt időszakban. Az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, valamint a Társaság a Szabadságjogokért alkotta csoport célja, hogy a társadalom elutasítsa a gyűlölet-bűncselekményeket, az áldozatok pedig a hatóságokhoz forduljanak. Évente mintegy 30-35 bűncselekményt minősít a rendőrség gyűlölet-bűncselekménynek, de jó, ha egy-két eset eljut a bírósági szakaszig. Vélhetően sokkal több ügy marad rejtve a rendőrség előtt.
A munkacsoport szerint a hatóságok gyakran alulminősítették a gyűlölet-bűncselekményeket és elmulasztották az intézkedést, vagy kihagytak egyes nyomozati lépéseket. A jogvédők emellett a jogorvoslat nehézségeire is felhívták a figyelmet. A munkacsoport szerint a hatóságok sokszor a szaktudás hiánya, esetleg az adott nyomozó előítéletessége vagy hanyagság miatt nem foglalkoznak a gyűlölet-bűncselekményekkel.
