Ellenzék nélkül az ország nagyobb része
Vidéken a Fidesz győzött, Budapesten a baloldali ellenzék. A Jobbik mindenhol megelőzte a többi ellenzéki pártot, ez részben a taktikai szavazásnak is köszönhető, amelyből ők profitáltak a legtöbbet. A DK elsősorban Budapest miatt jutott be a parlamentbe, az LMP 2014-hez képest 135 ezerrel több szavazatot gyűjtött, de gyengén szerepelt a falvakban. A választásokon kiderült, hogy a kormánypárt jobban teljesített a kistelepüléseken. Röviden így summázható az április 8. utáni állapot. De miért alakult ez így?
– Működött a félelemkeltés, a migránsokkal való kormányzati riogatás. Még azokon a településeken sem tudtuk meggyőzni az embereket, ahol bíztak bennünk – magyarázza egy észak-magyarországi város baloldali polgármestere. Név nélkül. Nem csoda, nincsenek most jó helyzetben. Tisztújítás kezdődött a pártban, keserű szájízzel, egy letaglózó választási eredmény után. Azt mondja, a vereség megtépázta az aktivistáik hitét is.
Északkelet-Magyarországon LMP-s helyi szerveződéssel nem igazán találkoztak a választók. De a Jobbik erős arrafelé. A kiábrándult balosok közül sokan Vonáékat erősítették. A migránsok ellen gerjesztett félelemre a cigányokkal kapcsolatos problémák emlegetése volt válasz. Pártirodát csak a városokban láttak az emberek, a falvakban nem.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint az ellenzéki pártok nem végezték el azt a munkát, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a vidéki településeken is nyerhessenek: nem építették ki hálózataikat a kistelepüléseken. Ennél nagyobb baj, hogy nem csak a néhány száz fős községekben nem vetették meg a lábukat, de nincsenek ott a többezres településeken sem. Pedig szerinte egyértelműen az látszik, hogy csak úgy lehet felvenni a harcot a Fidesszel, ha helyben is kiépülnek az ellenzéki közösségek, ahonnan kikerülhetnének a helyben ténylegesen „esélyes jelöltek” – akikről nem néhány hónappal a választás előtt derül ki, hogy ők „az esélyesek”, csak mert ez megjelent róluk néhány taktikai szavazásra biztató gyűjtőhonlapon.
A Fidesz is létrehozta a maga polgári köreit a 2002-es választási vereség után, és ők sem voltak akkor jó állapotban (persze a mai ellenzéknél azért lényegesen jobban). László Róbert azt elismeri, hogy nehezebb most az ellenzék helyzete, hiszen ellenséges médiakörnyezetben kell dolgozniuk, a vidéki napilapok kormányközeli kézben vannak. Sőt a polgároknak sokszor arra is kell ügyelniük, hogy mit lájkolnak a közösségi oldalakon, mert könnyen elveszhet egy meggondolatlan tetszésnyilvánítás miatt az állásuk, erre is volt már több példa. Ugyanakkor László Róbert szerint részben önfelmentés, hogy az ellenzék mindig arról beszél, milyen nehéz a helyzete az elnyomó környezetben.
Az Edelényben élő Komjáthi Imre, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke emlékeztet arra, hogy a Bajnai-kormány intézkedése alapján egy családban csak egy ember kaphatott álláskeresési támogatást. Az Orbán-kabinet a közmunka rendszerével viszont lehetőséget adott arra, hogy egy háztartásban többen is pénzhez jussanak.
– Függőségi, hűbéresi viszony alakult ki a polgármesterek és a közmunkások között. A közmunka lehetősége lett az új segély. Egy nagyon jól zsarolható szavazóbázist hoztak így létre – magyarázza.
Hogy mit üzent közben az ellenzék a közmunkásoknak?
Azt mondták: a rendszer rossz. A közmunkások viszont megijedtek, hogy megint visszajön a korábbi rendszer, és a családban csak egy ember kaphat majd állami juttatást.
– Hiába mondtuk, hogy megmarad a közmunka, de lesz, akit továbbképzünk. Vagy azt, hogy arra törekszünk, érje el a létminimumot a keresetük, és bevezetnénk az alapjövedelmet. Mindez nem jutott el hozzájuk – mondja Komjáthi Imre.
A Policy Agenda elemzése szerint tarolt a kormánypárt az úgynevezett közmunkás-településeken. Északkelet-Magyarország számos településén a közmunka az elsődleges megélhetési forrás. A kutatók összevetették a 2014-es adatokkal a mostani eredményeket, és kiderült: „A közmunkával erősen vagy nagyon erősen érintett településeket és a többi községet összehasonlítva az látszik, hogy a kormánypártok közös listája még erősebben szerepelt.” Az elemzés rámutat arra is, hogy „míg a fővárosban 75 százalékos volt a részvétel, addig a Fidesz–KDNP listája 38 százalékot kapott”. Ezzel szemben a közmunkával leginkább érintett településeken jóval kisebb részvételi arány (60,7) mellett a kormánypártok 67,1 százaléknyi voksot szereztek.
A Policy Agenda szerint a közmunkás-településeken csak a Fidesz–KDNP-nek van mozgósító ereje és mondanivalója. „Főként a baloldali-liberális pártok által vázolt választói problématérkép nem találkozik az ezekben a falvakban élők gondjaival” – írják a kutatók.
A Közmunkás Szakszervezet három héten belül dönt arról, hogy érdemes-e így folytatnia a munkát.
– Vannak, akik azt mondják nem érdemes baloldalinak lenni, mert nincs társadalmi szolidaritás. Én azt mondom, éppen ezért muszáj – mondja Komjáthi Imre.
Az MSZP-nek elöregedett a szavazóbázisa. A Mediánnak a 444.hu és az RTL kérésére végzett felmérése szerint a pártra voksolók átlagéletkora 57 év. A fideszes szavazók átlagosan ötvenévesek, jellemzően templomba járók és falusiak. A fiatalok körében a Momentum és az LMP a legnépszerűbb. A Fidesz a választási kampány hajrájában tovább erősítette pozícióit, a falvakban élők közül minden második szavazott a kormánypártra. A Jobbik is vidéken volt erősebb a pártátlagnál.
LMP-s beszélgetőtársaink legyintenek: soha nem voltunk jelen a kisfalvakban. A párt viszont százezer szavazót szerzett a nagyvárosokban. Előzőleg ugyanis kiszámolták, hogyan tudják hatékonyan elkölteni a kampánypénzeket. Rájöttek arra, ha Budapesten és a megyei jogú városokban óriásplakátolnak, akkor több emberhez jutnak el.
– A velünk szövetséges Új Kezdet jelöltjeinek a feladata volt az, hogy a kistelepüléseken élőket megszólítsák – magyarázza Ungár Péter, a napokban lemondott egyik elnökségi tag. Nem nagyon sikerült, ezt már mi tesszük hozzá. Az LMP számára továbbra is az a fontos, hogy a párt a megyei jogú városokban és jobbos dunántúli városokban erősítsen.
– Nem lesz ez könnyű munka – mondja egy szocialista forrásunk, aki az osztrák határszélen él. – A jobboldal lassan száz éve domináns a határ menti gazdag megyékben, miközben odaát, Burgenlandban, a legszegényebb osztrák vidéken a szocdemek az erősek. Nálunk a nemzetiségi falvak mindig jobbra húztak, itt még él az emberekben a határsáv, a vasfüggöny emléke, az Alföldről ide telepítettek ki embereket az ötvenes években. Ráadásul a körmendi tábor miatt errefelé egy ideig valóban láttak migránsokat.
A vasi kistelepüléseken például pontosan tudják, ki az az egy-két szavazó, aki biztosan a baloldalra adja a voksát. Ha balos „a független” polgármester, pártszimpátiáját igyekszik titkolni a választók elől. A Jobbik sincs jelen a nyugati településeken, Vasban Vonáék rosszabb eredményt értek el a szocialistáknál. Ez persze kivételes eset, ugyanis az ország szinte mindegyik megyéjében jobban szerepeltek.
– Azokkal a civilekkel kellene kapcsolatot kiépítenünk, akik helyben dolgoznak, de nem akarnak politizálni – mondja Komjáthi Imre. – A pártokról rossz a véleményem. Hiába kértem őket arra, hogy helyben fogjunk össze, nem reagáltak érdemben a felvetésemre. Azokon a területeken, ahol a Közmunkás Szakszervezet jelen volt, jobb eredményt ért el a baloldal. Fát, ruhát gyűjtöttünk az embereknek, szórólapoztunk, ők meg erre úgy reagáltak, hogy végre valaki segít rajtuk, és nem parancsolgat nekik.
Hiller István, az MSZP választmányi elnöke arról tájékoztat, legutóbbi ülésükön úgy döntöttek, az összes helyi szervezetüknek értékelnie kell a választási eredményeket, mit hibáztak, mit csináltak jól. A szövetségépítést össze akarják hangolni a párton belül elindult tisztújítással: a helyi jelölteknek arról is számot kell adnuk, miként képzelik el településükön az összefogást. Arról is határoztak, hogy a szövetségépítést nem hagyják a választási kampányra. A Párbeszéd mellett más pártokat és civil szervezeteket is bevonnának az együttműködésbe.
– Fél évet adok ennek a szervezetpróbának. Utána kérdezze meg, hogyan sikerült – javasolja Hiller István.
Egy vasi ellenzéki poltikus szerint nem az a megoldás, hogy aktivistákat telepítsenek a falvakba.
– A városokat kell megnyerni, és onnan leszivároghatunk a kistelepülésekre. Egy fejlesztés révén, például ha egy kerékpárutat építünk az adott faluig, már a balosságukat titkoló polgármesterek is mellénk állhatnak.
Hiller István azt mondja, az önkormányzati középszintet kellene megerősíteni, az ötezeresnél nagyobb városokban kell jobb eredmény elérniük, azzal a kisebb települések szavazóihoz is eljuthatnak.
László Róbert is úgy véli, az ellenzéknek valószínűleg először a városokban kell kiépíteniük hálózataikat, azután kellene „beszivárogniuk” a falvakba. De ehhez sok más mellett a saját politikai ajánlatukat kellene megfogalmazniuk.
Ez azonban egyelőre várat magára.
