Elkerítve

Nem így képzeltük a honfoglalásokat és a honfoglalókat. A történelemkönyvek másképp festik meg őket. Lóval, tegezzel, buzogánnyal, párducbőr kacagánnyal, ahogy a harcos migráns széttekint Verecke magasáról. Társaságban szemlélve az ezeréves jövőt, a teret és a végtelen időt. Képünk hőse, az ötévesforma kislány ehhez képest nagyon magányos. Őt látjuk, meg a pusztaságot. A harmadik, néma szereplő a drót. A kerítés. Nem szögesdrót, de jó magas. A gyerekhez képest reménytelenül magas. Nem is akar átmászni rajta senki.

Különben azt sem tudjuk, hogy a kislány, aki a kerítésre hajolva áll, egyáltalán át akar-e jönni, vagy hamarosan el fog menni. Tény, hogy figyel valamit a fűben, a drótkerítés másik oldalán. Valami nagyon érdekeset. Egy eldobott műanyagbabát, fűszálon araszoló katicát? A néma határkövet? Fontos dolog lehet odaát, ha a gyerek figyelmét ennyire leköti. Nem derül ki a képről, mi olyan vonzó ebben a pusztaságban. A néma horizont? A fű? Miért akarna valaki odamenni? Honnan tudja, hogy arra van a Kánaán? Persze a képlet ennél egyszerűbb: a gyerekek ötévesen oda mennek, ahová küldik vagy viszik őket. Hősünk is így került ide.

Végtelen műveletlenségünkben azt sem tudjuk, a gyerek miféle nációhoz tartozik. Albán, macedón, kurd, szír, ajszori? Keresztény, muszlim? Menekült, őslakos, gazdasági bevándorló? Valahogy mégsem gondolom (amit „szakértők”megpendítenek néha), hogy titkos terroristát látunk. Beépült terrorista gyereket, kis alvó ügynököt. Azok szerintem máshogy néznek ki. Hivatalos, amit a miniszterelnök állít. „Még egyszer mondom, az illegális határátlépés bűncselekmény.” A határsértő, ki nem mondva, bűnöző. Tegyük hozzá, nyilván ő sem a kép hősére gondolt. A gyerek nem sért semmilyen határt. Csak áll és nézi a fűben a katicát. Vagy mást.

Az sem valószínű, hogy ez a kietlen pusztaság Magyarország lenne. Nálunk ugyanis lapzártakor még nem áll a műszaki határzár. Mire lapunk megjelenik, talán már dolgoznak is a markológépek. Nekünk is lesz végre igazi, komoly drótkerítésünk. Majd mi is állunk és nézünk.

B. A.