Elég a csodavárásból!

Milyen politikus lett önből?

Ezt hogy érti?

Lengyel László az uniós választás előtt azt nyilatkozta, hogy Bokros rossz politikus, mert ha jó volna, idehaza megcsinálná a német FDP-t.

Ha az a jó politikus, aki a tömegek uszályába keveredve reggeltől estig népszerű jelszavakat harsog, akkor én tényleg rossz vagyok. Szakember akarok maradni. Politikusként csak azt az ügyet kívánom képviselni, amelynek szakmai megalapozottságáról meg vagyok győződve.

Dávid Ibolya szívesen látná önt pártjának kormányfőjelöltjeként.

Már kétszer felmerült, hogy én legyek a miniszterelnök: először az MDF vetette fel, és a Fidesz utasította el, aztán az SZDSZ javasolt, és a szocialisták vétózták meg. Érdemes megvárni, hogy a programom melletti politikai támogatás révén esély legyen a megvalósítására.

Ne mondja, hogy nincs ambíciója!

Egyetlen vágyam, hogy segítsek Magyarországnak. Szomorúan figyelem hazánk évtizedes vergődését, leszakadását az uniótól és a visegrádi országoktól. Számos tanulmányban felhívtam a figyelmet, hogy mi lesz ennek a felelőtlen gazdaságpolitikának a vége. Nem hallgattak rám.

Lengyel úgy fogalmazott: ön kormányfőjelöltként egy gazdasági vitában péppé verné Orbán Viktort.

A Fidesz az uniós választás előtt sem volt hajlandó vitázni velem. Nem látok esélyt arra, hogy változtatnának a magatartásukon a parlamenti voksolás előtt. Mindenesetre vitára hívom majd valamennyi párt képviselőjét.

Na, várjon! Mégis, miként?

Az MDF vezető testületének kell döntenie, hogy mire kér fel. Ha elvállalom az adott feladatot, akkor a hasonló posztra aspiráló vetélytársakkal fogok vitázni.

Ügyes. Ma a vita mellett az együttműködés a sláger. Magyar Bálint szerint a liberálisoknak és az MDF-nek össze kellene fogniuk.

Nem pártpolitikai, hanem értékek, elvek, programok alapján történő nemzeti összefogásban gondolkodom.

Naiv. Rég oda a nemzeti egység.

A nemzeti nem feltétlenül jelent mindenkit.

Van ráció a kicsik összefogásában, hiszen jövőre nehéz helyzetbe kerülhetnek. A középen állók nem akarják, hogy kárba vesszen a voksuk, és inkább a nagy pártokra szavaznak majd. Sokan azért is dönthetnek így, hogy megakadályozzák a szélsőjobb előretörését.

Nem vagyok ennyire pesszimista. Egyelőre csak az MDF-nek van olyan programja, amely a kilábalás lehetőségét kínálja. Én a szigorú költségvetési gazdálkodás, a hiány mérséklése, esetleg eltüntetése, az államadósság csökkentése, a kicsi állam mellett kardoskodom. Más pártok éppen az ellenkezőjét szeretnék. Vitázni kell.

A Fidesz az uniós források felhasználásának javítása, a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés beindítása és az adócsökkentés mellett tör lándzsát.

Ezek jelszavak. Hiányzik a program. Elég volt a csodavárásból. Komoly reformokra van szükség. Gazdasági növekedés nem indulhat el az állam karcsúsítása nélkül. De az is szükséges, hogy a közjavakat kevesebb erőforrásból, magasabb minőséggel állítsuk elő. Ehhez oktatási, egészségügyi, közigazgatási reform kell. A változtatásoknak lesznek áldozatai. Ezt őszintén el kell mondani.

A reformhoz vagy egy arra hajlandó párt kétharmados győzelme kell, vagy kiegyezés a parlamenti erők között. Egyelőre egyik feltétel sem látszik teljesülni. Csak kürtösök vannak, akik riadót fújnak, de reménytelenül.

A válság felnyitotta Magyarország szemét. Az MDF felemelkedésének az a záloga, hogy jövőre a választók felelősségteljesen döntsenek. A választási lehetőségek bemutatását tartom felelős politizálásnak. Orbán Viktor bejelentése, miszerint a Fidesz kormányra kerülése után visszavonja a költségvetést, nem erre mutat. Először is: azt csak módosítani lehet, vagy pótköltségvetést benyújtani. Másodszor: Orbán nem közli, mit javasol a jelenlegi törvény helyett. Végül: képzelje el, ha egy külföldi kötvénytulajdonos most vásárol egy ötéves magyar állampapírt, s nem tudja, hogy fél év múlva milyen gazdaságpolitika lesz az uralkodó, ami alapján visszakapja majd a pénzét. A megnövekedett kockázat emeli a befektetők hozamelvárásait. A Fidesz elnöke ezen kijelentésével kárt okoz az országnak.

A jelenlegi a megszorítások, és nem a reformok évada. Ön azt mondta, ha az államháztartási hiány nem kerül az előre jelzett négy százalék fölé, akkor a kormány már teljesítette a küldetését.

Történelmi tett lenne, ha megtörne az az évtizedes, káros gyakorlat, hogy választási évben csaknem két számjegyű az államháztartási hiány. 2002 és 2006 arról szólt, hogy az ellenzék és a kormány túlköltekezésbe hajszolta az országot. Látjuk az eredményt: a bruttó hazai össztermékhez mérve nyolcvanszázalékos a hiány. Emellett gyenge a nemzeti valuta, és magas a kamatszint. Így a fuldoklók közé kerültünk. Feléltük a jövőt, a gyermekeink előtt kell szégyellnünk magunkat.

Békesi László optimistább. Szerinte ha nem romlanak a folyamatok, 2010 első negyedévében Magyarország csatlakozhat az euró előszobájának tartott ERM–2 rendszerhez. Úgy véli, ez mennybe repítheti Bajnait.

Ez lehetetlen. Hiszen jövő februárban még nem lehet tudni, mik lesznek az idei költségvetés zárószámai. Nem állíthatjuk biztosan azt sem, hogy az euróhoz képest a nemzeti valuta megmarad a 270 forint plusz-mínusz 15 százalékos sávban. A kormány is úgy gondolja, hogy a rendszerhez való csatlakozás csak 2011-ben esedékes. De mindegy is, mit gondol a kabinet, ha a másik fél azt hangoztatja: visszavonja a költségvetést.

Nemcsak a kormány, a fórum is szálka a fideszesek szemében. Herényi Károly szerint ők állnak a kezdeményezés mögött, amely elindította az MDF kizárását az Európai Néppártból.

A néppárt már korábban jelezte, hogy nem érti, miért nem az ő frakciójukban ülök. Magyarországnak viszont jó, ha mindegyik uniós frakcióban dolgozik magyar képviselő.

Dafke lépett be egy másik csapatba, nehogy a fideszesek mellett kelljen ülnie?

Nem én kezdtem a vitát. Az uniós választás másnapján Szájer József azt mondta, a néppárti frakció összes megbeszélésére meghívják a határon túli magyar képviselőket, de Bokros Lajost nem. A fő ok egyébként: megkövültek a szociáldemokraták és a konzervatívok.

Mit csináltak?

Foglyai lettek a változtatásban nem érdekelt erőknek. Nem véletlen, hogy a mi frakciónk az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja nevet kapta. Az unióban éppúgy fontosak a szerkezeti változtatások, mint idehaza.

A másik kampány az UD Zrt.-ügy kapcsán indult az MDF ellen. A fórum elnök asszonya és Herényi Károly mentelmi jogát kikérte az ügyészség. Dávid Ibolya szavazatával elhalasztották a döntést. Kínos.

Ezzel az üggyel nem foglalkozom. Dávid Ibolyát kérdezze.

Kár. Az ön véleményére is kíváncsi lettem volna. Eljöhet az az idő, hogy „felajánlja függetlenségét”, és belép az MDF-be?

Eljöhet. Ennek az a feltétele, hogy az MDF befejezi-e az elkezdett modernizációs fordulatot, amelynek eredményeként a homályos harmadikutas értékrendtől eljut a 21. századi kapitalizmus igenléséig. És ha a párt továbbra is kitart amellett, hogy kicsi, hatékony, tisztakezű, jó minőségű szolgáltatásokat nyújtó államra van szükség, amely védi, és nem korlátozza a minél élesebb verseny jellemezte piacgazdaságot.

Nincs igaza Lengyel Lászlónak, ön profi politikusként nyilatkozik. Mégis, mikor lép be a pártba?

Értse meg, még nem tudom. Eddig azokról a belső villongásokról szóltak a hírek, amelyek a frakció széteséséhez vezettek. Az MDF egysége immár helyreállt, s ha stabilizálható, akkor koncentrálhatunk a választási harcra.