Egy választás törmelékei

K. úr M.-ben

A vidéki rokon meséli: Kövér László váratlanul lenézett M.-be. Állami Audival érkezett, másfél órán át beszélt. A mesélő titokzatos okból a vendéget műlazasággal Vaszilnak nevezi, ami létező etimológiai gyök. (Vászoly, Vazul, Vaszil, Vlaszló, László, egyenes Árpád-kori névfejlődés.) Lement tehát a Vaszil M.-be, hogy utolsó eligazítást tartson. Akkor már érett a kétharmad, bár egyelőre elfedték kiváló, „eltérő kutatási módszerekkel készült” közvélemény-kutatások. A Duna-parton, az egykori bőrgyár központi terébe (két hétig lakott itt Radnóti Miklós munkaszolgálatos ’44 októberében) harminc pluszszéket kellett behozni, hogy beférjenek a népek.

Már nagy volt a parázás, atomfegyvert is szóba hoztak célzás szinten az oroszok, de csak szőrmentén, mint amikor mutatóujjal tréfásan fenyegetik a rakoncátlan gyereket. Mondta az előadó M.-ben: nem ugrálunk, ezek majd lerendezik egymás között. De ha bejön az ellenzék, hadba lépünk, MZP belesodor minket.

Az elvetett mag megfogant. „Nagy hiba volt az ellenzék részéről ezt a manuszt miniszterelnöknek jelölni. Mondott már kéket, zöldet, feketét, nem győzi magát cáfolni”, így a rokon. „És a korrupció? Tavaly még ki voltál akadva”, próbálkozunk. „Óóó, az mindig minden rendszerben így van. Mindenki így csinálja.” Nem szúrta közbe, talán ő is úgy tenne, ha a fazékhoz közel férne. „És az ukránok? Nem sajnálod őket?” „Hát tudod, nem. Ebben a Zelenszkijben mekkorát csalódtunk. Rendes fószernek látszott, de kiderült, hogy egy bohóc. Filmekben szerepelt. Kormolja Magyarországot.” „Nézegeted a romokat? Kórházakat, lakótelepeket?” „Hát istenem, a háború már ilyen. Mire számítottál? Fő, hogy az atomot ne dobják be. Csak nem csinálnak olyat.” „Nem sajnálod az ukránokat kicsit sem?” „Őszintén? Az ukránok megérik a pénzüket. Miket nem tesznek a magyarokkal… Lepisilték a honfoglalási emlékművet. Tiltják a nyelvet. Kiírta Böjte atya is.”

És tényleg, az atya kiposztolta: imádkozzunk, hogy az ukrán államférfiakban legyen annyi bölcsesség, hogy megegyezzenek. Lássák be a hibáikat. „Csíped Putyint?”, kérdezem. „Mit mondjak? Nála van a gázkulcs… Meg az atomkulcs. Meg hát az eskü. Az eskü. A birodalom szét-esett, de az eskü eskü marad.” De hangján átüt némi idegesség. Orbánnak szerencsére van Putyinnál protekciója. „És nálatok?”, kérdezi. „Pesten az ellenzék fog nyerni”, mondom. Mély csönd. Elköszönünk, kínosan heherészve.

A falu felfalja a várost

Konczer Erik szegény le van törve. Mondhatjuk úgy is, nyíltszívű fiú, csak „el van szontyolodva”. Facebookját másodikán félbehagyta, oda még kitette az utolsó kampányprogramfotót. És vége. Amikor Tatabányán jártunk, úgy mondták, öt százalékkal vezethet Bencsik János előtt. De nem meri elkiabálni. Jobb is. Két nap alatt történt a fordulat. „Éreztem, nem mosolyogtak ránk úgy az emberek a végén. Megváltoztak.” Jöttek a „bizonytalanok”, és az urnákra rázúdultak. A plakátok is cserélődtek. Tízből nyolc plakáthelyről a Bencsik-képeket lekapdosták, helyüket elfoglalta a (tíz évvel korábbi fotó) fekete ruhás „Védelmező Szent Orbán”. Már nem számított, ki a jelölt, ki ellen megy.

Tapolcán a remélt jobbikos befutó, a galamblelkű Rig Lajos mentős testes hátránnyal kikapott. Most búcsút int a politikának. Úgy érzi, kemény idők jönnek. Budapesten még elvegyül az ember a tömegben, de Tapolcán „nix ugribugri”. Visszamegy a szakmába mentősnek, kiút a politikából. Nem szokta ezt a megvadult stílust: ilyen csúnyákat mondani, mondja Lajos, a jámbor. Tudta, hogy baj van, mikor az első (városi) eredmények befutottak, és Tapolcán csak ezerkétszázzal vezetett. Kétezerrel kellett volna. Ajka sem tett ki magáért. És ahogy Mao elnök mondta:
„A falu bekeríti és felfalja a várost.”

A program – elhalasztva

Az ellenzék végig krónikus programhiányban szenvedett. Nem volt igazi vezérüzenet. Egyetlen életképes ötletük, az „Orbán, takarodj”, kezdett unalmas lenni. Valamikor október táján MZP kitalálta – ez lett a vesszőparipája –, hogy be fogjuk vezetni az eurót. Felzúgott a tömeg. Szakértőikkel egyeztetésbe fogtak. Végül is Szlovákiának bejött. A határidők persze mozogni kezdtek a most rögtöntől a ciklus végéig. Végül az önkéntes pénzügyi tudorok rábólintottak: persze, lehet, bizonyos körülmények együttállása mellett. Amelyek nem állnak fenn. Osztottak, szoroztak, s kimondták: öt év múlva bevezetik. Volt is ünnep. Ehhez az Alaptörvényt át kell majd alakítani. A gondos Varga Mihály belevésette, Magyarország pénzneme a forint.

A történet évtizedekre megy vissza. Medgyessy 2003-ban mondta, szerinte az euró öt év múlva bevezethető. Medgyessy megbukott, 2008-ban jött a válság. 2022-ben Márki-Zay is zászlóra tűzte az eurót, de úgy látszik, ez késni fog. Talán 2030 táján? Ha minden jól megy, csatlakozhatunk a jüanövezethez.

Egy rendes ügyvéd

V.-ben megszűnt a DK-szervezet az előválasztás közepén. Kilépett belőle az elnök (nem indították) és az alelnök, ezzel a kéttagú szervezet feloszlott. Mivel az országot Jakab elnök és Gyurcsány elnök már felosztotta a DK és a jobbik között, valamit tenni kellett. Villámgyorsan találni egy jelöltet, aki az otthonosan mozgó Mesterházy Attila (MSZP) elől elhalássza a választókerületet. Telefonálgatás után került a képbe Csonka Balázs ügyvéd, akinek magához a párthoz az égvilágon semmi köze nem volt, de gyakorló ügyvédként ismerhették. És ez mégiscsak presztízs. Kezdetben úgy látszott, az előválasztáson Mesterházy hozza a kötelezőt. Nagyjából döntetlenre állhattak, amikor befutott V.-be Klára. Fél órát beszélgetett a népekkel a belvárosban, bámulták is a helyi nénikék, milyen tüchtig, rendes asszonyka. Anyuka, feleség, jogász, közgazdász. A baloldal helyi szavazói sugárzó arccal nézték, hát a Klára, a Klára. Attila, mint a borravaló, lemaradt. Csonka ügyvéd az előválasztást simán hozta. A nagy csatát a királynők városában Ovádi Péter viszonylag ismeretlen fideszes nyerte, komoly ellenállás nélkül. Mesterházy a politikából távozott, az egyesült ellenzék elbukott.

Jaj, csak azt ne!

Jaj, csak azt ne, sóhajtozott az aggódó kolléga. Nem lenne jó, ha az ellenzék véletlenül győzne. (Efféle veszély nem fenyegetett.) „Ahhoz még mindig kedvelem valamennyire őket, hogy kormányra kerüljenek. Az lenne igazán a vég.” Hallhatta ezt az egyesült ellenzék. Ami a győzelmi célokat illeti, körültekintők, óvatosak voltak. Hogy mire gondolt a kolléga, nem kérdeztem. Alkalmatlanok? Gyötrelmes évek jönnek? A kettő együtt? Hiszti jönne? A Fidesz kibelezné őket, s zanzának kitömné a koponyákat? Csak azt ne, mondta a kolléga. Vágya a „középkategóriás vereség” volt. Gyurcsány elmondaná, övé a legnagyobb ellenzéki frakció, Jakab szitkozódna, behozta x emberét. A Momentum bekerült öt évvel az alapítás után, még egy évszázad úgyis benne van. Fideszes kétharmadra a kolléga nem számított. Az lett. A kívánság túl jól sikerült.

Paks nem hisz a könnyeknek

A paksi nénik izgulnak kicsit. Vonogatják a vállukat. Nem tudják, higgyék-e, ne higgyék, de a dolgok úgy alakulnak, hogy bizonyos esetben férfi családtagjaikból Ukrajnában golyófogó lesz. És elzárják a gázt. Higgyék? – kérdezik a videós riportert, de látszik rajtuk, ezzel nem szabad játszani. Amúgy pedig Paks, nem Paks, atomerőmű, nem atomerőmű – a környéken más munkahely nincs.
A takarítónőnek se. A mandátumot Süli kormánybiztos 63 százalékkal benyeli. Az ellenzék megáll 26-on.

Ingadozó középparasztok

Ingadozó középparasztok látogatnak a stúdióba. A kifejezés az ötvenes évek kulákregényeinek jellegzetes alakját takarja, kinek lelkéért ideológiai harc folyik. Fodor Gábor maga is használja a szót. Kérdezi tőle a riporter, kire szavaz most, hogy már civil, nem képviselő. Savanykásan mosolyog. „Még ingadozom”, mondja. „Mérlegelek. Egyelőre”, vágja ki. Fodor négy éve a semmiben imbolyog. Tulajdonképpen pályakezdő. 2018-ban megjelent az MSZP választmányi ülésén. Kérne egy mandátumot. Végül megkapta szülővárosát, Gyöngyöst, elindulhat, az MSZP támogatni fogja. Gyöngyösön lázadás tört ki a hírre. A helyi polgármester visszalépett a jelöléstől. A tagság kijelentette, ha rájuk nyomják a Fodort, a plakátokat nem ragasztani, tépkedni fogják.

Napokkal később Gerő történész jő. Ő is ingadozik. Pontosabban ő színt vall. Elvékonyodó hangon, szorongva rebegi, racionális érvek alapján a Fidesz mellett készül dönteni. Illetve döntött. Talán. Mivel az ellenzék, ha győz (gondolkodik), az adóemeléssel kezdi. Zavarában megtámadja a tévécsatornát is, ahonnan kiszorítják, mivel a Jobbikkal való szövetkezés miatt az ellenzéktől eltávolodott. A jelenet kezd kínos lenni. Gerő nem helyeselte volna Iványi Gábor elnöki jelölését, mivel a lelkész radikális vallási kisebbséget képvisel. Novák asszony nyilván alkalmasabb, olyan szép OV-s fülbevalója van. Gerő volt, aki Orbánt évekig „bukott miniszterelnökként” emlegette. Az ilyesmit nem szokták zsebre tenni.

(El)futottak még…

Vezérlő csillagaink a kampány végén csapatostul menekülőre fogták. Előbb Klára asszony jelentette be, bár a listára a forma kedvéért fölmegy, komolyabb kihívást lát a brüsszeli mandátumban. A Momentum frissen választott elnöke, Donáth Anna szintén Brüsszelt választaná. Karácsony főpolgármester igazolt távozó, marad a főpolgármesterségnél.

A brüsszeli kihívás fontossága érthető. Nem élhetőbb élet az uniós parlament büféjében kávézgatni, pletyózni, néha hazatelefonálni, a rendszer végnapjait, kudarcait Skype-on megjövendölni, mint az orbáni sivatagban araszolni? Márki-Zay bejelentése érthető. Ha nyer, mondta, beül a parlamentbe. Ha nem nyer, marad a polgármesterség. Az előválasztás induló ötöséből ketten maradtak. Fekete-Győr, ő nem elnök, és Jakab Péter. Várja őket a parlamenti tisztítótűz.

A történet vége

A nárcisztikus önszemlélet csúcsa Márki-Zay záróbeszéde. Orbán mondta 2002-ben: ha valahol becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik. Most láthatóan nem nyílik ki semmi sem. Mindenütt üresség van. Az élőkép a hét gyerekkel, feleséggel, a bukás parafrázisa. A kör bezárult. Az induló pozíció 2018-ban Vásárhelyen ugyanez volt. Hétgyerekes katolikus apa állt a Vuk sörözőben tapsviharban. Ez a mostani önkínzó mutatvány.

A lényeg az, hogy a nerióták sem hiszik, hogy a győzelem szebb jövőt hoz, vagy ami történt, rendben van. Az új kétharmad az első drámai csúcspont. Lezárt egy korszakot, megnyugvást mégsem hozott. Magyarország előre megy. Nem tudjuk, hol végződik az „előre” a jobbkanyar után. đĐ