Egy merénylet utóélete

A Merénylet Hitler ellen című írásukhoz (2014. július 17.) szeretnék egy személyes történetet adalékul hozzátenni.

Néhány évig együtt laktam társbérletben egy házaspárral a budapesti Virágárok utcában. A múlt század ötvenes éveiben nemcsak elviselhetetlen, hanem a közös konyha és fürdőszoba ellenére családias társbérletek is voltak. Ez utóbbihoz volt szerencsém. Bäby, a feleség magas, kreol bőrű, fess, művelt asszony, kedves akcentussal beszélte a magyart. Minden munkát elvállalt. Kisegítette a közeli asztalost, takarított, inget mosott és vasalt olcsón, fagylaltot árult, presszóban dolgozott.

Egy idő után kiderült, hogy leánykori neve Gertrud Moritz. Apja Gerhardt Moritz, a Wehrmacht őrnagya – az említett írás szóhasználatával – „kivételes és nagyszerű” ember volt. Részt vett a Hitler-ellenes összeesküvésben, s ezért kivégezték. Bäby, az egyetlen lánya félt a bosszútól, ezért a meghiúsult merénylet után Magyarországra szökött.

1958-ban visszaköltözött Németországba, majd levelet kaptam tőle Nyugat-Berlinből: „Szükségem lenne a segítségére, szeretném, ha felkeresne.” Cím, telefonszám.

1960. július 4-én indultam az NDK-ba, három nappal később Nyugat-Berlinbe érkeztem. Drezdában a hatóságoktól kellett Einreisevisumot kérni a berlini utazáshoz. Nem volt könnyű, Kelet- és Nyugat-Berlin között még nem épült meg a „Mauer”, szabad volt az átjárás. Az S-Bahn és az U-Bahn akadálytalanul közlekedett a két hatalmas városrész között. A „határnál” bemondta a hangosbeszélő: „Letzter Bahnhof der Demokratischen Sektor.”

Bäby a Le Corbusier tervezte lakóparkban lakott. Megkért, tegyek nyilatkozatot a rendőrségen. Két kérdésre kellett válaszolnom: „Ismeri személyesen az itt jelenlévő Gertrud Moritzot? Igaz-e, hogy 1945 és 1958 között Magyarországon tartózkodott?”

Később megtudtam, hogy jelentős kárpótlást és életjáradékot kapott a német államtól. Megjegyzem, nem kérvényezte. Törvény szerint járt neki, így megkapta.

Láng Róbert
Budapest