Egy boldog zárvány

A sziget: ezt a poetikusnak látszó címet adta Szentgyörgyi Zsuzsa az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetét bemutató kötetének, mely a SZTAKI fennállásának fél évszázados évfordulója alkalmából jelent meg. (S melyet a Typotex Kiadó adott ki Életutak-sorozatában: ebből az alkalomból ki is fejezem nagyrabecsülésemet a kiadó iránt, mely a mai „nehéz időkben” effajta sorozat megjelentetésére vállalkozik, fenntartva a műszaki és természettudományok iránti érdeklődést.) A sziget, hagyományosan, olyan „menedékhelyet” jelent, ahová az ember elvonul a környező világ, a „tenger” habjai elől; olyan helyet, ahol a társadalom szabályai nem érvényesek, ahol a tehetség, a tudás, a jó szándék győzedelmeskedik. (Nem véletlen, hogy az emberiség történetében a legtöbb Utópia szigeten játszódik.) Ilyesféle szigetnek ábrázolja Szentgyörgyi Zsuzsa (ki hébe-korba lapunkat is megtiszteli egy-egy írásával) a SZTAKI-t. (Az olvasó elnézését kérem, hogy az intézet név- és funkcióváltásait, összevonásait és szétvonásait itt nem sorolom fel – kevés is lenne az itt rendelkezésünkre álló tér –, megteszi azt a szerző és a könyvben megszólaló egykori munkatársai.)

Emlékezések, portrék, interjúk és leírások – a bő adatbázison túl ezek teszik ki a kötetet, megismerhetjük belőlük a kutatóintézet megszületésének körülményeit, az öt évtized legfontosabb eseményeit, a tudományos műhely kiemelkedő eredményeit és persze legfontosabb alakjait is. A könyv, mely persze bevallottan elfogult emlékezésfüzér, mégiscsak a cím körüli asszociációkat erősíti: hogy létezett Magyarországon egy olyan hely, ahol – minden nehézség ellenére – mégiscsak a valódi értékek, a valódi talentumok érvényesültek, ahol a legkülönfélébb, eltérő habitusú tudós megfért egymás mellett, ahol igazi egyéniségek életek és dolgoztak és hoztak létre nemzetközi mércével is jelentős eredményeket.

A laikus olvasónak ez a legfőbb üzenet. Hogy ez mégiscsak egy tehetségekben gazdag ország. Volt is, lesz is.

Balogh Károly