Egri polgárok

Elképedve és szomorúan nézem, hallgatom a Székhelyi Józseffel kapcsolatos egri botrányt.

Eger mindig is a kedvenc, szépséges városom volt, ük- és dédapám az első zsidók között voltak, akik 1840-ben beköltözhettek a városba, mindketten az egri zsidó temetőben alusszák örök álmukat.

Még jobban meglepődtem – nem is tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek –, amikor május14-én egy interpellációra válaszolva Rétvári Bence államtitkár úr az Egri zsidó polgárok című könyvemet lobogtatta a parlamentben, hogy lám, Egerben nincs antiszemitizmus, hiszen ennek a könyvnek a kiadását is támogatta az önkormányzat.

Ha belenézett volna a könyvbe, kiderült volna számára, hogy a kiadást a Szerencsejáték Zrt. Alapítványa támogatta.

Ha még el is olvasta volna a könyvet, azt is megtudhatta volna, hogy ez a püspöki/érseki város régen is csak félig-meddig fogadta be a zsidóságot, így aztán az külön várost alkotott a városban. Ezzel együtt fontos szerepet játszottak Eger életében, a modernizációban. Emléküket már csak a két – kiállítóteremként működő – zsinagóga (a legszebbet a hatvanas években lebontották) és a temető őrzi.

Szegő Ágnes
történész