Dühös a főcenzor

Németországban úgy tartják: nem lehet a serdülő generáció nevelését elég korán kezdeni. Az okítás körébe tartozik minden, a majdani felnőttkorban hasznos ismeret: sok más mellett a jó modor, az illem, az udvariasság fontossága meg az idősek és egymás tisztelete, nem utolsósorban az, hogy van a világon társadalom, és létezik politika. Mindenre van jó, és van rossz példa, a két utóbbira pláne.

Ezeket a felnőttek számára kifundált, zömmel elvont kategóriákat próbálta az egyik német közszolgálati televízió a nyiladozó értelem szintjén fogadóképes kicsik számára mesélős keretbe illeszteni.

Amióta a világon ez a műfaj létezik, a mesék zömmel a jó és a rossz konfliktusáról szólnak.

A jók szimpatikusak, a másik oldal akár meg is sértődhet. A lényeg, hogy a fabulák valamiféle tanulsággal szolgáljanak. Az külön balszerencse, hogy esetünkben a társadalmi rossznak a demonstrálására Magyarország látszott a legalkalmasabbnak. Orbán be is pöccent, hogy az alkotók a rosszal való példálózást éppen rá és az általa működtetett rendszerre szabták azzal, hogy nem árt, ha a legifjabbak idejében megtanulják: nem messze tőlük van ilyen. Megsértődött, reflexszerűen rámozdult, és mérgében olyasmit mondott, hogy nálunk ilyen elképzelhetetlen lenne, mármint hogy a hazugságokat és a valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsák.

Naná, mert mifelénk a hazugságok és a valótlanságok már főműsoridőben, felnőttek számára vannak rendszeresítve. Nem a német gyerekeket kellene sajnálnia, hanem a magyar felnőtteket. Miután gyerekkora óta nem szereti, ha valamiféle kalamajkában a rossz oldalra pozicionálják, gyorsan kijelentette: ha megtehetné, le is tiltaná a műsort, és páros lábbal rúgná ki a szerkesztőket. De elgondolkodott már azon, hogy nem kellene-e az agymosást mégiscsak gyerekkorban elkezdeni? A felnőttekkel nem lenne annyi baj...

Hol tartana a világ mesebirodalma, ha a vasorrú bábák és a gonosz mostohák hatalmi szóval, a megvádolt rókák, az ilyen-olyan kígyófélék meg sárkányok pedig ravaszdi trükkökkel kiütötték volna megálmodóik kezéből a tollat?

Gerencsér Emil
Budapest