Demokratikus alternatíva

- Az új alaptörvény átmeneti rendelkezései közt szerepel az is, hogy az MSZP – mint az egykori MSZMP jogutódja – „osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető”. Így tehát a mai szocialisták lennének felelősek az ’56-os forradalom eltiprásáért és a megtorlásokért is. Mit gondol erről?

– Ez a rendelet nemcsak jogilag, de történelmileg is értelmezhetetlen. A Kádár-kor különböző korszakait összemosni, kommunista diktatúrának minősíteni durva sematizálás. A múlt meghamisítása. Tény, hogy ez totális állam volt, de a politikai elnyomás idővel enyhült, a szabadság korlátozása csökkent. Az ’56-os forradalom leverését követő kemény megtorlások időszaka körülbelül 1963-ig tartott. Ezt követően a konszolidáció békésebb évei jöttek, majd 1973 után, a reformszocializmus időszakában egyre inkább felpuhult, jóllehet megőrződött a pártállami struktúra. Az sem igaz, hogy mindenki bűnös volt, aki akkoriban valamilyen vezető tisztséget töltött be. Gondolom, ezzel akár Martonyi János, a Fidesz-kormány külügyminisztere is egyetértene, hiszen a rendszerváltás előtt neki is fontos pozíciója volt külügyi területen.

- A Fidesz mégis felállítja a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely lehet, hogy nyomozati jogkörrel vizsgálhatná a kommunista bűnöket. Jobboldali prominensek múltjában nyilván nem kutakodnak majd.

– Ezeknek az intézkedéseknek egyetlen céljuk van: a politikai ellenfelet, ellenzéket ellenséggé nyilvánítani és kriminalizálni. A Fidesz-kormány ezzel alkotmányos szintre emeli az ideológiai leszámolást. Ezt a bosszúpolitikát az MSZP is megkönnyíti azzal, hogy nem nézett szembe a múltjával, nem tisztázta viszonyát a kádári örökséggel. Például amikor még Gyurcsány Ferenc volt az MSZP vezetője, kijelentette: szellemi elődjüknek Nagy Imrét tekintik. Kádárt nem említette. Szerintem ez komoly politikai hiba volt, mert megsértette azokat a baloldali szavazókat, akik tévedései ellenére is tisztelték Kádárt.
- Gyurcsány nyilván azt akarta hangsúlyozni, hogy az MSZP modern, demokrata párt, nem kádárista utódszervezet.

– De az MSZMP-től úgy is megkülönböztethetik magukat, ha bírálják, kritizálják azt. Egy pártnak, amelyik megpróbálja a múltját „végképp eltörölni,” jövőképe sem lehet.

- Nekem úgy tűnik, a totális állam kádári modelljét ma inkább a „centrális erőteret” építő Fidesz valósítja meg.

– Orbán Viktor autokrata kormányzása jelentősen különbözik a kádári irányelvektől. Most többpártrendszer van, parlamentarizmus, noha tény: a jelenlegi kormány egyértelmű törekvése, hogy felszámolja a demokratikus pluralizmust. Például úgy, hogy a közintézmények irányításában mindenütt Fidesz-többséget biztosít, s ezzel politikailag homogenizálja a közszférát. Ez a tendencia érvényesül az Alkotmánybíróság átszervezésétől a Médiatanács kuratóriumának összetételéig. A házszabály módosításával pedig az Országgyűlésen belül korlátozzák az ellenzék jogait. Orbán rendszere ezért inkább Horthyéhoz hasonlítható: ott is csak formálisan létezett a parlament, valójában kormánypárti uralom volt, és a szociáldemokraták tevékenységét is korlátozták.

- Az alaptörvény „nemzeti hitvallása” is kimondja: a jelenlegi kormány az 1944. március 19. előtti időszakkal vállal jogfolytonosságot.

– Ami azért is döbbenetes, mert így a huszadik századi történelmünkből egyszerűen kihagyták például a 1945 és 1948 közötti demokratikus átmeneti időszakot. Holott ’45-ben földreform volt, szabad választásokat tartottak, többpárti parlament alakult, amelynek miniszterelnöke a kisgazdapárti Nagy Ferenc volt. Ezekről az évekről Bibó István is azt írta: igazi demokrácia jött létre. Elképesztőnek tartom, hogy az egykori Bibó-kollégista fideszesek mégsem ezzel a demokratikus időszakkal akarnak szellemi folytonosságot vállalni, hanem a fasizálódó Horthy-rendszerrel.

- A negyvenes évek elején már a náci birodalom függőségébe került az ország. Később Kádár rendszerét a szovjet megszállás „legitimálta”, a párt főtitkára állami osztogatással és a politikai kontroll oldásával konszolidálta hatalmát. De Orbánnak már nincs mit osztogatni. „Szabadságharcos” önkényuralmát miként tudja így stabilizálni?

– Ez legyen az ő gondja. Teljesen más most a történelmi helyzetünk, hiszen az Európai Unió tagja lettünk. A magyar kormány zavaros, bonyolult játékot folytat az EU-val: támogatást kér, de az unió feltételeinek nem akar megfelelni. Húzzák az időt, hogy ne kelljen a Világbankkal megállapodni. A Fidesz teljes nemzeti autonómiára törekszik, mintha a globalizált világban még létezne ilyen. Nálunk a rendszerváltás után a tulajdonviszonyok úgy alakultak át, hogy a multik abszolút domináns helyzetbe kerültek. Ilyen körülmények között a „szabadságharc” csupán populista szólam, a dagályos nemzeti érzések gerjesztéséből akarnak politikai tőkét kovácsolni. Ám ez egyre súlyosabb gazdasági válságba sodorhatja az országot. Irracionális politikájával az Orbán-kormány teszi instabilabbá a társadalmat, és aláássa saját hatalmi konstrukcióját. De hiába, ha nincsen olyan ellenzéki erő, amelyik alternatívát tudna mutatni.

- A Jobbik politikája egyre több radikális szavazót vonz...

– Nőtt a népszerűségük, de azért tartósan tíz százalék körül mozognak. Válság idején a szélsőjobb mindig megerősödik. Nem szabad ezt a veszélyt alábecsülni, ugyanakkor egyértelművé kell tenni azt is, hogy a Jobbik teljesen alkalmatlan lenne a kormányzásra. Bizonyítja ezt az is, ahogy egyik képviselőjük a parlamentben újra előhozakodott a tiszaeszlári vérváddal. Az efféle antiszemita gyűlöletkeltés már tényleg mindennek a legalja. Gondoljunk bele: mi történne, ha ez a hang válna itt uralkodóvá? Ha 2014-ben a Fidesz kényszerkoalíciót kötne a Jobbikkal, azzal „karanténba” zárná ezt az országot: elfogadhatatlanná válnánk az unió számára. A nemzetközi tőke kivonulna, és ez Magyarország összeomlásához vezetne. Az Orbán-kormánnyal szemben csakis egy szociáldemokrata program lehet valódi alternatíva. Elsősorban az MSZP felelőssége, hogy ez még hiányzik.

- Ön mondta: nincs jövőképe az MSZP-nek. Bár a legutóbbi kongresszusukon az egész pártvezetőséget lecserélték, fiatalították.

– Ez rokonszenves, csak éppen programról nem esett szó. A rendezvény után néztem Mesterházy Attila sajtótájékoztatóját a tévében. A pártelnök mögött a falon Bibó István és Nagy Imre fényképe volt látható. Holott azok is fontosak lennének, akiknek a képei hiányoztak.

- Kikre gondol?

– A modern szociáldemokrácia olyan szellemi elődjeire, mint Helmut Schmidt, Willy Brandt, Bruno Kreisky vagy Olof Palme. Ők fogalmazták meg a társadalmi igazságosság és méltányosság alapelveit. Választ kerestek arra, hogy a piacgazdaság körülményei közt miként lehetne az egyenlőség elvét is érvényesíteni, és olyan rendszert kiépíteni, amely szolidáris a szegényekkel. A szociáldemokrata pártok ma mindenütt nehéz helyzetben vannak Európában, de attól még erősek a hagyományaik, és sikerpéldák is akadnak. Ezek alapján lehetne új magyar társadalompolitikai programot alkotni. És mindehhez olyan hiteles vezető kellene, aki nem megosztja a balliberális oldalt, hanem képes összefogni és maga mögé állítani a demokratikus ellenzéki erőket.