De mi lesz a közmunkásokkal?
A közmunkarendszert élesen kritizálták az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, a szakértők és az Európai Bizottság is. A kritikák főleg a rendszer hatékonyságára irányultak. Egy jól működő gazdaságban a közmunka átmeneti foglalkoztatási lehetőség, amely időlegesen mentőövet jelenthet a munkájukat elvesztők számára. Ott azonban a megoldás kisméretű, személyre szabott, és nem csak az életben maradást lehetővé tevő rendszert jelent. A magyar sajnos nem ilyen – emlékeztet elemzésében a Policy Agenda.
Egyrészt a tömeges közmunkarendszer „fénykorában” egyszerre havi átlagban 200-220 ezer embert is foglalkoztatott, mindezt a minimálbér töredékéért, gyakran kitörési lehetőségek nélkül. Azaz nem valósult meg az átmeneti jelleg a rendszerben, hanem sokkal inkább annak az esélye volt nagy, hogy a résztvevők benne ragadnak rendszerben.
A kép illusztráció
Fotó: 168-Óra archív
A kormány főként a munkaadók nyomására döntött úgy, hogy csökkenteni kell a közfoglalkoztatottak számát. Elfogadták azt a munkaadói szervezetektől indult hipotézist, hogy főleg az idénymunkák idején a közmunka csak növelte a munkaerőhiányt.
A Belügyminisztérium adatai alapján 2017 júniusában átlagos havi létszámban a tavalyi 246 000 fő helyett már csak 184 000 fő dolgozott közmunkában. Ez a KSH adatai szerint az év első félévében 172 000 főt jelentett, míg tavaly ugyanebben az időszakban 201 000 főt. Azaz már féléves szinten is 15 százalékos a létszámcsökkenés.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a létszám akár meg is jelenthetett az elsődleges munkaerőpiacon. Legalábbis annak alapján, hogy tavalyhoz képest 77 000 fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor területileg nézve már nem ennyire egyszerű a kép.
régió | foglalkoztatottak számának változása (2017. II. név./2016. II. név.) | közfoglalkoztatottak számának változása (2017. II. név./2016. II. név.) |
| Közép-Magyarország | +18,3 ezer fő | –6 ezer fő |
| Közép-Dunántúl | +13,7 ezer fő | –3 ezer fő |
| Nyugat-Dunántúl | +18,1 ezer fő | –2 ezer fő |
| Dél-Dunántúl | –2,1 ezer fő | –5 ezer fő |
| Észak-Magyarország | +6,9 ezer fő | –7 ezer fő |
| Észak-Alföld | +19,6 ezer fő | –12 ezer fő |
| Dél-Alföld | +2,3 ezer fő | -5 ezer fő |
| Ország összesen | +76,9 ezer fő | -40 ezer fő |
Adatok: KSH, Belügyminisztérium
A Policy Agenda már korábban is figyelmeztetett, hogy egy ekkorára nőtt rendszert csak fokozatosan és területi szempontokat nézve, óvatosan szabad csak csökkenteni.
Ez év második negyedévében a területi adatok alapján 40 000 fővel csökkent a közmunkások havi átlaglétszáma. Ennek a csökkenésnek 60 százalékát a keleti országrész adta, a fejlettebb Közép-Magyarország régió 15, míg a nyugati országrész 35 százalékot.
A foglalkoztatotti létszám növekedése felől nézve a kép fordított, hiszen a keleti országrész a növekedés 37, a nyugati régiók 39, míg Budapest és Pest megye 24 százalékát adta. Azaz arányait tekintve a keleti megyékben sokkal több közmunkást bocsátottak el, mint amennyivel a foglalkoztatotti létszám növekedett.
Az adatokat mélyebben elemezve még borúsabb a kép. Valójában a Dunától keletre eső megyék esetében egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a statisztikai hibahatárt meghaladó foglalkoztatotti létszámemelkedés (15 000 fő). Ha ezt a megyét kivesszük a képből, akkor az látszik, hogy a keleti országrész nyolc megyéje összesen 14 000 fős növekedést produkált a foglalkoztatotti létszámban, miközben a közmunkásaiból elvesztett 19 000 főt.
Mi lesz a pénzzel?
A közfoglalkoztatási programra a kormány 325 milliárd forintot szánt ebben az évben. Ez már azért is érdekes, mert tavaly is csak 269 milliárd forintot költöttek el. Látszott, hogy a kormány nem tudja, nem akarja a programban részt vevők számát növelni. A mostani költségvetési adatok azt mutatják, hogy inkább 250 milliárd forint közelében áll meg a tényleges költés, azaz év végén még marad bőven más – általában politikai – célokra felhasználható pénz. Igaz, hogy ebből 40 milliárd forintot év közben átcsoportosítottak foglalkoztatási és képzési programok támogatására.
Elviekben helyes, hogy a kormány a korábbi 16 milliárd forintról 56 milliárd forintra növelte az aktív munkaerőpiaci programokra szánt pénzeket. És az is érthető, hogy ezt a tulajdonképpen soha teljesen elkölteni nem tervezett közmunkakasszából teszi. A nagyobb probléma azonban az, hogy az állam a mega közmunkaprogram mellett elfelejtette, hogy milyen feladatai vannak a munkaerőpiac segítésében. Erre vall, hogy az első hét hónap után az aktív munkaerőpiaci kasszának csak 8 százalékát költötték el. Fennáll a veszély, hogy ezek a pénzek bennragadnak a költségvetésben. Így a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseiből álló Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzeit teljesen más célra használják fel.
Eközben a közmunkarendszer leépítése területi alapon átgondolatlanul halad, és a munkaerőpiaci szempontból nehéz helyzetű keleti megyék (kivétel Szabolcs-Szatmár) esetében több közmunkás kerül „utcára”, mint ahány embert összesen felszív a gazdaság. Ez tovább növeli a területi egyenlőtlenségeket, és minden szempontból növeli a szétszakítottságot.
