Csúcs a semmi közepén: Anyukám Mondta
A vidék kedvenc étterme díjat kapta az encsi Anyukám Mondta étterem az idei Dining Guide gálán. Encset lassan az egész ország megismeri, oda akkor is érdemes elmenni, ha amúgy semmi dolgunk azon a vidéken. Itt készítik az ország egyik legjobb pizzáját, de az étlapon sok más, új és hagyományos, olasz és magyaros fogást találunk, no meg vidám személyzetet, otthonos fogadtatást. Mindezt a Dudás testvérek irányítják, akik, ha kell, a konyhában tevékenykednek, ha kell, pincérnek állnak. Mellette állandóan helyi termékek után kutatnak, és tervezik, hogy majd egyszer saját pékségük és cukrászatuk is lesz.
Ők maguk lepődtek meg leginkább, amikor idén megkapták a Dining Guide legjobb vidéki étterem különdíját, mondta a 168 Órának Dudás Szabolcs, az Anyukám Mondta étterem egyik alapító tulajdonosa.
– Mostanáig ez a csúcs – vélte Szabolcs. – Egy kiskocsmával indultunk, és eljutottunk oda, hogy mi lettünk a legjobb vidéki étterem. Nagyon örültünk neki, meg büszkék vagyunk rá, hiszen annyi jó vidéki vendéglő van ebben az országban. Büszkék vagyunk azért is, mert felhívja a figyelmet a megyére, a vidékre, Magyarország legelmaradottabb részére. Mert lám, bebizonyosodott, hogy ott, ahol semmi különösebb attrakció nincs, ott is sikeres tud lenni egy ilyen vállalkozás.
Az Anyukám Mondta története a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza. 1991-ben vendéglátósokat kerestek a Garda tó mellett, Szilárd és Szabolcs oda jelentkeztek. Keményen dolgoztak reggeltől estig, cserébe meg is becsülték őket, mesterük, a szicíliai Alfio családtagként kezelte őket. Amikor meg elmesélték, hogy szeretnének hazatérni, és pizzériát nyitni, megkapták a létező legnagyobb ajándékot: az ottani pizzatészta titkos receptjét.
A Dudás testvérek hazajöttek, és annak ellenére nyitották meg a kis pizzériát, hogy mindenki megpróbálta lebeszélni őket tervükről. Encs kis város, nem ismeri senki, egy pizzáért még Miskolcról sem fognak kijárni az emberek – hangzottak az ellenérvek. A fiúkat azonban nem lehetett eltántorítani tervüktől, annyi pénzük viszont nem volt, hogy elköltözzenek egy felkapottabb, nagyobb helyre, így kaptak az alkalmon, hogy kiadó a Sarok, kivették, és megnyitották az Anyukám Mondta elődjét. Ennek lassan már húsz éve, az idő őket igazolta.
Egy kis amerikai kitérő után nyílt meg a mostani étterem, a környéken hamar híre ment, elkezdtek érkezni a vendégek nem csak Miskolcról, de a szomszédos Szlovákiából is. Az igazi áttörést azonban az jelentette, hogy 2010-ben egy Toplistán a második legjobb trattoria lettek. Hirtelen felfigyelt rájuk az ország, elkezdtek érkezni a vendégek mindenhonnan, híresek lettek. Cserében továbbra is ők sütik az ország legjobb pizzáját, náluk lehet a legfinomabb toszkánai pacalt enni. Komolyan veszik a környékbeli minőségi alapanyagok felkutatását, és egy évvel ezelőtt átálltak a tokaji borokra, azóta kettő kivételével csak fehér bort kínálnak.
– Merész lépés volt, de komolyan gondoljuk, hogy a világ legjobb édes borát Tokajban készítik, és hisszük, hogy bármilyen ételt kínálunk, ahhoz tudunk javasolni valamilyen szép fehér bort – indokolja a döntést Szabolcs. – A vendégek jól fogadták a váltást, egyre többen kérik, hogy mi ajánljunk a bort az általuk kiválasztott fogáshoz.
Szabolcs és Szilárd állandóan járják a környéket, keresik-kutatják az újabb és újabb kistermelőket, amit lehet, azt a régióból szerzik be. A bárányuk Zemplénből származik, a mangalicahúst Debrecenből hozzák, a kecskesajtot Károlyfalváról, a sajtot Mádról. Kapcsolatban állnak a szentandrási biokertészettel. Állandóan bővül a lista, de még így sincs könnyű dolguk. Szabolcs elmondása szerint még mindig egyszerűbb elutazni Olaszországba, és onnan behozni, mint itthon felhajtani egy-egy terméket.
– Olaszországban egy-egy család generációk óta csinálják ugyanazt. Csuda embereket lehet megismerni, és van bennük valami közös, ha kappantenyésztéssel, ha paradicsomtermesztéssel foglalkoznak: mind-mind megszállott, és nagyon jó emberek, akik szívvel-lélekkel dolgoznak – meséli az idősebbik Dudás testvér.
Valami hasonlóban ők is törik a fejüket: Tokaj-Hegyalján keresnek egy tanyát, ott felépítenének egy kisebb fogadót, hogy az étterem mellett szálláshelyet is tudjanak kínálni a vendégeknek. Meg földeket szeretnének, ahol maguk tudnának egyre több mindent megtermelni. A feleségek, akik szintén beszálltak a „boltba”, pékségről és saját cukrászműhelyről álmodoznak. Idén például teljesen új fagylaltokat kínálnak majd, és a desszertjeiket is folyamatosan újítják.
Az encsiek ma már büszkék a Dudás fivérekre, bár persze egy-két irigy ember mindig akad. Ők azt mondják, így könnyű sikeresnek lenni, hogy a közelükben nincs más jó étterem, és annyira közel van Miskolc meg Kassa.
