Csillag István: A mai önkormányzatiság, amiben élünk, tarthatatlan
Orbán Viktor levelet írt az önkormányzatoknak. Ebben tájékoztatja – egyelőre csak a kis lélekszámú településeket – az önkormányzati adósságok állami konszolidációjának részleteiről. A kormányfő egyúttal Lázár Jánost bízta meg a szükséges adatok begyűjtésével és feldolgozásával. Mi a jövő útja? A kölcsönök „elmulatása után” újra indul a verkli, vagy épp ellenkezőleg, a lokális autonómiák felszámolása után az állam kezeli (és állítja elő) az adósságot? Csillag István közgazdásznak már miniszter korában voltak a megoldásról elképzelései. Buják Attila interjúja.
- Szerintem elképzelhetetlen, hogy az egész önkormányzati adóssághalmazt (durván 600 milliárd) úgy ahogy van, leírja a magyar állam. Azt is nehéz feltételezni, hogy a bankvilág vinné el a balhét, ahogy a frankhitelesek ügyében.
– Eddig efféle „átfogó adósságrendezési megoldás” a közigazgatásban nem volt. Ezért nem is tudom elképzelni mi ennek a technikája. Arról van elképzelésem, mi az eljárás akkor, amikor egy-egy szervezet bajba kerül, és nem tudja fizetni a kamat vagy a tőketartozást. Ott klasszikus, a mindennapokból ismert csődeljárás folyik. Mentik ami menthető, ahogy ez civilizált országokban szokás. Magyarországon a Bokros-csomag óta eljárási szokás, hogy az önkormányzatok nem kopogtathatnak be a PM-be azzal, hogy balul jártam, jöttem a pénzemért, tessék engemet kisegíteni, c’est la vie. Helyben kell megoldani a bajokat.
– Ez az önkormányzatok, városok maszek sara. Néha mégis állami adósságként tünteti fel, számolja el a statisztikai hivatal.
– Az adósságnak azt a részét, ami az államháztartással szemben fennáll, például az önkormányzati pedellus, óvónő befizetetlen TB járulékát, talán annak is tekinthetjük. De ez nem jelenti, hogy valamennyi önkormányzat valamennyi ki nem fizetett számlájáért helyt álljon a magyar állam.
– Mégis bonyolultabb a helyzet.
– Igen, mert maga az állam próbál a saját eszközeivel, erőszak-szervezeteivel, erőfölényével élve nyomást gyakorolni a hitelezőkre. Eddig erre nem volt példa.
– Hogy tudja „befolyásolni” a bankokat?
– Ennek sokféle technikája van. Ötletet nem akarok adni, de egy bankot sok mindennel „meg lehet fogni”. A bankadó, a tranzakciós illeték egy részének elengedésével épp úgy, mint bizonyos gazdasági előnyökkel.
– Ez afféle fél-legális egyezkedési forma...
– Ez teljesen normális egyezkedési forma lenne, ha a helyzet normális lenne. De civilizált államokban ez a fajta kollektív adósságrendezés nem működik. Ilyesmire Argentínában vagy Brazíliában volt példa, amikor az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása és kollektív, egyszerre bekövetkező csődje miatt bedőlt maga az állam is. De az más tészta.
– Mennyivel tartoznak ma az önkormányzatok?
– Globális számot mondani nem lehet. Az önkormányzati adósságot öt-hatszáz milliárdra tehető.
– Ez nagyjából a költségvetés huszada.
– Nagyjából. Azért húzzuk alá, hogy nem minden önkormányzat reménytelen eset. Ha valaki azért adósodott el, mert tőkét emelt egy virágzó vállalatban, semmi okunk kételkedni abban, hogy ezt a pénzt a hitelező viszontlátja.
– Viszont okunk van feltételezni, hogy Esztergom a saját erejéből a büdös életben ki nem keveredik az adósságcsapdából.
– Ja, ha valaki vízhiányos helyen strandfürdőt épít gázzal melegített „termálvízzel”, számíthat arra, hogy belebukik. Itt az önkormányzat vállát nyomja egy korábbi vezetés tragikus döntésének terhe. Ilyenkor mégis indokolt, hogy az állam egy bizonyos határig közbelépjen, egyszerűen azért, mert bár rosszul választottak, mégis méltánytalan, hogy száz évig cipeljék ennek terhét.
– Az eljárásban bejöhetnek politikai bűnbakkereső és bűnbakképző elemek.
– Naná, Magyarországon élünk. Igenis szempont, hogy kin segítünk, és ki marad ki. Ez bizonyos hitelezői csoportok, bankok felé is érvényesíthető.
– Hódmezővásárhely vagy Debrecen szintén alaposan eladósodott.
– Lehet. És egy világosan azonosítható, nem annyira magyar tulajdonú osztrák, német, labanc bank nyilván a sor végére kerül.
– Esztergom esete egyértelmű. De hát ott van az ormánsági falu, ahol a lakosság 98 százaléka munkaképtelen, segélyes, és kikapcsolják a közvilágítást, mert evidens, hogy a polgármester mégiscsak a segélyeket fizeti ki először. Most konszolidálják őket, s három év múlva ugyanott tartanak.
– Ex chatedra kijelentések, ha adósságrendezésről van szó, nincsenek. Könnyű azt mondani, hogy Esztergom hibázott „fel akart lendülni” és megbukott, míg szegény ormánsági zsákfalvak vergődnek a nyomorúságban. De azt mérlegelni tudjuk, hogy ésszerű-e az önálló gazdálkodás engedélyezése a nyomor övezetekben. Nincs-e olcsóbb, központibb segélyezési forma, ami átláthatóbbá és gazdaságosabbá teheti még a segélyek kifizetését is, hogy ne kelljen évente kétszer kikapcsolni a villanyt. Nem célszerűbb e összefogni? Én ezt már miniszterként képviseltem. Nem lehet „letörölni a táblát”, és egy előre elrendelt minta szerint kimenteni a különbözőképpen eladósodott önkormányzatokat. Mindenkit kimenteni könnyebb, választás előtt nagyobbat szól, mégsem ez a célszerű megoldás.
– Az Orbáni megoldás az önkormányzati autonómia szisztematikus felszámolása, mondván: ez a kétbalkezes banda, ezek a „helyi erők” képtelenek önálló életvitelre, települjön föléjük az állam, a járás, a nemzeti együttműködés.
– Nem az önkormányzatok felszámolása van műsoron, hanem az autonóm, önálló gondolkodás felszámolása. De hova jutnánk, ha mi dönthetnénk el a gyerekeink helyett, hogy ki kivel nemzzen utódot, sőt magunk akarnánk szerepet vállalni a kivitelezésben? Sok igazság van abban, ha valaki néha felháborodik: ezek balfékek, alkalmatlanok. Ezen lehet filozofálni. De nem teszem, inkább abból indulok ki, hogy a jelenlegi helyzet, a mai önkormányzatiság amiben élünk, s ami felé menetelünk, egyaránt tarthatatlan. Nem is fog fennmaradni.
