Csalóka tünemény

Ha Tarlós István nyeri a főpolgármester-választást, három alapfeltételt szab a kormánynak ahhoz, hogy folytassa a munkát. Elvárja a BKV finanszírozásának hosszú távú megoldását, a 3-as metró felújítási forrásainak, valamint a fővárosi cégek működési feltételeinek garantálását. Ennyit az önkormányzati autonómiáról. Ez már a tanácsrendszer, benne a kijáró tanácselnök szerepét játszó városvezetővel. Legalábbis így vélekedik Atkári János korábbi főpolgármester-helyettes, egy ideig Tarlós István pénzügyi tanácsadója:

– Tarlós jobban tenné, ha egyedi megoldások helyett a finanszírozási alkotmányosságért küzdene, amely kiszámíthatóságot hozna, megszüntetné az önkormányzati alrendszer alárendeltségét a kormányzatiénak. Nincs autonómia ott, ahol nincs anyagi mozgástér, hogy a kormányzat által kötelezőnek ítélt feladatokon túl az önkormányzat saját maga dönthessen arról, milyen szolgáltatásokat akar ellátni.
Márpedig ilyesmire most nincs pénz. Az iparűzési adót a települések jó részében a törvényi maximumon vetik ki, s nincs lehetőség a többi bevételi forrás (például a telek-, építmény-, idegenforgalmi és kommunális adó) emelésére sem.

Atkári szerint amikor az önkormányzatiság alapjaiban kérdőjeleződött meg, felesleges szót vesztegetni a budapesti átszabási variációkra. Azért tegyük meg.

A harmadik

A Belügyminisztérium már 2011 nyarán háromféle előterjesztést készített. Az egyik szerint maradna a kerületi közigazgatási egység, de erősödne a főváros feladat- és hatáskör-átcsoportosítás révén. A másik lehetőség az úgynevezett City-koncepció, amelynek értelmében a belváros öt-hat kerületét integrálnák, s a külső kerületek alkotnák a másik egységet. Ám a Népszabadság úgy tudja, a miniszterelnök szívéhez a harmadik variáció áll közel. Eszerint megszűnne a kerületek önállósága, választott polgármesterek helyett kinevezett „helytartók”, hivatalnokok vezetnék azokat, s saját képviselő-testületük sem lenne.

Bár már a 2011-es hajdúszoboszlói kihelyezett frakcióülésen tárgyalták a javaslatot, végül jegelték. Volt elég vihar az új önkormányzati törvény miatt. Ezt 2011 decemberében fogadták el. 2012-ben alakultak át a megyei önkormányzatok, akkor vezették be a törvényességi felügyeletet az önkormányzatok felett, amelynek révén a törvénysértőnek ítélt önkormányzati döntést a kormányhivatal felfüggesztheti. Aztán 2013-ban jött a java: átalakult az igazgatási rendszer, létrejöttek a járási hivatalok mint a kormányhivatalok területi egységei, a fekvőbeteg-ellátás állami feladat lett. Ekkor váltak a pedagógusok is állami alkalmazottakká, az önkormányzatoknál csupán az iskolák működtetése maradt, elvesztették munkáltatói jogaikat.

A törvény kritikusai az autonómia csorbulásának további jelét látták abban, hogy ezentúl az állami támogatásokat pántlikázzák, vagyis feladathoz kötik, a beruházásokat és a hitelfelvételt pedig engedélyhez.

Zongor Gábortól, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkárától megtudtuk: a szervezet épp kérdőíves kutatást végez a polgármesterek körében, hogy kiderüljön, miképp ítélik meg a változásokat. A főtitkár szerint például a törvényességi felügyelet bevezetésével és a hitelfelvétel engedélyhez kötésével alapvetően nincs gond.

– Eddig nem hallottam indokolatlan beavatkozásról, és arról sem, hogy valahol ne engedélyeztek volna jogos kérelmet. A baj inkább az adósságrendezéssel van. Úgy ment el ezerkétszázmilliárd forint, hogy a felelősséget nem vizsgálták meg. Emellett nem történt meg az adósságkonszolidációval nem érintett valamennyi önkormányzat ígért támogatása, százhúsz település esetében még elmaradt a juttatás.
Atkári János erősebben fogalmaz:

– Ami történt, az a legnagyobb igazságtalanság. Az állam azt a hódmezővásárhelyi adósságot is átvállalta, amelyet felelőtlenül vettek fel, bankilag finanszírozhatatlan, meg azt a hitelt is, amit egy kistelepülés csak azért vállalt, mert ina szakadtáig próbálta ellátni a kötelező feladatait szociális ügyektől árvízvédelemig, s kényszerből, működésre kellett a pénz. Így végül mindent mi fizetünk, a rózsadombi lakostól a szabolcsi cigányig. Ráadásul például a főváros esetében a BKV hiánya évről évre újratermelődik, s a veszteség csak hitelből finanszírozható. Vagyis az állam az okozatot kezelte, de az ok ugyanúgy változatlan.

Szakmai szempontok

A kulcsszó a centralizáció – különböző indokokkal. Így látja Wiener György alkotmányjogász, az MSZP volt országgyűlési képviselője. Szerinte azzal, hogy a korábban a jegyző hatáskörébe tartozó államigazgatási jogosítványok számottevő részét a járási hivatalra ruházták át, gyengítették az önkormányzatok súlyát, annak ellenére, hogy a képviselő-testület és a polgármester elvileg nem befolyásolhatja a hivatali szervezet ilyen jellegű tevékenységét. Wiener állítja: kétségtelen, hogy a változtatást szakmai szempontok indokolhatják, de ennyire centralizált modell a magyar közigazgatásban még nem épült ki.

Ennél jóval súlyosabb következményekkel jár az iskolák centralizálása.

– Mint közismert, a Klik alapvető feladata – az esélyegyenlőség megteremtéséről szóló kormányzati kommunikáció ellenére – az ideológiai indoktrináció biztosítása. Persze az állami ideológiai nevelés minden rendszerben szerephez jut, de azért a fokozatok koronként eltérőek – mondja Wiener.

Zongor Gábor praktikus problémákat említ. A háromezer lakos feletti településeken az önkormányzatnak, bár az iskolák működtetése az ő dolga, nincs ráhatása az ügyekre. Hiába fizeti a világítást, a fűtést, nem szólhat az igazgatónak, hogy ugyan ne szellőztessenek egész nap, miközben fűtenek, hiszen nem az önkormányzat a fenntartó. A háromezer lakos alatti kistelepülések iskolái pedig, amelyeket a Klik működtet, az önkormányzatra próbálnak hatni, ha már két hónapja nincs megjavítva a zár, csöpög a csap.

– Nemcsak a szabályozás egyes elemeivel van gond, hanem a hatalomgyakorlás mindennapi módjával is – teszi hozzá Zongor. – Az iskola a helyi közösség része, erősíteni kell a partnerséget például az iskolavezetés kinevezése kapcsán a helyiek és a Klik között. Erre talán a botrányok hatására már fogadókészség is lesz. Ráadásul hiába hivatkoznak arra, hogy nem lesznek akkora különbségek az egyes iskolák között, ha lefelé egalizál a rendszer. A Klik alulmérte a költségeket, hiszen egy-egy önkormányzat erején felül is próbálta segíteni az iskoláját. A tehetősebbek ezt most is megteszik.

Javult valami?

– Sem az oktatás, sem a fekvőbeteg-ellátás államosítása nem sikertörténet – mondja Atkári János. – Csökkent a kórházak adósságállománya? Javult a műszerellátottság? Nőttek a fizetések? Megkezdték az ingatlanok felújítását? Racionálisabbak a betegutak? Nem, nem és nem. A kormány tévesen gondolja azt, hogy a meghatározó közszolgáltatások jobbak lesznek attól, hogy centralizáltan működteti őket.

Arról pedig végképp csak kósza pletykák vannak, hogy miképp fog működni a nonprofit közműszolgáltató, milyen garanciák lesznek a minőségi szolgáltatásra, s hol fog megjelenni a rendszerben az önkormányzatok érdeke. Ha egyáltalán.

Persze egy centralizált önkormányzati világban a helytartók által vezetett kerületeknek is lehet helyük. Sőt az orbáni világképben racionális döntés a kerületi önállóság megszüntetése. Jóval olcsóbb és egyszerűbb működtetni azokat polgármesterek, testületek, bizottságok, szakapparátusok nélkül.

Kérdés persze: egy 1,8 milliós várost miképp is lehetne a Városháza térről, egy felduzzasztott hivatal éléről hatékonyan irányítani? Milyen lenne az ellátás, a szolgáltatások minősége? Ki és mikor figyelne fel arra, ha egy utcában megsüllyedt az úttest, vagy ha a hajléktalanellátó intézet gondnoka durván beszél a betérőkkel? Hiszen az autonómia mértéke azon is múlik, hogy a helyi polgár milyen közvetlenül tudja a véleményét képviselni – figyelmeztet Atkári.

A Fidesz kivár

Az, hogy 2019-től a budapestieknek ne kelljen kerületi polgármesterekre és önkormányzati képviselőkre szavazniuk, minimális törvénymódosítási munkát jelent a kétharmadnak. Az Alaptörvényhez hozzá sem kell nyúlni, hiszen e szempontból csak annyi szerepel benne, hogy a városokban „kerületek alakíthatók”. Az önkormányzati törvényből a kerületi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseket kell törölni, illetve a főváros és a kerületek közötti feladatmegosztást átírni, a helyi választási törvényből pedig a kerületekre való utalást kell kiiktatni, emellett a vonatkozó ágazati törvényeket módosítani. És máris nem kell bajlódni a voksolással. Persze így a fővárosi közgyűlés összetétele is változna, de nyilván jobbnál jobb fideszes ötletek kerülnek majd elő. (Ne feledjük: 1990-ben még a főpolgármestert sem közvetlenül választottuk, Demszky Gáborra akkor a fővárosi közgyűlés bólintott rá.)

A módosítás hatalompolitikailag és ideológiailag is kapóra jönne. Ennek révén a fővárosban az utolsó kapaszkodót, az önkormányzati szőnyeget is kihúzhatják az ellenzék alól. A minta pedig a Horthy-rendszerben is megtalálható.

– 1873-ban, amikor Pest, Buda és Óbuda egyesült, négyszáz fős törvényhatósági bizottság jött létre (a mai közgyűlés elődje), és tíz kerület. 1920-tól a bizottság létszáma csökkent, 1930-ban a kerületek száma tizennégy lett, de 1950-ig ezekben nem működtek testületek, csak elöljáróságok. Amelyek csupán hatósági ügyintézéssel, adminisztrációval foglalkoztak – magyarázza Wiener György.

A Fidesz most kivár. Az átalakítás konfliktusos lenne. Házon belül főképp. Az újabb kétharmaddal megint sok üres száj jár, kell az önkormányzati sarzsi aktivistának, támogatónak, kerületi fontos embereknek. Ha viszont Budapesten mégis erőre kap az ellenzék, jöhetnek az elöljárók. Apanázs meg majd kerül máshonnan.