Családi pótlék

A Magyar Nemzeti Bank

hat Pallas Athéné alapítványában lévő 260 milliárd forintelég lenne az egészségügy feltőkésítésére vagy a tanárok egy teljes évi fizetésére. Olyan, rég szükséges reformokat lehetne megalapozni ekkora összegből, amelyek mára halaszthatatlanná váltak, s mindezt úgy, hogy senkinek sem fájna, hiszen a pénzt nem adó vagy megszorítások formájában kellene elvenni a lakosságtól: ugyanis devizaügyleteken keletkezett nyereségről van szó. A magyar GDP csaknem egy százalékáról beszélünk, amit a jegybanki alapítványok Fidesz-közeli vállalkozásokhoz, Matolcsy György jegybankelnök rokonaihoz, barátaihoz vándoroltattak, s a nyilvánosságra került szerződések szerint egy központi bank működésével összeegyeztethetetlen célokat támogatnak. Erős a gyanú arra is, hogy olyan ügyletekbe szálltak be az alapítványok, amelyek ütköznek a monetáris finanszírozás tilalmával.

Bár a központi bankok történetében példa nélküli, ami Magyarországon történik, a piacok és a nemzetközi intézmények egyelőre nem reagáltak. A piacokat alapvetően az érdekli, hogy az államban, ahova a pénzüket viszik, rendben legyen a monetáris politika. Ebből a szempontból Magyarországon látszólag nincs probléma, hiszen az irányadó kamatot kézben tartják, az infláció vagy az árfolyam terén sincs különösebb izgalom, ráadásul a makrogazdasági folyamatok összességében is azt mutatják: a kormányzat tudja, mit csinál. Az másik kérdés, hogy milyen egyszeri intézkedésekkel érik el ezeket a mutatókat – mondja lapunknak egy pénzügyi szakértő. Hozzáteszi: ha rendben van a monetáris politika, s az alapítványi pénzekkel való visszaélés tényét nem kapja fel a nyugati sajtó, nem lesz komoly nemzetközi következménye annak, ami a jegybankban történik.

Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, közgazdászprofesszor szerint emberileg magyarázható: amikor valaki szembesül azzal, hogy elszórta a közpénzt, el akarja titkolni. Az ügyet az teszi kivételessé, hogy mindehhez az Országgyűlés is asszisztált. Mint lapunknak fogalmaz, érzelmi kötődése van az MNB-hez, ezért különösen nehéz látnia, ami az intézménnyel történik, ennek ellenére próbálja szakmai és nem emberi vagy politikusi szemmel értékelni a folyamatokat. A professzor emlékeztet: a jegybanktörvény a fejlett európai hagyományok mentén nagy szabadságot ad az intézménynek azért, hogy a kormányok ne tudjanak beleszólni a működésébe. Ha ebből indulunk ki, akkor a jegybank költése jogszerű, kivéve hogy nem igaz, miszerint a nyereségét költötte. Hiszen az MNB tiszta nyeresége legfeljebb néhány tíz milliárd forint lehet, ami alapvetően a büntetések kiszabásából származik. Az a 260 milliárd forint, ami az alapítványokba került, a közbeszéd szerint devizaügyleteken keletkezett. Mint Bod Péter Ákos mondja, az árfolyammozgások miatt az MNB könyvében lévő összegek mértéke naponta változik, s csak lezárt ügyletek után keletkezhet nyereség. Például azon, hogy a 270 forintos árfolyamon vett eurót az MNB 305 forinton adja el a bankoknak. Ez a pénz elvileg nem a jegybank nyeresége, egy alapba kellene kerülnie. Ha ugyanis a jegybank interveniál, azaz devizát ad és vesz a piacon az árfolyam-ingadozások csökkentésére vagy az árfolyamok előre meghatározott szinten tartása érdekében, s ezzel vesztesége keletkezik, akkor a központi költségvetés kifizeti neki a különbözetet. Ha viszont technikai okokból nyeresége keletkezik a központi banknak, s ezt a pénzt realizálta is, azt be kell fizetnie. Hogy ezt miként teszi, azt a folyamatot belső szerződések szabályozzák. Esetünkben viszont, tudatosan vagy véletlenül, a haszon összekeveredett a büntetésekből származó nyereségekkel, s annak szabad felhasználása a tulajdonos hozzájárulásával történt.

Más jegybanknak is van borospincéje (igaz, hogy az az előző évszázadban került a francia központi bankhoz), költ egyetemi oktatásra, fizet szakértőket, megvendégel szaktekintélyeket, ám mindezt nem egyszerre teszi, ahogy Magyarországon történt. Az sem példa nélküli, hogy egy központi bank állampapírt vásárol, de nem akkora mértékben, mint az MNB, s nincs az a látszat, hogy lakossági vásárlás történt. Ez utóbbira és más érdekes mozgásokra egyébként az Európai Központi Bank (EKB) is felfigyelt.

Az EKB legutóbbi éves jelentésében azt írta, továbbra is figyelemmel követ több, még 2014-ben indított programot, amelyek nem köthetők a monetáris politikához s kimeríthetik a monetáris finanszírozás tilalmát. Mint írták, az MNB állami feladatokat vállal át, illetve pénzügyi előnyöket nyújt az államnak. Az EKB egyebek mellett utalt az ingatlan, a műalkotások vagy éppen az állampapírok vásárlására. Arra kérte az MNB-t, hogy az alapítványokra átruházott jegybanki forrásokat se közvetve, se közvetlenül ne használják állami célokra. A szerződésekből azonban kiderül, hogy az alapítványok igenis érintettek állami pénzintézetek ügyleteiben, például értékpapírokat vásároltak a szanálás alatt álló Magyar Külkereskedelmi Banktól. A nyilvánosságra került dokumentumok értelmében lapunk állásfoglalást kért az MNB-nél zajló folyamatokról az Európai Központi Banktól, de lapzártánkig nem érkezett meg a válasz.

– A jegybank mindenütt presztízsintézmény, az integritás és a függetlenség jelképe. Ennek tükrében nonszensz, hogy közpénzt osztogat, jórészt a kormányhoz közel álló gazdasági szereplőknek és magánembereknek – mondja lapunknak Martin József Péter, a Transparency International Magyarország (TI) ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi, ők másfél éve folyamatosan hangoztatják: valami nagyon nincs rendben az alapítványok körül, s több pert is indítottak a Magyar Nemzeti Bankkal szemben azért, hogy kerüljenek nyilvánosságra a szervezetek szerződései.

– Ezzel sokáig szinte egyedül voltunk – állítja az igazgató. – Sokan ugyanis elhitték: a létrehozott alapítványok valóban arra szolgálnak, hogy megvalósuljon Matolcsy György álma az új típusú közgazdászképzésről. Kezdettől képtelenség volt ugyan ez az egész ideológiai egotrip, de a szakma betudta Matolcsy György írói munkássága részének.

A három, jogerősen megnyert per mellett tucatnyi folyamatban lévő pere van a TI-nek az MNB-vel szemben, ezekben az alapítványi cégek költéseit, a felügyelőbizottsági ülések jegyzőkönyveit kérik, s azt szeretnék látni, van-e bármi köze az alapítványoknak az MKB Bank tulajdonosi struktúrájához. Martin József Péter szerint az egyik nagy kérdés, hogy ha majd nem lesz létjogosultságuk az alapítványoknak, miképp lehet majd a pénzeket a jegybank mérlegében konszolidálni. A TI azt is vizsgálja, ami történt, büntetőjogi kategória-e s kimeríti-e a hűtlen kezelés fogalmát.

Megkerestük a legfőbb ügyészt, hogy indít-e hivatalból eljárást az MNB és az alapítványai ellen. A hivatal annyit válaszolt: „Valamennyi érkező bejelentést, feljelentést az ügyészség megvizsgál, a jogszabálynak megfelelően feldolgoz vagy az illetékes hatóságnak továbbít.” Mindenesetre érdekes lesz, ha valóban indul vizsgálat, hiszen Polt-Palásthy Marianna, Polt Péter legfőbb ügyész felesége, amellett hogy az MNB alkalmazottja, a Pallas Athéné Domus Scientiae Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke, a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány felügyelőbizottságában pedig tag. A főügyész felesége ugyancsak felügyelőbizottsági tag a Kecskeméti Duális Oktatás Zrt.-ben, amelyet a hat Pallas Athéné alapítvány közösen hozott létre az új kecskeméti gazdálkodástudományi kar megalapítására. Polt-Palásthy Marianna feladata annak ellenőrzése, hogy vajon törvényesen működnek-e az alapítványok, illetve a gazdálkodásuk átlátható-e.

Eddig csak az Együtt döntött úgy, hogy feljelentést tesz hűtlen kezelés miatt. Mint mondják, a VS.hu internetes portál tulajdonosa, a New Wave Kft. a jegybank által létrehozott Pallas Athéné alapítványoktól 501 millió forint támogatást kapott, a cég mögött pedig Szemerey Tamás áll, aki Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére.

Nehéz-Posony Márton ügyvéd Csabai Károly, korábban a HVG, most pedig a Világgazdaság újságírója oldalán perelte be a Magyar Nemzeti Bankot az eltitkolt alapítványi szerződések nyilvánosságra hozása érdekében. A jogerős ítélet 2015 decemberében, a felülvizsgálati kérelem folytán hozott kúriai ítélet pedig idén március 30-án született meg. Nehéz-Posonyék legfőbb érve az volt, hogy az MNB vagyona közpénz, és ezen a közgazdasági tényen nem változtat az sem, ha a vagyona egy részét alapítványba helyezi. Ráadásul az MNB csak a feladataival összhangban hozhat létre alapítványt, tehát az alapítványok is közfeladatot látnak el. Arra a kérésünkre, hogy szerinte történt-e bűncselekmény, azt válaszolja: elsődlegesen meg kell vizsgálni, hogy az alapítványok megfelelnek-e annak az előírásnak, hogy összhangban vannak az MNB közfeladataival. Formailag valószínűleg igen – mondja az ügyvéd –, de az összegszerűség valószínűleg semmivel nem indokolható. Maguknál az alapítványoknál pedig az a kérdés, hogy költéseik – tartalmukban és összegszerűségükben – összhangban állnak-e az alapító okiratban foglaltakkal. Nehéz-Posony Márton a sajtóban megjelent ügyek kapcsán ezt nehezen tudja elképzelni, azok első ránézésre a felelőtlen gazdálkodás megnyilvánulásának tűnnek. Ezek alapozhatják meg a hűtlen kezelés gyanúját, amiért a felelősség azt terheli, aki a kérdéses döntést érdemben meghozta, illetve ahhoz a nevét adta.

Matolcsy György jegybankelnök egyelőre a helyén van. Őt elmozdítani kizárólag a köztársasági elnök tudná a miniszterelnök kérésére. Ez eddig nem történt meg. Viszont úgy tűnik, a Fideszben egyre többen elégedetlenek Matolcsy Györggyel, ennek egyik jele, hogy elkezdődött a titkolt szerződések nyilvánosságra hozása. Ahogyan egyik beszélgetőpartnerünk mondta: Orbán Viktor lépéskényszerben van. Várjuk, merre indul.