Cinkelt lapok: befogadás helyett felzárkóztatás

„Ami a romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezéseket és pénzügyi támogatást illeti: az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek, de a gyakorlatban további erőfeszítésekre van szükség” – állapította meg az Európai Számvevőszék az idén már ötéves

Európai Roma Keretstratégiáról, valamint az ennek égisze alatt elfogadott tagállami cselekvési tervekről. Magyarul: 2011 óta nagyon csekély az előrelépés a tagállamok részéről. Ekkor fogadták el a romák integrációját célzó keretstratégiát az uniós tagállamok. A dokumentumra – amely egyebek mellett azt írta elő, hogy minden tagállam dolgozzon ki a romák társadalmi integrációjára önálló stratégiát – még a magyar elnökség alatt bólintottak rá. Az akkor még a felzárkózásért felelős államtitkárként dolgozó jelenlegi humánminiszter, Balog Zoltán nagyon büszke is rá.

Az ötödik évforduló apropóján rendezett konferenciát Brüsszelben az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) az Európai Parlamentben (EP) elnevezésű képviselőcsoport, ahol a bizottság és az EP munkatársain kívül civilek is értékelték a helyzetet. Szinte minden hozzászóló egyetértett abban, hogy Európa-szerte megfigyelhető az egyre radikálisabb cigányellenesség, növekszik a gyűlölet-bűncselekmények száma.

„Magyarországon is érezhető ez a tendencia, mindamellett elsősorban az iskolai és a lakhatási szegregáció visszaszorítása terén lenne mit tennie a kormánynak” – állapította meg a bizottság, amely a roma gyerekeket ért hátrányos megkülönböztetés és az iskolai elkülönítés miatt egy hónappal ezelőtt kötelezettségszegési eljárást indított.

A konferencia egyik legfigyelemreméltóbb felszólalása Ürmös Andoré volt. A bizottság regionális igazgatóságának munkatársa szerint a keretstratégiánál fontosabb, hogy a strukturális alapok elosztásánál a romák integrációja valódi strukturális reformokon menjen keresztül. Máskülönben a pénz elfolyik különféle projektekre, de ezek csak konzerválják a romák kiszolgáltatott helyzetét. Példaként említette a gyermekvédelmi ellátást, az adóreformokat és az egészségügyet. Magyarországon szinte az összes vidéki kórház csillog-villog az uniós forrásokból, csakhogy hiába ömlött temérdek pénz ezekbe a felújításokba, a romák szinte teljesen elzártak az egészségügyi szolgáltatásoktól, nem javul az egészségügyi alapellátáshoz való hozzáférésük. Így a nélkülözés, a rossz lakhatási körülmények és az alapvető egészségügyi ellátások hiánya miatt a roma közösség életkilátásai jelentősen elmaradnak az összlakosságétól.

Élesen bírálta a stratégia megvalósítását Zeljko Jovanovic, az Open Society Foundations (OSF) romaprogramjának vezetője is.

– Nincs illúzióm, a romaügy nem prioritás Európában – jelentette ki. Utalt arra, hogy 2011-ben, vagyis a stratégia elfogadása idején Franciaországban tömegével toloncolták ki a romákat, Olaszországban pedig táborokba költöztették őket.

Jovanovic úgy látja, keretstratégia ide vagy oda, a helyzet azóta csak romlott. Szlovákiában, Magyarországon a konfliktusok száma nő, miközben a kormányok arra várnak, hogy az EU majd megoldja a problémákat.

Ujlaky András közgazdász, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kurátora szerint a magyar kormány igenis elkezdte felvállalni a romaügyet.

– Előremutató, hogy az oktatást, a foglalkoztatást, a lakhatást és az egészségügyet együtt kezelik a terveikben. A hároméves kortól kötelező óvodáztatást már meg is valósították, azonban nem tudjuk, hogyan valósult meg, van-e elég óvónő, óvodai hely, szociális munkás – mondta, utalva arra, mennyire hiányoznak az egyes kormányzati intézkedések hatásait monitorozó kutatások. Jelentősnek tartja a kormány szakkollégiumi programját is, amely 250 roma egyetemistának biztosít kollégiumi ellátást és ösztöndíjat felsőoktatási tanulmányaikhoz. Igaz, nagyon kevés a bevont hallgató, ezért Ujlaky szerint inkább tűnik reklámnak, mint komoly programnak.

Ujlaky úgy látja: a kormány a hódmezővásárhelyi deszegregációt képviseli, amit Lázár János kancelláriaminiszter még polgármesterként vezényelt le városában.

– Persze ha ezt jobban képviselné, akkor lehet, hogy most nem lenne kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen. Ha egy-két városban megcsinálnák ugyanazt, mint amit 2005-ben Hódmezővásárhelyen, annak üzenetértéke lenne.

Hiszen néhány évvel később minden helyi iskolában javultak a tanulók eredményei, és konfliktusok sem voltak a bezárt és a befogadó intézmény diákjai közt. Ujlaky szerint nem elvetendő Balog Zoltán azon elgondolása sem, hogy az egyházakra is nagyobb szerep jusson a szegény gyerekek oktatásában.

– Ebben az egyházaknak nagy tapasztalatuk van, oktatórendek jöttek létre, sok sikertörténettel – mondja Ujlaky, aki ugyanakkor azért bírálja Balog Zoltánt, mert a miniszter nem azt mondja az egyházaknak, hogy „fogadjátok be a meglévő iskoláitokba a szegény gyerekeket”, hanem azt: „nyissatok iskolát a szegény gyerekeknek”. Egészen kivételes Magyarországon az, hogy valamely egyházi iskolában kvóta szabályozza a kötelezően felveendő szegény gyerekek számát. Ilyen üdítő kivétel Miskolcon a jezsuiták gimnáziuma: ott tíz százalékot írnak elő. Üzenetértéke lenne annak, ha más egyházak is hasonló módon járnának el.

Ujlaky szerint az, hogy „a kormány mégiscsak cinkelt kártyával játszik”, abból derülhetett ki a bizottság számára, hogy az uniós keretstratégiából az inkluzív, vagyis a befogadás szót a nemzeti stratégiában felzárkózásra változtatták – ami egyértelműen az elkülönülés fennmaradását jelenti. A bizottság pedig, ha nem is azonnali eredményeket, de azt mindenképpen elvárja, hogy meghatározott elvek megjelenjenek a szakpolitikai intézkedésekben. A felzárkóztatás és a befogadás azonban messze nem ugyanaz.