Cigányok ideje

A cigányok számára a 2009-es év olyan volt, mint a 2008-as. Félelmekkel teli. Az országban két-három havonta cigány gyerekeket és felnőtteket sebesítettek meg vagy lőttek szíven. A Jászladánytól Budapestig tartó gyalogmenet lezárása volt annak a több mint két éven át tartó országjáró körútnak, amelynek során a jászsági romák, a polgárjogi szervezet vezetői és aktivistái hetvenöt települést kerestek föl. Azt vizsgálták, az iskolákban hogyan bánnak a roma gyerekekkel. Van-e elkülönítés? És az összefoglaló jelentést gyalogmenet vitte Budára, a köztársasági elnökhöz. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetői és aktivistái 2007-ben azért indultak országjárásra, mert Ladányban akkor már évek óta különös dolgok történtek az iskolával.

2000-ben kezdődött. November 21-én Dankó István, Jászladány polgármestere a képviselő-testület elé állt, és javaslatot tett. Legyen a nagyközségben magániskola. Alapítványi. Azt magyarázta, a rendszerváltást követően a magyar társadalom anyagi és szellemi differenciálódása felgyorsult, a különböző rétegek igénye más és más: „A városokban ezeket a különböző igényeket szolgálják ki, tehát kialakulnak ugyanazon településen az elitiskolák, illetve az alsóbb néprétegek igényeihez idomuló intézmények. [...] A népeket, amelyek a kultúrát hordozzák, nem lehet erőszakosan egybezárni, integrálni. A jászladányi társadalomban a cigány–magyar-törésvonal felerősödik, ha egybeesik a szegény–gazdag-törésvonallal.”

– Minden a táblával kezdődött – magyarázta a gyalogmenetben az ötvenhat éves Lázók Ferenc. – Avval, hogy megalakult Jászladányban a Cigány Kisebbségi Önkormányzat, és Kállai Laci, az elnök, a kisebbségi önkormányzat tábláját közvetlenül a polgármesteri hivatal táblája alá tetette. Bírósági ügy lett belőle. Igazi gond akkortól lett, amikor a ladányi többségieknek kialakult az elit csoportja. Gazdasági alapon. Meg amikor a gyerekek azt állították, az iskolában megverték őket a cigányok, elvették a tízóraijukat. A szülők ekkor keresték meg a polgármestert, hogyan lehetne magániskolát csinálni. Olyat, ahová egyre kevesebb vagy egyetlen roma gyerek sem jár. Így kezdődött a harc, a viszály. És nem a magasabb szintű oktatásért. Amikor már benne voltam a kisebbségi önkormányzatban, javasoltam, üljünk le, beszéljük meg. Rimánkodtunk a polgármesternek. Igen, azt is mondtuk, mi képesek leszünk éhségsztrájkolni, hogy a cigány gyerekek együtt tanulhassanak a magyarokkal. Hiszen ha nem így történik, mi lesz ebből? Képzelje, a cigány meg a magyar gyerekeket egy üvegfal választja el, és azon át csúfolják egymást. A polgármester úr nem értette, mi nem azért küzdünk, hogy ne legyen magániskola. Legyen. Legyen több iskola is egy faluban. De ne így. Ne ilyen huncutságokkal. Hogy a polgármester az alapítványi iskolát, ahová a többségi gyerekek járnak, jobban finanszírozza, mint az önkormányzatit.

2001-ben, a népszámláláskor Jászladány lakosságának alig több mint tíz százaléka vallotta magát cigánynak. A valóságban egyharmaduk, mintegy kétezer ember az.

2001. március 22-én az önkormányzathoz 1055 aláírást tartalmazó levél érkezett. Az aláírók üdvözölték és támogatták Dankó István azon szándékát, hogy szükség van magániskolára: „Polgármesterünk a község fennmaradásáért végzi szakszerű munkáját.”

– Gettóiskolánk lett – mondta a gyalogmenetben a negyvenéves Farkas József. – A legkisebb gyerekem tizenkét éves, és a jászladányi iskolába jár. Az önkormányzatiba, amelyet úgy hívnak, hogy gettó. Gettóiskola. Mivel a tanulók 98 százaléka roma. Az én kislányom nyugodt, a magatartása színötös, de a tanár vele is ugyanúgy kiabál. És a gettóiskolából a gyerekek akárhova mennek tovább tanulni, mindenütt azt mondják nekik, nulla a tudásotok.
– 2001-ben megcsináltuk az éhségsztrájkot – magyarázta a gyalogmenetben a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke, Kállai László –, kint. A hidegben. Február 27-én és 28-án. Reggeltől estig. Mínusz 15 fokban. Benne volt a dologban, hogy előbb fagyunk meg, mint ahogy éhen halnánk: „TILTAKOZUNK azellen, hogy a cigányokat és a szegényeket hátrányosan megkülönböztetik, alacsonyabb szintű és elkülönítő oktatásra és társadalmi létezésre kényszerítik....”

2002. augusztus 1-jén az alapítványi magániskolába 205 gyerek iratkozott be. Két évvel később a legfőbb ügyész megállapította, a Zana Alapítvány nem hozhatott volna létre iskolát: alapító okiratában célként ilyesmit nem jelölt meg, másrészt az iskola alapító okiratát három kuratóriumi tag a kuratórium határozata nélkül írta alá...

Ez egy roppant érdekes kuratórium. Hét tagjából négy az önkormányzati képviselő-testületnek is tagja, a négy tag egyike pedig maga a polgármester.

A Zana Alapítvány – benne Dankó István – azt kérte a településtől, adja nekik bérbe tíz évre az önkormányzati iskola épületének a felét. A képviselő-testület – élén Dankó polgármesterrel – megszavazta. Azt is, hogy az alapítványi iskola ne fizessen rezsiköltséget. És elfogadták, hogy ha tíz éven belül az önkormányzat bármely okból felbontaná velük a szerződést, köteles számukra másik iskolaépületet biztosítani. Még a berendezéseket, a szemléltető eszközöket is megkapták. Mindent, ami az iskola balra eső felében volt a földszinten, az emeleten, az aulában. Tényleg elfelezték az önkormányzati iskolát.

– Az elmúlt három évben – mondta a gyalogmenetben Lázók Ferenc – több mint hetven településen jelentünk meg. Anonim kérdőíveket töltettünk ki a lakossággal, a polgármesteri hivatallal, a családsegítő szolgálattal, és meglátogattuk az iskolát. Papíron, elméletben mindenhol minden szabályos. Van esélyegyenlőségi terv, igaz, a végrehajtását senki nem ellenőrzi. Ám az elkülönítést könnyű észrevenni, ha az osztályokban szinte kizárólag cigány gyerekek tanulnak. De mert beraknak közéjük néhány mérhetetlenül szegény magyar gyereket, ezért az iskolai statisztika szerint ezek már nem számítanak cigány osztályoknak. Azt is megnéztük, a cigány gyerekek hol élnek, hogyan. Tető helyett faágak, azokon rongyok, szalma vagy bádog. A távolból ezt el sem lehet hinni, csak miután megnézik a felvételeinket, az emberek akkor sírják el magukat. El tudja képzelni, hogy 2000 előtt Jászladányban még együtt ebédelt magyar a cigánnyal? Akkortól lett nehéz, amikor kialakult a többségiek elit csoportja. Mert nekünk, csóró embereknek még értelmiségünk sem volt. Vagy aki értett volna a joghoz. Küszködtünk, míg olyanokra találtunk, akik azt mondták, igen, ez a rasszizmus, és címeket, neveket, szervezeteket soroltak, akik segíthetnének, hogy a cigány gyerekek együtt tanulhassanak a magyarokkal. Így találtunk rá egy budapesti jogvédő szervezetre, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványra (CFCF).

2011. június 30. Eltelt tíz év. Lázók kislányából felnőtt lett, Kállai kétéves fia a gettóban tanul, hatodik osztályos, az iskolaügy pedig a Legfelsőbb Bíróság elé került. Délelőtt tíz óra, a tanácsterem megtelt, a hallgatóság soraiban magyar és külföldi hírügynökségek tudósítói, és jelen van a nyolcvanhat éves emberi jogi aktivista, Bíró András is. A hallgatósággal szemben és jobbra a cigányokkal tíz éve dacoló polgármester ül, mellette a felesége, Makai Gabriella jogi képviselő, aki 2002-ben a helyhatósági választásokon annyi szavazatot kapott, hogy tagja lehetett a jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak, amely soha többé nem emelt kifogást az alapítványi iskolával szemben.

A hallgatóságtól balra a felperesek ülnek: Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetője, Mohácsi Erzsébet, a CFCF igazgatója, valamint a jogi képviselő, Farkas Lilla, aki a jászladányi iskolaügyet a magyar közoktatás állatorvosi lovaként emlegeti. Merthogy tíz év alatt hiába indult annyi hatósági vizsgálat és közigazgatási per, a többségi elkülönülési mozgalomnak nem sikerült megálljt parancsolni. Márpedig ha a magyar alkotmány, mondta Farkas Lilla, tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a magyar állam sem engedheti meg, hogy többségi állampolgárai – a saját jogaikra és önös érdekeikre hivatkozva – kisebbségi polgárait a közszolgáltatásokból kiszorítsák.

A hallgatósággal szemben a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, Mészáros Mátyás ül. Most feláll, és a Magyar Köztársaság nevében részítéletet hirdet: az önkormányzati fenntartású Móra Ferenc Általános Iskolában a tanulókat az önkormányzat etnikai kisebbséghez való tartozásuk és vagyoni helyzetük alapján jogellenesen különíti el őket. A fenntartó megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, ezért a Legfelsőbb Bíróság arra kötelezi Jászladány önkormányzatát, hagyja abba a jogsértést. Mert: „Nem lehet kétséges, hogy az alapítványi iskolába járás a cigány etnikumhoz tartozó és nyilvánvalóan hátrányosabb helyzetben, főleg hátrányosabb vagyoni helyzetben levő tanulók és szüleik számára nem elérhető. Társadalmi helyzetük alapján nincsenek abban a helyzetben, hogy oda járjanak...”

A Legfelsőbb Bíróság ítélete jogerős, és nem hajtható végre. Ahhoz ugyanis előbb a felpereseknek, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnak és a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezetnek ki kell dolgoznia azt a „módozatot”, amely lehetővé teszi a jogsértés megszüntetését. Vagyis a jászladányi iskolaügy megint az elsőfokú bíróságon folytatódik. A CFCF jogi képviselője szerint ez újabb két év. Dankó István polgármester szerint a jászladányi magániskolának tovább kell működnie... Hány éves lesz Kállai kisfia, mire az iskolaügy véget ér?