Burkolt létszámleépítés volt a kulturális közmunkások alkalmazása, most kirúgták őket

Június végén a Belügyminisztérium több ezer kulturális közfoglalkoztatott elbocsátásáról döntött. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Csóti Csaba a 168 Óra kérdésére elmondta, körülbelül 3000 diplomás közmunkás veszíthette el a munkáját. De hogy pontosan hányan és mi lett velük, azt senki nem tudja. (Annyi biztos, hogy a kulturális közfoglalkoztatási program indulásakor, 2013-ban nagyjából négyezer ember foglalkoztatásához biztosított keretet, 2,5 milliárdot az állam.) 

– Nincsenek pontos információk róluk, a kulturális közfoglalkoztatottakról nem készültek felmérések, holott ez állami feladat lenne. Az intézmények vezetői sem tájékoztatnak minket. A szakszervezetünk kicsi, nem vagyunk ott minden vidéki művelődési házban, könyvtárban. A tagjaink között nincsenek kulturális közmunkások, bár kezdeményeztük, hogy jelképes tagdíjjal is beléphessenek hozzánk, és közösen képviselhessük az érdekeiket. De a többségük félt, hogy ezt a munkájukat is elvesztik. Pedig ami most történt, előre megjósoltuk.

Csóti Csaba a kulturális közmunkarendszert felháborítónak tartja, de rajtuk kívül senki nem tiltakozott a bevezetése ellen. Pedig rengeteg visszásság történt. Előfordult, hogy egy kulturális intézményben – például könyvtárban, közgyűjteményben művelődési házban – állományban lévő munkatársaknak felmondtak, majd kevesebb pénzért, közmunkásként szerződtették vissza. Még gyakoribb, hogy más diplomával rendelkező pályakezdőket vettek fel kulturális közmunkásnak, a fiatalok abban reménykedtek, hogy státusba kerülnek. Hiába.

– A kulturális közfoglalkoztatás burkolt létszámleépítés volt. A bérüket nem az adott intézményeknek vagy a helyi önkormányzatoknak kellett fizetni, hanem állami keretből finanszírozták. Előre látható volt, hogy az állam előbb-utóbb elbocsátja őket.

A kulturális közmunkások bére havi bruttó 110 ezer forint. Szerződésük megszűnte után e diplomások már csak „normál” közmunkához juthatnak. Például árokásással havi bruttó 81 ezer forintot keresnek, ami nettó 54 ezer.

A kistelepüléseken ugyanis – a kulturális közfoglalkoztatottak 65 százalékát itt alkalmazzák – minimális az esélye annak, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacon állást találjanak. Nemcsak azért, mert a néhány száz fős falvakban nemigen akad hasonló munkakör, hanem mert e helyeken a programban részt vevők többsége 50 év körüli, így gyakorlatilag semmi esélyük munkát találni.