Bűn szegénynek lenni?

– Mi sem vagyunk másabb emberek, mint ti, akik onnan, föntről kiabáltok, és kinevettek minket. Köztünk csak annyi a különbség, hogy nektek még van hol laknotok. Nektek még van holnapotok. Nekünk már nincs – beszélt a szócsőbe Bene Géza, A Város Mindenkié csoport aktivistája.
Október 6-a volt, délután hat óra.

A Józsefvárosban akkor már tizedik napja tartott a hajléktalanok tömeges előállítása. A BRFK szóvivője elismerte, szeptember 26-a és október 3-a között a kerületben 290 hajléktalant állítottak elő: „A rendőrség kizárólag a hajléktalanok előállításában segédkezik, az eljárást minden esetben a helyi önkormányzat folytatja le.” Az ideiglenes szabálysértési irodát a kerületi rendőrség utcájában, az egykori Roma Szolgálat épületében jelölték ki.

„Ez nem diszkrimináció – magyarázta a polgármesteri hivatal –, szó sincs a hajléktalanok elkülönítéséről.” Annyi történik „csak”, hogy így nem kell az egész hivatalt éjszaka is nyitva tartani.

Józsefvárosban mintegy 80 ezren élnek, közülük 2700 az ilyen-olyan lakcímmel rendelkező hajléktalan. A képviselő-testület még a nyár elején határozott úgy, hogy helyi népszavazást ír ki az otthon nélkül maradtakról. Döntse el a nép, a választásra jogosult csaknem 58 ezer polgár, hogy a testület mit tiltson meg a hajléktalannak. Azt, hogy a kukába nyúlhasson, büntetlenül ennivalót vehessen ki, életvitelszerűen tartózkodhasson közterületeken.

A népszavazást a polgármester, Kocsis Máté akarta. Maga írta le a „Mindnyájunknak el kell menni...” választási felhívásban: „Azért javasoltam a népszavazást, mert el akartam kerülni, hogy egy ilyen jelentőségű ügy pártpolitikai csatákban kerüljön megvitatásra.”

A népszavazásból mégis pártpolitikai csatározás lett. A szélsőjobb azzal kampányolt, hogy „Józsefváros – nem Átoksor”. Wass Albert regényének, az Átoksori kísérteteknek a mondatait használták fel, a hajléktalanokat „benőtt körömhöz” meg „szemölcshöz” hasonlították. A jobbikos kijelentésektől Kocsis Máté fideszes polgármester nem határolódott el. Az önkormányzati újságnak azt nyilatkozta: „Nincs olyan, hogy hajléktalankérdés. Közrendvédelmi kérdés van. Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, ők szorítják ki a józsefvárosiakat. Ez pedig megengedhetetlen, ezért is írtuk ki a rendszavazást.”

Kocsis Máté jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett. Országgyűlési képviselő is, a parlamenti rendészeti bizottság elnöke. Ám a választásra jogosult józsefvárosi polgárokat nem tájékoztatta arról, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított, s azt állapította meg: „A hajléktalanokkal szemben alkalmazandó fővárosi és helyi közterületi rendeletek alkotmányellenesek.”

Jogállamban ugyanis nem érvényesülhet az adminisztratív kirekesztés. Senkit nem lehet sem közvetlenül, sem pedig közvetve, pusztán a státusa alapján büntetni. A hajléktalan nem rendelkezik „magántérrel”, ezért kénytelen életvitelszerűen köztéren tartózkodni. Ennek büntetése pedig a hajléktalanság kriminalizálását jelenti.

A hajléktalanokról a józsefvárosi népszavazás szeptember 25-én volt. Reggel hattól este hétig tartott, és a közszolgálati Magyar Távirati Iroda mindössze két hajléktalant ábrázoló fotóval tudósított róla. Az egyik képaláírása az volt: „Egy hajléktalan férfi vizel a VIII. kerületi Horváth Mihály téren.”

A népszavazás érvénytelen lett. A helyi választóknak csupán 16 százaléka ment el, ám a másnapi sajtótájékoztatón a polgármester ezt az adatot egyszer sem említette meg. Arról beszélt: mivel a józsefvárosiakat ő nem százalékban méri, örül, hogy a mintegy 9 ezer szavazónak az elsöprő többsége igennel voksolt. És arról is beszélt: a kerület kizárólag a saját hajléktalanjairól kíván gondoskodni. Azokról, akik a hajléktalanná válásuk előtt legalább öt éven át itt, a Józsefvárosban állandó lakhellyel bírtak. Számukat 60 és 100 közé teszi.

A többieket nem tekinti segítendő hajléktalannak. Azt a 600 gyermeket és felnőttet sem, akiket még az előző önkormányzat azért jelentett be köztérre, vagyis utcára és térre, mert csak így tudott rajtuk segíteni, számukra segélyeket folyósítani, a köztéren lakók pedig csak így fordulhattak orvoshoz, vagy intézhették jogi ügyeiket. A polgármester arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy a közterületi lakcímeket visszavonják, igennel felelt.

Bár a hajléktalanokról kiírt helyi népszavazás érvénytelen lett, a polgármester szeptember 27-én előterjesztést nyújtott be a képviselő-testületnek „Fedezet biztosítása kerületi közrendvédelmi akció céljára” címmel. Úgy gondolta, szükséges a közterületek rendjének fokozott ellenőrzése, a jogszabályok megsértőivel szembeni azonnali hatósági fellépés; a feladat napi 24 órás együttműködést igényel a közterület-felügyelet, a VIII. kerületi rendőrkapitányság és a polgármesteri hivatal szabálysértési hatósága között.

Kocsis Máté a rendvédelmi intézkedések várható költségeit is részletezte. Mivel a hivatal részéről a szabálysértési eljárások mintegy 15-20 köztisztviselő részére többletmunkát jelentenek, éjszakai munkavégzést, öt új szabálysértési ügyintézőre van szükség. Tervezett bérük a jövő évre összesen több mint 20 millió forint. És az új irodai egység véglegesítése, fenntartása, közüzemi díjai is súlyos milliókba kerülnek. Az előterjesztést aztán módosították: a Budapesti és az Országos Rendőr-főkapitánysággal kötött „támogatási szerződésben” szereplő összeget 5 millióról 8 és fél millióra emelték. És 5-5 milliót kap a közterület-felügyelet meg a polgármesteri hivatal.

A 30 millió forintba kerülő érvénytelen népszavazás óta Józsefvárosban több mint ötszáz embert állítottak elő. Volt, aki ellen a rendőrkapitányság azért tett feljelentést, mert „2011. szeptember 30. napján reggel 8 óra 00 perckor Budapest, VIII. kerület Keleti pu. illetékességi területén több társával együtt a kövön üldögélt. Nevezett az intézkedő rendőröknek elmondta, hogy kilenc éve életvitelszerűen közterületen lakik”.

„A lakhatás alapvető emberi jog” – állt az egyik tüntető olcsó fehér lepedőjén. Október 6-a volt, a rendőrség utcájába elegáns, öltönyös úr érkezett. Banki alkalmazott.
– Öt órakor végeztem, beültem egy kávézóba, azután közéjük álltam. Mert Józsefváros közterület-rendeletei nem európaiak. Nem humánusak. És mert egy érdektelenségbe fulladt érvénytelen népszavazás nem szolgálhat hivatkozási alapul. Itt születtem a Józsefvárosban, a Vas utcában. Valamikor volt ott egy szülészet, amely most nővérszálló. De a falon a latin mondat megmaradt: „A nap mindenkire egyformán süt.” Az én dolgomat felvitte az Isten, már rég nem itt, hanem az V. kerületben lakom. De az utcám ott is ugyanígy tele van hajléktalannal. Ez nem kerületi probléma.
Nem ő volt az egyetlen nem hajléktalan a tüntetők között.

– Vagyonőr vagyok, Kaszás János. A társadalomnak azon rétegébe tartozom, amelyben az ember még küszködik, hogy a megélhetését biztosítsa. A katonaságtól őrmesterként szereltem le, és a dolgokkal úgy vagyok, hogy mindaddig nem szabad ítélni, amíg a hátterét nem vizsgáltuk meg. Ezért a tüntetés előtti este bementem egy hajléktalanszállóra. Megnézni a körülményeket. Még sosem jártam éjjeli menedékhelyen. Beszélgettem a rászorulókkal, volt köztük mérnök, egykori katona és rendőr is. Értelmes emberek, akikre most a kerületben úgy vadásznak, ahogy valamikor én üldöztem a szarvast a lovasberényi erdőkben.

Október 6-án a józsefvárosi képviselő-testület szigorította a közterületek, az ingatlanok rendjéről és a köztisztaságról szóló rendeletet.

Szabó Máté ombudsman tiltakozik: Józsefvárosban az elmúlt hetekben egyre keményebben lépnek fel a hajléktalanokkal szemben. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a hajléktalanokat sújtó józsefvárosi rendeletek miatt az Alkotmánybírósághoz fordult.

Október 11-én Kocsis Máté polgármestert a Fidesz országgyűlési frakciója hajléktalanügyi referensnek kérte fel.

Az érdekvédők cinikus lépésről beszélnek.

Október 17-én a kirekesztettek és nincstelenek védelmére Krakkóban összeurópai szegénységi konferenciát hívtak össze. Magyarországon ugyanebben az időben a hajléktalanok szigorúbb büntetését vette napirendjére az Országgyűlés. A törvénymódosítás értelmében elzárással vagy akár 150 ezer forint bírsággal is sújtható, ha valaki fél éven belül kétszer „életvitelszerű lakhatásra” használ közterületet. Az előterjesztők egyike a hajléktalanügyi referens.

A nap huszonnégy órájában járőröző rendőrök már a hajléktalanszállók előtt is megjelennek. Van, akit onnan visznek el. Iványi Gábor metodista lelkész szerint Kocsis Máté elgondolása „gyermekien gonosz”.

– Felelős, igazi politikusnak nemcsak azok a honfitársai, akikkel kaszinóba jár, hanem azok is, akikről gondoskodnia kell. Bűn szegénynek lenni? Hova süllyed Magyarország?
Andor László, Magyarország EU-biztosa arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországnak nincs hajléktalanstratégiája. S önmagában az, hogy a közterület egyes pontjairól a hajléktalanokat eltávolítják, nem tekinthető megoldásnak.

Hajléktalanok, érez át a sorsukat: