Boszorkányüldözés Belgrádban

Vučić azzal vált a szerb közvélemény bajnokává, hogy az ország leggazdagabb emberét, Miroslav Miškovićot az elmúlt év végén vizsgálati fogságba helyeztette. És még sokakat, többek között Kasza Józsefet, a VMSZ volt elnökét, Szabadka egykori polgármesterét, aki Mišković cellatársa. Legalábbis ezt írja a szerb sajtó, amely szerint a bíróság jóváhagyásával Miškovićéknak van televíziókészülékük, sajtót olvashatnak, számítógépet használhatnak, de nem internetezhetnek. És nem a börtönkonyháról étkeznek. Magyar szempontból Kasza József sorsa a leginkább figyelemre méltó ebben a kriminálpolitikai örvényben, azonban Aleksandar Vučić számára a több mint kétmilliárd dollárt „érő” Mišković az igazi trófea.
És íme, az eredmény.
A B92 Rádió és Televízió és az Ipsos Strategic Marketing 1005 szerbiai polgár megkérdezésével igyekezett megtudni, melyek a legnépszerűbb pártok, és kik a legkedveltebb politikusok. És nagyon érdekes eredmények születtek – homlokegyenest ellenkezőek az egy évvel korábbiakkal. A pártok között támogatottság tekintetében szinte egyeduralkodó a Szerb Haladó Párt (SNS), ugyanis a megkérdezettek 41,3 százaléka maradéktalanul támogatja. Ez 11,5 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt.
És ami még lényegesebb: a legtöbb szerbiai polgár a haladók elnökét, a kormány első alelnökét, Aleksandar Vučićot jelölte meg egyértelműen pozitív személyiségként, mindenekelőtt a korrupció elleni harcban szerzett érdemeiért. A polgárok 48 százaléka nyilatkozott róla elismerően. Legutóbb ekkora támogatottsága Boris Tadić egykori államfőnek volt 2004-ben – 51,3 százalék.
Csupán néhány hónap alatt tehát gyökeresen megváltoztak az ország politikai erőviszonyai, pedig semmilyen más téren (életszínvonal, nemzetpolitika, értsd: Kosovo) nem történt előrehaladás. Sőt! És már nem fájnak annyira a hágai pofonok sem, amelyek a horvát tábornokok és az egykori kosovói albán gerillavezér felmentésekor csattantak.
Ki is hát a szerb politika fenegyereke?
Politikai karrierjét a Vojislav Šešelj-féle Szerb Radikális Párt főtitkáraként kezdte még a délszláv háborúk idején, és lelkesen hirdette a pártvezérnek és helyettesének (Tomislav Nikolić mostani államfő) soviniszta szólamait, szajkózta a Nagy Szerbia nevű lázálmot, amelynek nyugati határai a Karlobag–Karlovac–Virovitica-vonalon lennének. Éltette Karadžićot és Mladićot, tagadta a srebrenicai mészárlást, politikai ellenfeleit és az ellenzéki újságírókat hazaárulóknak és külföldi zsoldosoknak nevezte. És később, amikor tájékoztatási miniszter lett 1998-tól 2000-ig (Milošević bukásáig), olyan médiatörvényt fogadtatott el, amely üldözött volna minden ellenzéki megnyilvánulást. Ha lett volna rá ideje. De a rendszer, amelynek egyik legaktívabb szereplője volt, 2000 októberében megbukott. Aztán 12 év után, szinte ugyanazokkal a szereplőkkel visszatért.
Nikolić és Vučić, megszabadulva Šešeljtől – aki önként távozott Hágába –, felismerve a szélsőségesen nacionalista politika eredménytelenségét, irányt váltott, és megszületett a Szerb Haladó Párt, amelynek jelöltje (Nikolić) többszörös korábbi próbálkozás után legyőzte az addig kormányzó demokraták vezetőjét, Tadićot. A kormányalakítási huzavona során Milošević egykori szóvivőjét, az utódpárt elnökét, Ivica Dačićot bevonták a koalícióba, odaadták neki a miniszterelnöki posztot és Kosovót. Intézze ő a rég elveszett tartomány ügyét, mert ebbe csak bele lehet bukni.
Az agilis Vučić ráérzett a pillanatra. Kosovo kiadva a miniszterelnöknek, a reménytelen gazdaság a minden hájjal (és úgy hírlik, a most letartóztatott Mišković által mással is) megkent Mlađan Dinkićnek, maradt hát a gyors sikerek garanciája: az előző kormány korrupciós ügyeinek feltárása. Elkezdték az Agrobanka nevű belgrádi központú bankkal, amelynek szabadkai fiókintézetét vezette Kasza József, akit sokadmagával helyeztek vizsgálati fogságba. Csak ezután került sor az igazi nagy hal, Szerbia első vagy második leggazdagabb vállalkozójának a letartóztatására. Ami igaz, az igaz: Miškovićhoz mindeddig senki nem mert hozzányúlni. Sőt, teljes biztonságban érezhette magát, annál is inkább, mert saját bevallása szerint is busásan támogatott és havi apanázzsal látott el szerb politikusokat, függetlenül a pártbeli hovatartozásuktól. Úgy vélte, hogy érdemes ezekbe az emberekbe befektetnie. A szörnyű valóság csupán akkor világosult meg előtte, amikor letartóztatása előtt néhány nappal látogatást tett az államfőnél, hogy segítségét kérje, hiszen az ő pártját is finanszírozta (ezt az elnök is elismerte). Nikolić azonban nem biztatta. Jöhettek a rendőrök.
Ki is hát Miroslav Mišković?
Az 1945-ben született közgazdász politikai szerepet csak egyszer vállalt, még a Milošević-korszak elején, 1990-ben, amikor is egészen rövid ideig miniszterelnök-helyettes volt. Nincs hiteles bizonyíték arra, hogy milyen közel állt a volt szerb/jugoszláv elnök belső köreihez. Csak feltételezni lehet, hogy igencsak be volt épülve, hiszen hatalmas vagyonát akkor kezdte megalapozni. A nemzetközi embargó és a háborús körülmények ideális terep volt a jó kapcsolatokkal bíró, ügyeskedő szemfüleseknek. Dollármilliók Ciprusra vándorlásáról szólt a fáma...
Már a Milošević-rendszer alkonyán Mišković kitűnő érzékkel az akkori ellenzék felé fordult. Amikor Zoran Đinđićék 2000-ben hatalomra kerültek (Kasza abban a kormányban volt az egyik alelnök), a vállalkozó és hasonszőrű sorstársai aranybányára bukkantak. Đinđićék neoliberális gazdaságpolitikája korlátlan lehetőségeket teremtett a szinte ellenőrizetlen privatizáció előtt. Ekkor kezdett kialakulni Mišković birodalma, amelynek központi ütőere a Delta Holding vállalat: több mint kétmilliárd euróra becsülik.
Őt és tíz társát viszont most azzal a gyanúval tartóztatták le, hogy mintegy harmincmillió euróval károsították meg a szerb államot, ugyanis útépítő vállalatok privatizációja során követtek el visszaéléseket.
Dimitrije Boarov, az egyik legtekintélyesebb gazdasági elemző szerint a Miškovićtyal történő leszámolás „tulajdonképpen a jelenlegi szerb politikai garnitúra antikapitalista fordulata, hiszen nem tudnak választ adni a tranzíció mélyülő válságára, ezért hát magát a tranzíciót függesztik fel. Persze ezzel egyidejűleg fennen hirdetik európaiságukat és az európai értékekhez való ragaszkodásukat”.
És a magyarok?
A jól bevált receptet követve Pásztor István, a VMSZ elnöke Kasza József letartóztatásakor azonnal elhatárolódott elődjétől. Tekintettel kettejük viszonyára (Pásztor korábban eltávolította Kaszát a párt tiszteletbeli elnökének tisztjéről, majd a pártból is), nem lehetett szolidaritást elvárni a vajdasági magyarok jelenlegi hatalmi garnitúrájától. Politikai megfontolás azonban állhat az elhatárolódás mögött, hiszen a VMSZ most pozicionálja magát az új szerb hatalommal szemben. A közelmúltban az eddig kormányzó demokratákhoz közeledő Kasza lejáratása közelebb hozhatja Pásztorékat a Nikolić–Vučić-tengelyhez. És ezzel együtt messzebb viheti a vajdasági magyar szavazóktól.