Belső hármas

Az az igazság, hogy ezt a cikket igazából a Jolsvai kollégának kellett volna megírnia, mert kettőnk közül ő sokkal jobban ért a focihoz, de hát a Jolsvai kolléga kihúzta magát a munka alól, ahogy szokta, azt állítva, hogy nem tudna elfogulatlanul írni egy olyan könyvről, amelyben legkedvesebb hobbijáról esik szó – még akkor is így van ez, ha ma már csak nézi, nem csinálja –, s amelyet legkedvesebb sportújságírói jegyeznek. (A Hegyi úrhoz ráadásul gyermekkori barátság is fűzi.) Így aztán elegánsan rám testálta a feladatot, azzal biztatva, hogy ha nem értek valamit, csak kérdezzek – de ha csak a képeket nézem meg, már azzal is unikális élményhez juthatok, mivel sok közülük magánarchívumokból került elő. Eleinte húztam a számat egy kicsit, de a kötet olvastán mégiscsak igazat kellett adnom a Jolvai kollégának: ez a munka egyrészt az egyik legszebb kiállítású könyv e tárgykörben, amelyet valaha is láttam (pedig, természetéből következően, itt egymást érik a szebbnél szebb albumok), másrészt sokkal több, mint száztíz év ötvennyolc futballmérközésének felelevenítése: történelem és társadalomrajz, anekdotagyűjtemény és novellafüzér a labdarúgás apropóján. Aki semmit nem tud a futballról, annak éppolyan élvezetes olvasmány lehet, mint annak, aki kívülről fújja száztíz évre visszamenőleg az összeállításokat.
A könyv, amely a Válogatott gyűjtemény címet viseli, kilenc fejezetben (az adattárakat nem számolva) beszéli el a magyar labdarúgás történetét. Nem időrendet követ, hanem egy sajátos tematikát: a legnagyobb bravúrokkal kezdi, és a legfájóbb vereségekkel fejezi be. (Molnár Ferenc, a drámaírás mestere talán fordított sorrendet javasolt volna.) Aztán külön egység szól az osztrákokkal szembeni meccsekről, a legnagyobb meglepetéseinkről, a bénító bukásokról, a legérdekesebb döntetlenekről, és így tovább. A szerzők (Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly, akik, úgy látszik, különös hatkezest alkottak, mert az egész könyvet közös munkának tüntetik föl) szépírói erényeket csillogtatva mesélnek rendületlenül egy régi világról, ahol a futball messze túlmutatott önmagán. A nemzeti összetartozás jelképe lett.
Nádas Sándor