Beégett vélemények – Manipuláció felsőfokon

– Több felmérésben is olvasható volt, hogy 2015 szeptembere óta a menekültek elfogadottsága drá­­maian csökkent, miközben az emberek többsége továbbra sem találkozott velük. Ez a kormánykampánynak tulajdonítható?

– Határozott oksági állítást nem tehetünk, de az a sejtésünk, hogy a lakosság félelmeinek, ellenséges érzületének kialakulásában szerepe lehet a kormánynak, és nem feltétlenül csak a direkt kampány révén. Felméré­­seink­­ben nem is ezt a közvetlen hatást vizsgáltuk, hanem azt, hogy az egyes médiatartalmak – köztük a kormánymédia – hogyan befolyásolták a lakosságot. Tavaly decemberben kétféle cikket mutattunk a megkérdezetteknek: a menekültek szenvedéseit leíró pozitív és az inkább ellenük szóló negatív hangvételűeket. Az a csoport, amelyik nem kapott semmilyen cikket, pozitívabban reagált arra a kérdésre, hogy a kormány mit tegyen a menekültekkel, mint azok, akikkel cikkeket olvastattunk. Ráadásul mind a negatív, mind a pozitív cikkeket olvasóknál a vélemény negatív oldalra csúszott el.

–  Mindegy volt, mit olvasnak?

– Sejtésünk szerint a megkérdezettek számára egyik cikk sem bizonyult meggyőzőnek, viszont eszükbe juttatta a pár hónappal korábbi eseményeket: a Keleti pályaudvarnál összegyűlt, skandáló tömeget, a kerítés elleni röszkei rohamot vagy az M1-es autópályán vonuló áradatot. Ez pedig negatív emlék volt, egy veszélyes tömegről szólt.

–  Vagyis a média közvetítette események beégtek az emberek tudatába, és ezen a képen később maga a média sem tudott javítani, csak rontani?

– Így van, ez a tapasztalat. Azt láttuk, hogy ha egyszer kialakul a valóság vagy egy szeletének lenyomata a közvéleményben, akkor a továb­­biakban az egyes médiatartalmaknak már meglehetősen kis szerep jut. Ez a szerep egyébként már az események bemutatásánál is korlátozott lehet, ha a kormány képes olyan történéseket kreálni, amelyek negatív színben tüntetik fel a menekülteket. Ha ez sikerül, akkor már nagyon nehéz az emberek által „megtapasztalt”, a híradókban látott történések megítélését megváltoztatni.

–  Ha jól értem, a tömegvélemény nagymértékben múlt azon, hogy a kormány rögtön a menekültáradat elindulásakor „rá tudott ülni” az eseményekre, az általa uralt média eleve célzatosan mutatta be ezeket az embereket, és már az elején rögzítette a félelmeket a lakosságban. Ezzel több dolga később nem is volt?

– Mondok egy példát. A migráns ugyebár idegen, és talán veszélyes is, de aki küzd vele, a rendőr, ő a mi fiunk, közülünk való, lehet akár a szomszédunk is. Ha ezt így tálalják vagy sugalmazzák, később nehezebb elhinni, hogy a „mieink” hibáztak volna valamiben, ők léptek fel erőszakosan vagy éppen törvénytelenül a menekültekkel szemben. A szerencsétlen, harcba küldött rendőr így a haza, a békés, idegenek által fel nem dúlt élet védelmezője lesz. Ezt a képet szinte senki sem tudja később felülírni.

– Nem is változott meg?

– Idén júniusban már azt láttuk, hogy ezek a hatások jóval haloványabbak. Újra cikkeket adtunk a megkérdezetteknek, és kiderült: akik csak ránéztek az írásokra, azoknak az attitűdje alig érzékelhetően negatívabbra tolódott, mert eszükbe jutottak a régebbi, menekültekről szóló hírek. Akik viszont alaposan átolvasták a cikkeket, és a menekültekkel szemben megértőbb, toleránsabb mondatokra bukkantak, kicsit javítottak a véleményükön. Kicsit, nem nagyon.

–  Ez mégis azt jelenti, hogy lehet valamit változtatni a begyepesedett véleményeken is. Erre utal az az ötlet is, hogy változtassanak a cikkek szóhasználatán: a bevándorló versus menekült szavak cseréjére gondolok.

– Az első két felmérés nem összehasonlítható, mert a röszkei konfliktus után felvett mérést diákok körében végeztük, a decemberi pedig lakossági minta. A diákmintában az országos átlaghoz képest olvasott, inkább baloldali hírcsatornákat figyelő pécsi és pesti, műegyetemi diákok szerepeltek, akik nem feltétlenül vették át a kormány szóhasználatát, tehát nem bevándorlókat emlegettek, hanem menekülteket, de az események azért nem keltettek szimpátiát bennük. A decemberi minta azt mutatta, hogy a kormány jól sejtette: számára hasznosabb a bevándorló szót használni, mert az nagyobb félelmet kelt, azt sugallja, hogy a menekült itt akar maradni Magyarországon. Bár azt is láttuk, hogy a menekültekről szóló cikkek olvasóinál ez a különbség kezdett elmosódni, egy idő után ez már nem érdekelte a megkérdezetteket: előjött a rögzült kép, és már mindegy volt, minek nevezik az idegeneket.

Fotó: Kovalovszky Dániel

–  Az viszont biztosan befolyásolta a mintában részt vevőket, hogy a megjelent cikkek mellett önök kitalált történeteket is elolvastattak velük. Erre miért volt szükség?

– Ebben az esetben nem azt kérdeztük, hogy általában mit csináljon a kormány a menekültekkel vagy a kvótarendszerrel, hanem azt mondtuk: itt van egy ember, aki Görögországban dolgozik, bevándorlók kérelmeit bírálja el, és tanácsot kér, hogyan döntsön egy kétgyermekes szír család ügyében. Mit javasolna neki ön? Kiderült, hogy az ideiglenes, de még a tartós befogadásnak is nagyobb lett a támogatása attól, hogy a menekültnek hirtelen arca lett, bár fényképet nem is tettünk a sztori mellé. Megjegyzem, ezek a kampány felpörgetése előtti adatfelvételek.

–  Azóta mi változott?

– Idén júniusban azt láttuk, hogy a médiatartalmak még kevésbé hatnak a véleményekre.

–  Tehát hiába van tele az internet a kormány hirdetéseivel, hiába a sok plakát, ennek már nincs hatása?

– Nem vagyok kampányszakértő, de azt gondolom, hogy mozgósító hatása ugyan lehet, de a véleményeket érdemben már nem befolyásolja.

–  Ez magyarázza a Publicus Intézet augusztusi felmérésén kapott eredményt is, miszerint bár az emberek 58 százaléka manipulációnak tartja a kormány kampányát, az ő félelmeikre építő politikai játéknak, ez mégsem módosítja a véleményüket?

– Amikor a kormány reklámanyagokat juttat el a választóknak, ők ezzel, tehát a dolog manipulatív voltával tisztában vannak, ezt tudatosítják is magukban. Vannak azonban nem tudatosuló manipulációs lehetőségek is. Ilyen, amikor mondjuk a Keleti pályaudvaron az illetékesek olyan helyzetet teremtenek, hogy ne legyenek normális egészségügyi körülmények, ebből következően a lakosság a híradókban piszkos, szeméthalmok közepette ülő menekülteket fog látni, egy arctalan, veszélyes masszát, amely ellepi és tönkreteszi a várost. Ez a kép ég beléjük, és senki sem gondol arra, hogy a helyzet esetleg kreált, manipulatív.

–  Ez azt jelentené, hogy minden demokratikus ellenzéki próbálkozás a választók véleményének befolyásolására hiábavaló? Akár abba is hagyhatnák a maguk kampányát?

– Érdemi eszközeik nincsenek. A média- és a politikai diskurzust érintő vizsgálatok azt mutatják, hogy az elmúlt két évben a kormány hatásosan darálta be a vele ellentétes kommunikációt, alakított ki szóhasználatot, határozott meg egy tematikát, és az ellenzék már csak ezeken a kereteken belül volt képes mozogni, ezt a nyelvet tudta használni. Az a sejtésem, hogy ha az elmúlt két évben lettek volna kísérletek arra, hogy szembemenjenek a kormány kommunikációjával, talán más lenne most a helyzet. De ilyen kísérletek nemigen voltak.

Janky Béla

közgazdász, szociológus.

2005 óta a Műegyetem szociológia és kommunikáció tanszékének docense.

2000 és 2001 között a Tárki kutatója volt.

– Főbb kutatási témái: a tömegkommunikáció hatása a szükségletekre, szegénység és konfliktus a tömegkommunikációban és a valóságban, belföldi vándorlás, kisebbségek,
helyi közösségek és szolidaritás, a nyugdíjrendszer problémái, a roma népesség helyzete, a népesség külföldiekkel kapcsolatos attitűdjei.