Becsöngettek

Hogy a nyár miként is telt, függő kérdés, de hogy az államtitkár asszonynak (iskolai körökben csak „Rózsi néni”) megfeszített munkával, az biztos. Életének nagy pillanata előtt áll: személyesen állíthatja más pályára a pedagógia világát. A XIII. kerület az államosítás legnagyobb vesztese lehet. Nem véletlenül fogalmaz keserűen a helyi önkormányzat és Tóth József polgármester a kollégákhoz és Balog Zoltán miniszterhez intézett levelében: vizsgálják felül döntésüket. Engedjék, hogy az önkormányzatok „jó gazdaként” továbbra is gondoskodhassanak a rájuk bízott közösségről, ahogy eddig is tették.

Kár a gőzért. Ez már annyi, mint halottnak a csók, minden eldöntetett. Pedig az angyalföldi iskolák „nagyjából rendben vannak”. Ezekkel az államtitkár asszonynak és csapatának nem lesz sok gondja. A Herman Ottó-tagiskola 225 elemistájából a tavalyi statisztika szerint több a körzeten kívüli kisdiák, mint a „körzetes”. Ezt már Chovanetz Edittől (magyar nyelv és torna), a főnök asszonytól tudjuk, aki az ökogondolat élharcosa. Az iskola öko, a feliratok halványzöldek. És valóban, mintha akusztikus aláfestést rendelt volna az ökosághoz, az igazgatói iroda ablakában egyszer csak megszólal egy lelkes kis széncinke, hogy többé el se hallgasson. Ami itt, a belváros közepén, ötpercnyire az ólmos gőzben fürdő Nyugati tértől, teljesítmény. De lehet benne tendencia, mert a hermanosok pagony- és madárügyekben eléggé elkötelezettek, ahogy az osztálytermek fölé vésett fantázianevek mutatják. Felvonul a teljes ornitológia a Feketególya Teremtől a Zöldike Szalonon át a Kerecsensólyomig. A Zöldike különös becsben áll, mert, ahogy Edit asszony tájékoztat, „az idén ő az év madara”. S az ablak alatt csúfondárosan rákezd a pimasz kis cinege. Mert őt nem lehet kiszorítani.

A tanárokat annál inkább. Angyalföld önkormányzati iskoláiban nagy a riadalom. Januártól minden bizonytalan. Honnan kapják a fizetésüket (és mennyit?), lesz-e szerény kis jutalom (az önkormányzatra, Tóth polgármesterre lehetett számítani), hova kerül majd munkajogilag a technikai személyzet? A fenntartóhoz (magyar állam) vagy az üzemeltetőhöz (Angyalföld önkormányzata)? Merthogy a tanárnép megy a központi, állami levesbe, az biztos. Hogy működik egy ilyen öszvér intézmény, kettébontva? Újrapályáztatják-e a „megbízhatatlan”, régi vezetőket?

– Polgármesterünk és a kerület „véres posztó” a Fidesz szemében – mondja valaki a folyosón.

Vártak Manóra

Való igaz, Angyalföld magányos hajó a Fidesz-világ narancssárga tengerén. Az egyetlen budapesti kerület, amely nemcsak hogy szoci polgármestert, de két ellenzéki képviselőt is merészelt megválasztani. S bár a húzóerő nem a szoci szimpátia, inkább Tóth József polgármester személye volt, ezt azért „följegyzik még valahol”.

Hitéletben a Pozsonyi úton is változások várhatók. Jövő szeptembertől nyakunkon a hit- és (vagy) erkölcstan, határozott hoffmanni késztetésre. Korábban a hittan fakultatív volt, a Hermanban öten-hatan-nyolcan látogatták a legnépesebb (róm. kat.) kurzust. Jövőre ha valaki nem „csatlakozik le” valamelyik nagyegyházhoz, erkölcstanban kell elmélyednie. A dolog az erkölcstannal kicsit átlátszó semjéni selymaság, azt szolgálja, hogy „az egyenlő mérce” álcájával (vallás és etika) hivatalosan beillesszék a tanrendbe az államrezonhoz kötődő hittant, abban a reményben, hogy idővel az erkölcsről egyre többen nyergelnek át a hitre. Míg helyre nem áll a „régi jó világ”, a tanári közepén a tisztelendő atyával.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke mondja: a hoffmanni törvény fontos adaléka, hogy a világnézeti semlegesség kötelezettségének passzusa az új törvényből kimaradt, ami mögött enyhe számítás sejthető. Igaz, alkotmányos garanciák még vannak, ám a törvény elmossa ezeket.

– A régi törvényből ezen kívül is számos garanciális elem kimaradt – mondja Gallóné. – Ha mostanáig gyermekcentrikus oktatási rendszerben éltünk, ezt felváltja az államcentrikus iskola.

A Zöldike Terem előtti folyosón az etatizmus még nem nyert teret. Edit asszony aggódó tyúkanyóként adja elő az igazgatói szerepet.
– Edit néni, Edit néni – rohanják meg a másodikosok.

Hiába, nyár volt, mindenkinek sok mondanivalója van. De ez nem a társalgás ideje.
– Bemenni gyorsan. Gyorsan, gyorsan. Te is, Bence.

Úgy kapja össze őket, mint a hörcsögmama az alomra való kölyköt. Ez a tanév első nagyszünete, úgyhogy nagy itt az élet. Dórika (Ágni Dóra) kilenc gyereket „fejleszt” az iskolában. Maga a szakma (fejlesztő gyógypedagógus) három év alatt lassan respektust nyert. A tanárok először afféle varázslónak, jobb esetben pszichológusnak nézték. Ma már jönnek eredmények. A gondok elég nehezen körvonalazhatók. Ki tudja, miért tanul gyengén egy mindenben normálisnak látszó, okos hat-tizennégy éves srác. Korábban simán megbuktatták. Ma úgy mondják, „tanulási nehézségei” vannak. Ez lehet imposztorság, lelki ellenállás, de lehet mentális zavar is.

A szakma (és a Herman) egyik csodája Bálint, népszerűbb nevén Manó, a mozgássérült kisfiú. A koraszülöttség terheit szenvedi. Az ikertestvérével jár egy osztályba. A tesónak – az apuka szerint – „megvolt az a tízdekányi előnye”, ami Manó-Bálintnak is annyira kellett volna. A Hermanba számos visszataszító, megalázó tapasztalattal érkeztek. Itt váratlanul minden más volt.

– „Készültek ránk”, mozgássérültvécét állítottak be, előkészítő tanfolyam is indult, épp csak liftet nem építettek.

Mundérkultúra

De ami ennél fontosabb, Edit néni előkészítette a terepet. Másnap nem volt a suliban gyerek, aki akár csak megkérdezte volna, ki ő, mi ő, mi a baja. Lift persze most sincs az épületben, így Manó – ha fel akar jutni az angolórára – vagy maga kapaszkodik, de ha sietős, a fiúk felnyalábolják, és az ölükben viszik őt fel. Ahogy valaki (talán az egyik szülő) mondta: „Ez oázis a részvétlenség sivatagában.”

Kemény feladat előtt állunk: az oktatás megtekintése következik. „Beszoktató órára” csöppenünk be (írás), hogy magunk is beszokjunk az elsősök közé. A tanár néni ajka fölött finom verejtékharmat jelzi, a munka erős koncentrációt követel. Nem is könnyű egyben tartani egy huszonhárom fős hangyabolyt. Látszólag minden mozgás céltalan, mégis rendszere, struktúrája van. A rendszert megfejteni és irányítani a szakma igazi csodája, amelyet mi, földi halandók nem értünk soha. Mivel a boly huszonhárom fős, Áronnak, a kis huszonharmadiknak az utolsó padban nem jutott pár. A világ mégsem változott... A tulipánt kell lerajzolni és hajtogatással kávéscsészévé transzformálni. Nem könnyű, mi feladjuk. Továbbállunk az angolra, ahol, mint mindig, most is Manó a sztár. Ide már elkísér a hírünk.

– A Bálint híres lesz, benne lesz majd az újságban – mondja egy szőke kislány.

Sztárfellépéseik, zajos sikereik a lányoknak is voltak. A három grácia (Teodóra, Hanna, Judit) közül az egyik kétezer ember előtt táncolt Tunéziában, igaz, csak kilencvenedmagával, a másik törpét játszott a RaM-ban (Radnóti Miklós Művelődési Központ). A harmadik Piroska volt, de mint megtudjuk, „nem is szeretett volna Csipkerózsika lenni, mert szégyenlős”. Nem értjük, hogy függ ez így össze, de hagyjuk.

A kék köpeny erőltetése az idők során az államtitkár asszony védjegye lett. Bevezetni, törvénybe tenni nem merte, mert tudta, hogy „bizonyos rétegek” meg sem tudnák venni. De a társadalmi vita lényegbevágó érve volt az Oxford College, a Tesco, valamint az Esterházy-huszárok zubbony- és mundérkultúrája. Hoffmann Rózsa stúdiófellépésén fölmerültek a gazdasági szempontok is.

– Ha meggondolom, hogy több mint egymillió köpenyről van szó, amelyet meg kell valakinek varrni... Hány embernek jelent az munkát? Szóval beindult ám az én fejem is.
Be. S ha meggondoljuk, hogy a köpenyhez váltóköpeny is jár, hazánk asszonyi populációja máris varrógépet ragadhat. A hoffmanni törvény föllendítheti honi textiliparunkat.

Egyelőre arról van szó – gyanítja Galló Istvánné (Pedagógusok Szakszervezete) –, hogy a törvény bevezetésének kritikus pontján „köpenyt borítottunk” az igazán kényes ügyekre.

Ideges rendmánia

Az igazgatónő (Edit) az egészre legyint.

– Az iskolaköpenyt idővel úgyis kigombolják, a cipzárt is le lehet húzni, hogy a tizennégy éves lányok megmutassák „előnyös oldalukat is”. Előbb-utóbb majd felbukkan a pearcing, a testékszer, a dekoltázs vagy a fiúkon a Barcelona- vagy a Viktor-feliratú mez. Ez véget nem érő bújócska, amelyben csak a diák lehet a nyertes.
Ha valaki, Edit asszony tudja, hogy mit beszél. Most indítja a harminchatodik tanévet, látott egyet s mást. Többek között a hetvenes-nyolcvanas éveket, ahonnan Hoffmann asszony az élményeit, ideges rendmániáját hozta, konzervatív, keresztény oktatásként adva el az egészet.

Szedelőzködünk, vége a nagyszünetnek. Az év második „első szünetének”. A zsibongó már néma. Becsöngettek.

De nehéz az iskolatáska...