Balassi Múzeum átrendezve
A 168 Óra július 2-i számában Nádas Sándor a debnói várkastélyba kalauzol el bennünket, ahol egykoron Balassi Bálint is vendégeskedett. Sőt „a vendéglátó Wesselényi István felesége, a szép Losonczy Anna és a költő között a legenda szerint szerelem szövődött”. A hír igaz – idézhetjük az egykori viccet, csak a házigazdát Wesselényi Ferencnek, feleségét pedig Sárkándy Annának hívták. (Losonczi Anna a költő korábbi nagy szerelme volt, akit verseiben Júliának nevezett, míg a debnói kaland hősnőjéhez a Célia-verseket írta.)
Nádas joggal kérdezi: „Mit keresett a költő Lengyelországban?” Mindig mást. 15 éves korában „politikai menekültként” érkezett ide, apja a pozsonyi vár börtönéből szökött utánuk. 22 évesen a trónját elfoglaló Báthory István udvartartásával érkezett ide. 36 évesen – 1590/91 telén – „gazdasági bevándorlóként” került Debnóba. Wesselényi a tapasztalt végvári huszártisztet hívta meg egy tervezett törökellenes háborúhoz. Az már a sors fintora, hogy amíg a fővezér a háborúhoz szükséges anyagi hátteret próbálta összehozni, addig a vendég kénytelen volt beérni a háziasszonnyal.
A hozzá írt legismertebb versében a költő csodálja Célia forró fürdőben gőzölgő meztelen testét, aztán megénekli, hogyan táncol az asszony, sőt a nő ruháját, ékszereit is pontosan megtalálhatjuk a kor divatját is megörökítő reneszánsz festményeken. És mindez nyíltan zajlott. A család a Balassi-verseket is megőrizte. Célia unokája, a „Murányi Vénuszt” várastól megostromló, „szép szakállú” Wesselényi Ferenc még barátjának, Zrínyi Miklósnak is ad egy köteg lemásoltatott Balassi-verset, amelyet az – akkorra már szemérmesebb – utókor erkölcseihez igazodó költő mint Balassi Bálint „falytalan” verseit őrizte csáktornyai könyvtárában.
Nádas legalább azt kitalálhatta volna, hogy a debnói kastélyban hol állhatott valaha ama halhatatlan forró vizes ferdőnek a dézsája.
Rigó Béla, e-mail
