Frontsebészet – Rendelje meg a 168 Óra kiadványát Bajnai Gordon kormányzásának történelemformáló éveiről!
Hatalmas pénzügyi válság rázta meg Magyarországot 2009-ben, amely végül Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök lemondásához, Bajnai Gordon színre lépéséhez, majd közvetve Orbán Viktor első "kétharmados" győzelméhez vezető eseménysort indított el. A 168 Óra Bajnai Gordon miniszterelnökké választásának tízéves évfordulóján jelentette meg Frontsebészet című kötetét, amelynek szerzői – Lakner Zoltán, Pungor András, Szabó Brigitta, Faragó József – ezernél több oldalnyi dokumentumot, beszédet, elemzést, korabeli újságcikket használtak fel, és több mint félszáz akkori főszereplővel és mellékszereplővel folytattak le beszélgetéseket. Melyik titkos találkozón dőlt el Gyurcsány lemondása? Hogyan próbálta Bajnai elhárítani a gazdaság összeomlását? Hogyan próbálta Soros György bedönteni az OTP-t? Mindezekre választ kaphat, ha most akciós áron, 4290 forint helyett 2990 forintért megrendeli a könyvet kiadónktól, amelyet házhoz is szállítunk Önnek. Most pedig olvasson el néhány részletet a Frontsebészet legizgalmasabb fejezeteiből!
Tokaji keserű
Néhány héttel korábban Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter egy kormányülés után, miután a többi miniszter távozott, kért még pár percet négyszemközt a miniszterelnöktől. Aznap a kormányülésen már sokadszorra hallotta Gyurcsánytól, hogy az általa szükségesnek tartott lépésekhez „nincs politikai támogatás”. És bár korábban maga sem látta akkora veszélynek a válságot, mint amekkora valójában lett, ekkorra már tudta, mekkora a baj. Bajnai közölte: nem akar tovább asszisztálni a rossz kompromisszumokhoz, a sodródáshoz, ezért lemond. Gazdasági zsargont használt, sokadszorra mondta ugyanazt: a görbéről, vagyis a válságfolyamatok várható alakulásáról beszélt.
„Értsd meg, Feri, folyamatosan a válságot jelző görbe mögött haladunk! A görbe elé kellene ugranunk. Kemény lépésekkel kellene megteremteni a stabilitást.” Bajnai javaslatai ekkorra már sokadszorra véreztek el a válságkezelő kabinet és az MSZP vezetésének belső vitáiban, miközben az IMF-megállapodást követő néhány hetes lélegzetvétel után a legfontosabb devizához viszonyított forintárfolyam – és így a csaknem 1,8 millió devizahiteles helyzete – drámaian romlott, a vállalkozások naponta ezrével mondtak fel a munkavállalóknak. „Most nem engedhetlek el – felelte higgadtan Gyurcsány. – A piacok számára te vagy az utolsó elfogadható figura, ha felállsz, az csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Gordon, tudomásul veszem a döntésed, de adj nekem még két hetet! Akkor lesz az MSZP kongresszusa, addigra találok más megoldást.”
Ficsor Ádám, Gyurcsány kabinetfőnöke – ismerősei révén – 2009. március 13-ra és 14-re az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségén talált helyszínt és szállást a titkos összejövetelhez. Alig harminc férőhelyes a tokaji szálló, ideális a pihenésre, elvonulásra, közel a Tisza, távol a pesti forgatag. A találkozón nemcsak a legközvetlenebb stábtagok, Ficsor Ádám kabinetfőnök, Keszthelyi András miniszterelnöki főtanácsadó, a következő évben tragikusan elhunyt Daróczi Dávid kormányszóvivő és Gréczy Zsolt kommunikációs főtanácsadó vettek részt, hanem – Gyurcsány kérésére – egykori, a kommunikációt irányító munkatársak is: Gál J. Zoltán volt kabinetfőnök és Szigetvári Viktor. Összesen tizenhatan voltak jelen, s eljött Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége is. A szervezéskor azt kérték, személyzet ne legyen az épületben.
Gyurcsány csak másnap, március 14-én, szombaton csatlakozott hozzájuk. Pénteken még egy pécsi rendezvényen vett részt. Baranyában nem viselt nyakkendőt, fehér ingben, zakóban, a szokásos módon gesztikulálva magyarázta a kormány gazdaságélénkítő terveit. Feszült volt, s nemcsak a helyzet miatt, hanem azért is, mert a rendezvényen foghíjasak voltak a padsorok, amiben a megyei pártvezetés aknamunkáját látta. Gyurcsány azt mondta, 3,5 százalékkal csökken majd a gazdaság teljesítménye, de ennél még rosszabb forgatókönyv is van 2009-re. Korábbi, a parlamentben elmondott beszédében még csak háromszázalékos csökkenésről beszélt.
Ezalatt tőle több száz kilométerre, Tokajban a válságtanácskozó csapat a szocreál berendezésű terem nagy asztalánál ült. Az ülést Ficsor Ádám nyitotta meg. Délután ötkor a helyzetértékelés volt napirenden. Volt miről beszélni: Gyurcsány egy interjúban elismerte, hogy az államcsőd szélére sodródott az ország, ezért a Nemzetközi Valutaalap segítségét kellett kérni. A kormány gazdaságélénkítő reformprogramot hirdetett, „ezermilliárdos átrendezést”, amivel az államcsődöt akarta elkerülni – ezzel pedig a baloldal brutális vereségét az egy év múlva esedékes parlamenti választásokon.
A program társadalmi fogadtatása katasztrofális volt, ami kettétörte azokat a 2008. őszi reményeket, hogy a kudarcba fulladt reformok után még jól is jöhet a krízis a kormányfőnek – pedig egy kajánkodásra hajlamos szocialista képviselő a helyzetet korábban úgy jellemezte, hogy „élvezi, mint Gyurcsány a válságot”.
A hogyan továbbról döntő kétnapos tokaji beszélgetésre a miniszterelnöki stáb felkészítő anyagokkal érkezett. Volt, aki a folytatás mellett érvelt, mások a lemondást tartották volna szerencsésebbnek. Akadt, aki azt mondta, Gyurcsány maradhat háttérirányító, de kell egy „avatar” a miniszterelnöki posztra. A beszélgetések közben derült ki, hogy nem tudnak olyan megoldást, amellyel egyszerre a gazdasági csődöt és a teljes politikai vereséget is el lehetne kerülni. Érzelmileg sokakat felkavart ennek beismerése. Dobrev Klára elsírta magát. A végső szót azonban mégiscsak ő mondhatta ki: Tokajból hazafelé a miniszterelnöki konvoj egyszer csak megállt, a Gyurcsány házaspár helyet cserélt a kormányőrökkel. A testőrök a miniszterelnöki Audiban maradtak, a kormányfő pedig maga vezette a biztonsági autót hazáig. Mellette a felesége ült; lassan haladtak. Volt mit átbeszélni az úton.
A tokaji hétvége és a március 15-i újabb forrongó, fütyülős ünnep után mintha mi sem történt volna: hétfő reggel Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter Csizmár Gábor államtitkárral az oldalán egyeztetett Ficsor Ádám kabinetfőnökkel a panelprogramról, romaügyekről. Aztán stábülés következett: Gyurcsány brüsszeli útját szervezték. A kabinet szerződéseit számba vevő értekezletet hívtak össze, szerdán pedig értesítették Glatz Ferenc történészt, hogy a következő hétfőn, az MSZP kongresszusa utáni első munkanapon Gyurcsány Ferenc szeretne tárgyalni vele. A miniszterelnök naptárába beírták, hogy azon a hétfőn a szocialisták frakcióülésére is el kell mennie. Ő maga akarta így, de nem indokolta meg előre, hogy ezen a hétfőn miért akart ott lenni...
Vadászat a leggyengébb gazellára
És akkor jött 2008. október 9., amikor támadás érte az OTP-t. Egész nap csendes kereskedés folyt. A bankpapírra 4500 és 4900 forint közötti árfolyamon kötöttek ügyleteket. Valami mégis volt a levegőben: olyan e-mailek keringtek piaci körökben, miszerint az OTP-t hamarosan államosítják az állítólagos ír kitettsége miatt, a dublini bankok ugyanis rogyadoztak a jelzálogpiaci válság miatt fedezetlenné vált hitelek súlya alatt. Ám ebből nem következett volna, hogy a nap végén 3855 forintra zuhanjon az árfolyam. A váratlan fordulat a kereskedés záró szakaszában történt. A Soros Fund londoni brókere délután fél öttől egymás után küldte be az OTP-részvényre vonatkozó eladási ajánlatokat, 4350 és 3855 forint közötti kötési áron. Az akció 9,29 százalékos esést okozott.
Kérdezhetnénk, mi a jó abban, ha valaki délután jóval olcsóbban ad el, mint ahogy délelőtt megtehette volna. Mindezt piacmozgató mennyiségben, ráadásul professzionálisan, vagyis a kisbefektetőknél megszokott remegő kezet ezúttal nem feltételezhetjük. Utóbb a PSZÁF-vizsgálat azt is kiderítette, hogy a bróker 390 000 OTP-részvényt kért az értékpapír-kölcsönzési részlegétől. Nyilvánvalóan abban bízott, hogy miután a saját eladásaival leverte az árfolyamot, másnap majd még ennél is olcsóbban vásárolhatja vissza őket, vagyis nyereséggel zárja a shortpozíciót.
Az sem volt véletlen, hogy a kereskedés vége felé adták be a nyugalom megzavarására alkalmas ajánlatot. Fontos volt, hogy a piac ne tudjon reagálni. A befektetőket mindez sokkszerűen érte, és a zárás miatt nem volt idő annak felismerésére, hogy lényegében egyetlen piaci szereplő magányos akciójáról van szó, nem pedig valódi eladási hullámról.
Másnap a részvény egészen 3277 forintig süllyedt, és az előző napinál is alacsonyabban, 3600 forinton zárt. Az alapkezelő számítása bevált: bár olcsón adott, még olcsóbban vásárolt. Több mint százmillió forintot keresett egyik napról a másikra. Akiknek az OTP-részvényekbe fektetett megtakarításai közben elolvadtak, azokat aligha vigasztalta, hogy később a nyereség négyszeresét fizette büntetésként a Soros Fund.
Az alapkezelő dolgozója ugyanis csupán azt tette, amit mindenki más is megtett volna abban a helyzetben, az ő beosztásában: egy alkalmas pillanatban rátámadt a „csorda” legbetegesebb kinézetű „gazellájára”. Nem az OTP gyengélkedett, hanem Magyarország. Ám hagyományosan az OTP a „magyar papír”, mert ez az egyetlen olyan forgalmú budapesti bankrészvény, amely a londoni City toronyházainak ablakából is látszik. Ezt adják, ha Budapesten „esik”, és ezt veszik, ha a magyar parkett felett „derült az ég”...
