Bajnai Gordon a döntés magányáról, karaktergyilkos praktikákról

Nagyon megváltozott az élete október 23-a óta?

Nagyon. Persze a várakozásoknak megfelelően, hiszen bár nehéz, de tudatos döntés volt, hogy a következő időszakban már politikusként élek majd. Október utolsó napjától a következő hónapokban az országot járom. Annak az együttműködésnek ugyanis, amelybe belevágtunk, csak egyik feladata, hogy megpróbáljuk az ellenzék szervezeteit egységes frontba szervezni a mostani rezsimmel szemben. Legalább ilyen fontos, hogy a választókhoz is elvigyük az üzenetet: nem csak kormányváltásra készülünk, de már korszakváltásra van szükség. Ehhez viszont hiányzik bő egymillió szavazó.

Megkezdődött a verbunk?

Ott talán még nem tartunk. Megelégszünk azzal, ha előbb nagyon sokan rájönnek: van remény. Százezrek azért kerültek a politikai közvélemény-kutatások radarernyőin kívül, mert már el sem hiszik, hogy lehet változtatni. Pedig lehet.

Csak nem másfél évnyi folyamatos kampányolásra készül?

Nem, ez még csak az első az előttünk álló három időszak közül. Most az a feladat, hogy rakjunk össze akkora választói koalíciót, amekkora a mostani rezsim kihívója lehet. Ez a szakasz az én becslésem szerint jövő nyárig, maximum kora őszig tart. Ezt követően indul csak a klasszikus értelemben vett kampány, amely után remélem már egy jobb kormányzás kora jöhet Magyarországon.

Képzelem milyen lesz a kampány, ha a „nemkampány” olyan, hogy folyamatosan járja az országot! Milyen impulzusok hatására, mikor döntött úgy hogy bedobja a kalapját?

A kormányváltást követően én még azt gondoltam: a kétharmados felhatalmazással élve a Fidesz úgy kormányoz majd, hogy ne térítse le Magyarországot a pályáról, amelyen kilábalhat a válságból. Komolyan vettem, hogy visszavonulok a civil életbe. Akkoriban el is mondtam: bár sok mindenben nem értünk egyet, de drukkere leszek a Fidesznek, hiszen a mindenkori kormánypártnak van igazi lehetősége arra, hogy az országot megtartsa a jó úton. Ehhez képest hamar látszott, hogy a győzteseket csak az érdekli, hogy bebetonozzák saját hatalmukat. Az ember nap, mint nap látta, hogyan romlik az ország gazdasági teljesítménye, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy parancsolóan szükséges lenne a korrekció. A legutolsó cseppet még két másik előzte meg, amikor már éreztem, hogy nem szabad tovább a pálya széléről figyelnem. Az első az az adatsor volt, amelyik egyértelművé tette: menekül tőlünk a munkahelyteremtő beruházás. Már kevesebb tőke érkezik a magyar gazdaságba, mint amennyivel csökken a gépek, berendezések értéke, tehát egyre szűkül a termelés bázisa. Egyre kevesebb lesz a munkahely, egyre olvad a GDP, egyre alacsonyabb lesz a bérből és fizetésből élők jövedelme. A második csepp az volt, amikor feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy tőlünk már nem csak a tőke menekül, de a munkaerő is. Mennek a vállalkozó kedvű fiatal szakmunkások tömegei is, nem csak az a magasan képzett réteg, amely ezt az országot felzárkóztathatná a világ fejlettebb részéhez. Gondolja meg, száz év óta, 1919, 1945 és 1956 után már negyedszer megy el innen a szellemi elit! Meddig lehet ezt a vérveszteséget bírni? Ez hosszú távú, nagy bajok előhírnöke. Az utolsó csepp a pohárban a választási regisztráció bevezetése volt.

Miért éppen ez adta meg a döntő lökést?

Mert olyan felháborító volt az üzenet: vannak, akik nem részei a politikai hazának: akik nélkül kormányra lehet jutni. Ha bizonyos emberek szavazatai nem számítanak a közös ügyekben, akkor azoknak az embereknek az érdekeit sem képviseli majd senki. Pedig ezek az emberek általában éppen a szegényebb, gyengébb érdekérvényesítő képességű csoportokhoz tartoznak. Azokhoz, akik számára az állam esélyteremtő szerepe a legfontosabb volna. A regisztráció tehát azt mutatta, hogy a Fidesz nem abban hisz, hogy jó kormányzással kell megújítani a demokratikus támogatottságot, hanem a választójog manipulációjára készül, nagy csoportoktól el akarja venni a jogot, hogy változtathassanak sorsukon.

Egy idő óta persze önt már többen is sürgették, hiszen a nyáron Oszkó Péter is arról beszélt, hogy Bajnai Gordon már nem halogathatja év végéig a döntést. Vagy akkor ő már tudott is valamit?

Sokan, sok féle módon sürgettek, próbáltak rám nyomást gyakorolni, húztak-vontak. Meg persze olyanok is voltak, akik megpróbáltak visszatartani. De a felelősséget nem háríthatom másra, ez az én döntésem volt. A fontos döntések pillanatában az ember mindig magányos. Szeretnék azonban valamit világossá tenni: nem azt a döntést hoztam meg, hogy bejelentkezem valamilyen vezető szerepre, amit mostanában sokan sugallnak, üzennek. Én csak arra jelentkeztem, hogy erőm szerint dolgozzak az esélyért, hogy ez a rezsim bukjon meg, aztán hozzunk létre egy a mostaninál sokkal jobb országot.

Okos és szép dolog, hogy azt mondja: nem az első számú vezető posztjára jelentkezett. Értem. De azért nem javasolnám, hogy a szerénységet odáig vigye, hogy kijelentkezik belőle. Az le is ültetné rendesen az Együtt 2014-et, mert Bajnai Gordont nagyon sokan az élre várják. Isten ments, hogy erre reagáljon, van más nagyon fontos kérdésem. A The Wall Street Journal azt írta, hogy az önök mozgalma szétszakadhat, mielőtt bármit is tehetne. És tényleg, ellenzéki politikusok között az Együtt 2014 mozgalom egyelőre több vitát, sértődést gerjesztett, mint pozitív ötletet. A Milla vezetője Juhász Péter belegázolt a szocialisták önbecsülésébe. Az LMP nem győz elhatárolódni. Csatlakozni készült viszont szabadelvű egyesülete nevében Kuncze Gábor, majd jól meg is sértődött, amikor azt a választ kapta, hogy jelentkezését megvizsgálják. Jól van ez így?

Az első napokban nem várhattunk mást. Van egy természetes összecsiszolódási folyamat. Mi talán némiképp váratlanul bejelentettük, hogy felületet szeretnénk kínálni a különböző ellenzéki szervezeteknek arra, hogy összefoghassanak. Összefoghassanak, egy új politikai korszakot megalapozó elvek, etikai normák és programok egyeztetése alapján. Ez időigényes munka lesz. Alighanem hat-nyolc, akár kilenc hónapig is eltart. Most még mindenki csak a saját pozícióját próbálja rögzíteni. Az is tény, hogy az összefogás kérdésében a törésvonalak nem feltétlenül pártok között, esetenként pártokon belül húzódnak. Ezeket a vitákat tisztázni kell – házon belül. Nekünk most az a dolgunk, hogy a következő hetekben képesek legyünk világosan megfogalmazni azokat az alapelveket, és etikai normákat, amelyek tárgyalási alapul szolgálhatnak más szereplők számára.

Hogyan kell az alapelvek megfogalmazását elképzelni? Leülnek hármasban a millás Juhász Péterrel és a Szolidaritás vezetőjével Kónya Péterrel, hogy kidolgozzanak egy olyan kritériumrendszert, amelynek alapján például az egymillió háromszázezres választói táborral rendelkező MSZP-t alkalmasnak vagy alkalmatlannak minősítik?

Nem így van. És ha valaki így beszél erről, az árt az ügynek. Ezt visszautasítom. Mi arra szövetkeztünk, hogy az összefogás nyitott felületét teremtsük meg. Szeretnénk megfogalmazni, hogy milyen elvek jellemzik az általunk képviselt politikát. De ez nem azt jelenti, hogy „szűrni” fogjuk a partner szervezeteket. Ha el tudják fogadni a közös elveket és normákat, akkor mi készen állunk az együttműködésre. És lesz egy hosszabb, még nehezebb folyamat is: programot kell alkotni. A jelenlegi választási törvény következménye ugyanis – nem helyes hogy így van, de tény –, hogy már a választások előtt koalíciót kell kötnünk. Ez nem jó rendszer, hiszen erősen a Fidesznek lejt a pálya. De ha ezen a pályán kell lejátszani a meccset, akkor ilyen szabályok szerint kell győznünk.

A centrum jobboldali, mérsékelt konzervatív oldalának megnyeréséhez jó ómen-e, hogy előbb Gyurcsány Ferenc, majd Kuncze Gábor jelezte támogatását. Aztán hamar kiderült, hogy a Haza és Haladás egyesület alapítói vagy szocialista kormányok miniszterei voltak, vagy ma is aktív MSZP-sek.

Magyarországon a választóvonal ma nem a jobb- és a baloldal között van. A választás azok küzdelme lesz a cinikus hatalmi gépezet ellen, akik normális országot akarnak. Mára nálunk a jobb- és baloldal fogalma teljesen kicsavarodott. A Fidesz jobbközép pártnak nevezi magát, miközben az állami tulajdon elsőbbségét hirdeti a magántulajdonnal szemben. Ez a párt populista, radikális, forradalmi képződmény. Inkább magyarkodó, mint magyar, inkább erőszakos, mint erős szerveződés, nem más, mint egy hatalmi és vagyonszerzési gépezet, amely cserbenhagyta a középjobb szavazók tömegeit.

Nem tart-e attól, hogy pont ezek a cserbenhagyott szavazók mondhatják a Haza és Haladás Egyesület alapítóira: ezeket az embereket már láttuk a hatalomban, láttuk őket leszerepelni, nem őket akarjuk visszahozni.

Az, hogy az összefogásban ki, milyen szerepet játszik, később dől el. Nagyon sokan jelentkeztek már innen, onnan, amonnan: az alapelvek kialakításakor azt is meg kell vizsgálni, hogy kik azok, akik összességében segíthetik ennek a széles összefogásnak a megerősítését és kik nem. De tudjuk: a Fidesz árnyékában a jobbközép még nem látszik, erői aligha formálódhatnak meg a jelenlegi kormány veresége előtt. Orbán Viktor részben megfélemlítéssel részben támogatásokkal még együtt tudja tartani vazallusi rendszerét.

Mesterházy Attila több megszólalásában arra intette önöket, hogy ne a már meglévő ellenzéki tortát próbálják tovább szeletelni, hanem növeljék azt – meg is említette, hogy hol lát teret. Az elárvult liberálisok és a bizonytalanok megszólításában. Önök számítanak-e átpártoló szocialista választókra?

Nem. Már elmondtuk: nem versengeni akarunk, nem pártot alapítottunk, csak egy nyitott együttműködési megállapodást kötöttünk, amelyet bővíteni szeretnénk. Nem hiszem, hogy ebben a máris széttagolt ellenzéki mezőben újabb pártra lenne szükség. Arra van szükség, hogy valaki érveljen a valódi összefogás mellett, és szervezze azt. Erre vállalkoztunk. Egyáltalán nem célunk, hogy más, demokratikus ellenzéki erő meglévő bázisát próbáljuk elhódítani. Viszont látjuk: ma egyetlen párt sem képes arra, hogy egyedül elérje a választóknak azt a kritikus tömegét, amellyel a rezsimet leválthatná.

Mondja, nem kellene előállnia egy jó kis Hajdú-Bét összefoglalóval? Meg egy másikkal amelynek „Bajnai a Gyurcsány kormányban” lehetne a címe. Elindult ugyanis a karaktergyilkossági úthenger, már önt vádolják az önkormányzati rendszer helyzetéért, ön az eladósító, a bankok és az IMF ügynöke. Nem lenne jó ötlet idejekorán ellenoffenzívát indítani?

A karaktergyilkosság a Fidesz leghatékonyabb fegyvere. Ehhez értenek, jó pár esetben működött is. Tudom, hogy most én vagyok a célkeresztben. Tudom, hogy van megfelelő médiájuk, pénzük és évek óta készülnek arra, hogy levadásszanak. De nekem nincsenek ügyeim. Amit az én múltamról tudni lehet, azt mindenki tudja. Nincsenek a szekrényben csontvázak.

Lehet, hogy éppen ezért kellene újra elmondani például a Hajdú-Bét ügyet. Hiszen a Milla tüntetésen fiatalok ezrei lehettek, akik hallottak valamit harangozni, de fogalmuk sincs milyen libákról beszélnek és önnek mi közük van hozzájuk. De gondolhatják: nem zörög a haraszt.

A Hajdú-Bét ügyben én hét pert nyertem jogerősen és még folyik egy rágalmazási per, amelyben első fokon szintén nekem adott igazat a bíróság. Igaz persze: a hazugságokat a címlapon szokták közölni öles betűkkel, míg a helyreigazítások apró betűs hírben jelennek meg valahol hátul. Én azonban minden egyes esetben, minden egyes konkrét kérdésre kész vagyok megfelelni. Minden vádaskodást érvekkel tudok visszautasítani. De a magyarázkodásnak nincs értelme. Hiszen ez az egész csak a figyelem eltereléséről szól. A választók figyelmének eltereléséről és az én figyelmem eltereléséről. Hogy védekeznem kelljen, és ne beszélhessek arról, ami a választók többségének fáj. Hogy ez az ország éppen egy gödörbe ássa magát egyre mélyebben a vezetőinek döntései miatt.

Ahelyett, hogy Amerikában tanítana jó pénzért, mostantól az országot fogja járni – saját költségére. Ráadásul nem biztos, hogy megéri. A már említett Wall Street Journal cikkben arról is volt, szó, hogy önök esetleg túl korán álltak ki. És itt nem csak arról lehet szó, hogy elfogyhat a lendület. Arról is, hogy a karakter-gyilkosságban túl sokan érdekeltek. Elsősorban persze a Fidesz támadja, de lesznek segédcsapataik máshonnan is. Nem tart-e attól, hogy magára vonta az össztüzet és aki valaki, aki később áll ki, jobban járhat?

Már mondtam: engem ebben a vállalkozásban nem személyi ambíció vezet. Az én ambícióm az, hogy segítsek véget vetni a szörnyű korszaknak, amiben Magyarország van. Hogy Magyarország a lehetséges legjobb pályát fussa be. Engem ez érdekel. Tudom, hogy jelentős a kockázat. Az is kockázatos volt, hogy annak idején elvállaltam a miniszterelnökséget. De hát itt másról van szó. Arról, hogy szeretem a hazámat és nem akarom tovább a mostani szörnyű helyzetben látni. Pont. Ennek ára van, tudom.