Bajban a hitelesek: amire még a Fidesz se gondolt

A kormány megjelentette a 194/2010.(VI.10.) kormányrendeletet. Ez a rendelet a devizahitelesek érdekében történő intézkedések sorába illeszkedik. Célja megegyezik a kormány választási ígéretével, mely szerint megvédik a magyar családok lakhatását és senki sem fogja elveszíteni otthonát.

A rendelet eszmeisége jónak mondható, 20 és 30 ezer közé tehető azoknak a családoknak a száma, amelyet ez a problémakör érint. Az újabb árfolyamváltozások miatt ez a szám csaknem meg fog duplázódni az év végéig. Ez körülbelül 5 magyarországi nagyvárosnyi lakost érint. Ehhez hozzászámíthatjuk még a más egyéb okokból árverezésre vagy kilakoltatásra váró családokat is.

Erkölcsileg és szociálisan igazolható, viszont a beltartalmával kapcsolatban némi törvényességi aggály mindenképpen felmerül. Ez nem a lakhatást érinti, hanem az ingatlanok értékesítésével kapcsolatban mindenképpen elhibázott – írja a

Miben rejlik a probléma gyökere?

2010. december 31-éig, ill. az újabb verzió szerint 2011 tavaszáig a lakóingatlan nem értékesíthető, árverési hirdetmény csak ezen időpontot követően tehetők közzé az EAF-en. Ez az a pont, amely alapos okot adhat, hogy perelhető legyen, illetve erre hivatkozva kártérítési igényekkel lépjenek fel a kötelezettek. Első hallásra meglepőnek tűnhet, de sajnos igaz.

Miben rejlik a probléma gyökere? Az alapvető probléma az, hogy a kormány csak az ingatlanok értékesítését és kifüggesztését tiltotta meg, de a tartozások emelkedését nem fagyasztotta be az éppen meglevő szinten. Erre nyilván nincs is lehetősége.

Nézzük meg a gyakorlatban, mi is történik tulajdonképpen. Egy felmondott hitel, hiszen ezekben az esetekben erről van szó, a sajátosságaiból adódóan összegszerűségében az eladás időpontjáig vagy az árverésen történő értékesítés időpontjáig folyamatosan növekszik. Az átlagos késedelmi kamat, amellyel a bankok többsége számol, megközelíti a 30%-ot. Ezenkívül minden egyes hónapban a törlesztőrészletnek megfelelően emelkedik a tartozás összege.

Nézzük azt a példát, hogy mondjuk a moratórium kihirdetésének időpontjában egy ingatlan sikeresen árverésre került. Ez az ügy lezáródott, a családot kitették az utcára úgy, ahogy kell és választhatnak az albérlet és a nyomor között. De meg van a lehetőségük arra, hogy új életet kezdjenek, összeszedjék magukat, némi takarékoskodás után esetleg megvásároljanak mondjuk árverésen egy olcsóbb lakást, vagy szociális bérlakáshoz jussanak, amelyet az állam majd támogat. A moratórium kihirdetésével ez a lehetőség megszűnt. Az értékesítési és a kifüggesztési tilalom miatt, mire ismételten lehetőség adódik egy ingatlan árverésére, vagy eladására, akár másfél év is eltelhet. Ez idő alatt a tartozás csaknem megduplázódhat. (A per illetve a kártérítés alapja ez az összeg lehet.)

A tartozás mértéke csak nő

Természetesen továbbra is nyitva áll a lehetőség az ügyfél előtt, hogy saját maga értékesítse ingatlanát; csak sajnos ezt az esetek 95%-ában már nem tudja megtenni. Az ingatlan túlfinanszírozott, a moratórium miatt a tartozása jelentősen megnőtt, a bank nem járul hozzá az ingatlan eladásához, mert már nem fedezi az ingatlan értékét és ún. meg nem térült kára keletkezik. A családnak egyetlen lehetősége maradt, az árverésen történő értékesítés, erre a moratórium miatt nincsen lehetősége. A bankok természetesen nem fognak perelni, mert kellőképpen meg vannak félemlítve a banki adóval, nem fogják érvényesíteni az elmaradt haszon miatti károkat. A lakosságtól induló per tárgya az árverés után fennmaradt banki meg nem térült kár, amelyről ők nem tehetnek, hiszen ez nagy részben a moratórium következménye.

A lakosságnál teljesen más a helyzet és nem biztos, hogy a kormányzat számíthat a hálájára, miután tartozásának a mértéke drasztikusan megnő, a házát is elveszítette, és közben tartozásának jó része továbbra is megmarad. Mivel a családja megélhetése múlik ezen, perelni fog, tegyük hozzá, abszolút jogosan.

A Profi polgármester erre az anomáliára felhívta a kormányzat figyelmét, levélben értesítették a miniszterelnök urat, Soltész Miklós államtitkár urat, a szociális ügyek felelősét; illetve néhány politikust, aki ebben az ügyben nem nyilatkozott, egyenlőre még érdeklődés szintjén sem tájékozódtak.

Sajnos úgy néz ki, hogy a kabinetnek nincsen olyan szakembere, vagy jogásza, aki ebben az ügyben szakmailag is meg tudna nyilatkozni. A nyomát sem látom azoknak az intézkedéseknek, még előkészítési szinten sem, amely ezt a rendkívül összetett és bonyolult témát kezelni tudná.

Javaslataink ebben a témakörben a következők:

 a bank és az ügyfél közötti kockázat porlasztása
 a tartozások összegének maximalizálása (jelen pillanatban a tartozásnak nincsen felső határa)
 a megtérült kár fogalmának a bevezetése
 adókedvezmények a bankoknak arra az esetekre és összegekre, melyek alapján a tartozásukból elengednek
 a végrehajtási költségek csökkentése, ezen belül a végrehajtói behajtási jutalék legalább felére csökkentése
 az árverés után a bennlakhatóság feltételeinek a liberalizálása
 az árveréshez történő csatlakozások az ún. kárt okozó végrehajtások szűkítése (végrehajtás esetén a bank akkor is csatlakozik a végrehajtási eljáráshoz, ha az ügyfél rendesen fizeti a törlesztőrészleteit).

További intézkedésekkel még tovább könnyíthető a devizahitelesek helyzete. A szaklap közölte: nyitott a szakmai párbeszédre, de addig is azt javasolják a kormányzatnak, hogy a moratórium rendeletének ezt a pontját függessze fel, vagy változtassa meg – írja a