Az újbudai polgármester szerint az a jó, ha egy kórház a semmi közepén van, messze a lakott területtől
Interjút adott a Magyar Hírlapnak Újbuda polgármestere, akit a dél-budai szuperkórházról is megkérdeztek. Bár ne tették volna.
Hoffmann Tamás szerint ugyanis az eddig mezőgazdasági művelés alatt álló terület kijelölése azért szerencsés húzás a kormány részéről, mert
„eléggé távol lesz a lakóterületektől ahhoz, hogy a működése a mindennapokat ne zavarja”.
Tehát egy kórházat hozzávetőlegesen úgy kell elképzelnünk, mint egy halfeldolgozó-kombinátot vagy egy nemzetközi kamionterminált, amely a csendes tétényi mindennapokat zavarná, de hála magyarok istenének nem fogja, mert olyan irgalmatlanul messze lesz a lakott Budapesttől, hogy szinte már nem is Budapesten lesz.
Némi ellentmondást persze Hoffmann is érezhet itt, ezért gyorsan meg is jegyzi, hogy „nyilvánvaló, hogy a kórház létrehozása a közlekedési hálózat fejlesztését is szükségessé teszi”, ezért szeretnék elérni, hogy
a 4-es metró továbbvitelét is napirendre vegyék.
A polgármester további pozitívumként említi, hogy a szuperkórház új munkahelyeket teremt, és megépülésével egyúttal a Szent Imre Kórház is fejlődik majd az Egészséges Budapest Programnak köszönhetően. Így a teljes kerületi egészségügyi ellátás színvonala még tovább emelkedik.
Hoffmann-nak, úgy látszik, még mindig nem esett le, ami bármelyik kistérségi járóbetegnek már réges-régen, tudniillik hogy munkahely, az speciel éppen volna, csak olyan nincs, aki arra a munkahelyre bemenne dolgozni, főleg nem, ha az egy egészségügyi intézmény.
Ha már itt tartunk, nagyjából ez a helyzet a hivatkozott Szent Imre Kórházzal is, ahol december elején például hat ápolót és tizenhárom szakorvost kerestek az úgynevezett betegellátás érdekében, azonnali kezdéssel.
