Az új konzervativizmus

– Szombatonként a Fővám téren beszél új konzervatív programjáról az arra járóknak. Szokatlan kezdeményezés. Miért vágott bele?

– Egy éve alakítottuk meg a Polgári Konzervatív Pártot, és mostanra állt össze az a program, amelyet már érdemes a nyilvánosság elé tárni. A térre pedig azért megyünk ki, mert úgy gondoljuk: a politika közösségi foglalkozás. Nem egy szűk elit belső ügye. A mai magyar politikának az az egyik legsúlyosabb baja, hogy szinte teljesen elidegenedett a társadalomtól.

– Változtat ezen, ha kiáll a tér közepére?

– Kevesen kezdtük, és egészen gyorsan nő a táborunk. A nehézségek elől nem szabad megfutamodni – ha könnyebb lenne a feladat, már más elvégezte volna helyettünk. Azon pedig nem csodálkozom, hogy kevesen kíváncsiak politikusokra vagy egy új pártra. Az emberek azt tanulták meg az utóbbi évtizedek alapján: ne bízzanak senkiben, semmiben. A társadalom bizalmi szövete szétszakadt. Nekünk nincs pénzünk, médianyilvánosságunk alig, így aztán nem is nagyon marad más számunkra, mint az utca. És ez kifejezi elkülönülésünket a jelenlegi ellenzéki pártoktól is.

– A demokratikus ellenzéki pártok öt éve mantrázzák az összefogást, de programalkotás helyett még ma is pozícióharcaikkal vannak elfoglalva. Ez a legbiztosabb módszer, hogy az Orbán-kormányt ne lehessen leváltani.

– Épp ezért mi távol tartjuk magunkat ezektől a belharcoktól. Nem kérünk az ellenzéki leosztásból. A pártokat versenytársaknak tekintjük, de a programunkkal és a választókkal foglalkozunk. Olyan polgári közepet szeretnénk megteremteni, amely vonzó lehet a balközép szavazóknak és a Fideszben csalódott konzervatív keresztényeknek is. Szólni szeretnénk azokhoz is, akik szociális kényszerből vagy nemzeti érzelmeik miatt esetleg a Jobbikra voksoltak. Hangsúlyozom: választói rétegekről van szó. A Jobbik rasszizmusa, antiszemitizmusa elfogadhatatlan számunkra.

– Ön is „polgári Magyarországról” beszél, akár Orbán Viktor. Ráadásul ön amolyan alternatív polgári körös mozgalmat indított múlt szombaton: internetes, e-mailes hálózatokkal próbál politikai közösségeket szervezni. Miért kell az Orbán által agyonkoptatott „polgári” jelzőt „újrahasznosítani”?

– Én nem Orbánt másolom. Mindig is a nyugati típusú polgári konzervatív értékekben hittem. Akkor is, amikor Orbán radikális baloldaliként tűnt föl a rendszerváltáskor. Aztán 1998-ban az akkor már konzervatív Fideszre szavaztam, sőt rövid ideig tanácsadójuk is voltam a kancellárián. Ám amikor világossá vált számomra, hogy a polgári eszmények valójában semmit nem jelentenek nekik, csupán a hatalomgyakorlás eszközének tekintik, otthagytam őket. A polgári értékeket Orbán teljesen lejáratta, s kilúgozta pártjából az európai eszméket. A Fideszt már csak Orbán Viktor mítosza és a korrupció tartja össze.

– Talán már az sem: a Fidesz is kezd szétesni különböző érdekkörökre. Ám ön nemcsak a Nemzeti Együttműködés Rendszerét akarja leváltani. Hangoztatja, nem lehet visszatérni a 2010 előtti rendszerhez sem. A liberális demokrácia eddigi magyar változata sem folytatható?

– Én a NER részének tekintem a jelenlegi demokratikus ellenzéket is. Azzal, hogy beültek a Fidesz-rezsim parlamentjébe, legitimálták azt. Már másfél éve megírtam: az ellenzéknek ki kell vonulnia az Országgyűlésből, és alternatív nemzetgyűlést kell alakítani. Arról kellene beszélni, milyen legyen a jövő Magyarországa. A NER leváltása azt is jelenti tehát: a liberális demokráciát is át kell alakítani, nem politikai technikai alapon, hanem az európai civilizáció értékei és erkölcsi normái alapján. A társadalmat erősítve a mindenkori politikai kaszttal szemben. Itt a jogállam 2010 előtt elitistán, belterjesen működött. Orbán csupán kihasználta a tömegek kiábrándultságát, könnyedén szétverhette a már amúgy is megroggyant jogállamot. Új rendszert kell építenünk, polgári demokráciát. Ebben az államnak nem célja uralni és gyarmatosítani a társadalmat. Ez a rendszer a szabad egyének és az autonóm közösségek szolgálatára épül.

– A konzervativizmus nálunk a horthysta múltat és a rendpártiságot jelenti. Ehhez képest ön az elveszett szabadságunkról beszélt a szombati programhirdetéskor: „A szabadság egyensúlyának megbomlása a legnagyobb kár, amely egy politikai közösséget érhet.”

– Magyarországon a konzervativizmust elpusztította a nacionalizmus, amelyhez jelentősen hozzájárult a máig feldolgozatlan trianoni trauma. Az elmúlt években a nacionalizmus a gyűlöletkeltés, az állandó megosztás forrásává vált. A jobb- és a baloldal értelmetlen harca helyett mi olyan politikát képviselünk, amelyben a legfőbb érték az emberi élet. Az egyén lehetőségeinek és képességeinek kibontakoztatása. És ebben jól megférhetnek egymás mellett a konzervatív, valamint egyes liberális és baloldali eszmék is.

– Az új konzervativizmus lényege – idézem programbeszédét – „a szabadság méltányos rendje, amely több mint az igazságosság, mert könyörületes, több mint a szabadság, mert nem egy elvont tan áll a középpontjában, hanem az ember, és több mint a rend, mert az élettől hangos”. Szép gondolatok. Lehet minderre majd kormányprogramot is alapozni?

– Sok konkrétumot leírtunk már. Például korlátoznánk az állam szerepét, rövid időn belül körülbelül ezermilliárd forintot átcsoportosítanánk az önkormányzatokhoz és a civil szférának. Megdupláznánk az oktatás költségvetését. Meghagynánk az egykulcsos adót, mert úgy véljük, az államnak nincs joga szelektálni az állampolgárok között anyagi helyzetük alapján. Ugyanakkor szociális kiegészítésekkel biztosítanánk, hogy az alacsony jövedelműek se járjanak rosszabbul. A gyermekszegénység felszámolását az egyik legsürgetőbb feladatnak tartjuk. A szabadság méltányos rendje azt is jelenti: az egyénnek nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Rajta is múlik, hogy a felkínált lehetőségekkel él-e, hajlandó-e fejleszteni önmagát. Mindenkinek van valamihez tehetsége, fontos értékeket adhat a közösségnek. Abban nem hiszünk, hogy a szociális segély alanyi jogon járna. Viszont a nemzetnek szolidárisnak kell lennie minden tagjával. Azoknak is garantálni kell a létbiztonságát, akiknek nincs munkájuk vagy mélyszegénységben élnek. A létbiztonság állampolgári jog.

– Minderre futná a hazai államkasszából?

– A jelenlegi államháztartási és költségvetési szerkezetben ez megvalósíthatatlan. Ám ha a jogbizonytalanság és az ebből adódó korrupció megszűnne, ha az állam nem önmagára költene és nem pazarolnánk el ennyi erőforrást, nagyon sok pénzt megtakaríthatnánk. Ilyen programot nyilván nem lehet máról holnapra végigvinni, de mi hosszú távon gondolkodunk. Perspektívát szeretnénk mutatni egy új, emberközpontú társadalomhoz.