Az összezártság áldozatai – Terjed az erőszak a karanténban

- Ami most van - összezártság, nők és gyerekek kvázi állandó felügyelet alatt -, az a kontrollmániás bántalmazók álma. Borítékolható, hogy karanténban vérszemet kapnak az erőszakra hajlamosak, nem?

- Nőjogi szervezetek már az ezt igazoló statisztikai adatok megjelenése előtt kiadtak egy közleményt: leírtuk, hogy számítani lehet arra, hogy ebben az időszakban több lesz a családon belüli erőszak. És itt nem feltétlen arról van szó, hogy több verést szenvednek el az áldozatok.

- Hanem?

- Szintet lép az erőszak. Ahol korábban verbálisan bántalmazta a partnerét a férfi, vagy gazdaságilag elnyomta, most megjelenhet a fizikai erőszak is. A karantén ugyanis valóban hasznos terepe a bántalmazóknak. Nem csak azért, mert kedvez a kontrollgyakorlásnak, hanem mert nem kell annyira tartania az elkövetőnek a következményektől. Az áldozat számára pedig megnehezíti a segítségkérést. Eltűnnek a tanúk, és a visszajelzés is.

- Visszajelzés?

Fotó: Marton Meresz

- Aki tartósan együtt él egy bántalmazóval, egy idő után már nem tudja felmérni, hogy amit érez, az reális-e, hogy a párkapcsolata valóban elnyomó. Viszont egy kívülálló ezt jelezni tudja. Elmondhatja, hogy ő erős és értékes, valamint, hogy joga van az erőszakmentes élethez és ki tud lépni a kapcsolatból. És ez kulcsfontosságú. Ha nincs harmadik fél, a nő könnyebben belesüppedhet a helyzetébe, és egy idő után a bántalmazó szemével látja a világot: elhiszi, hogy ő tényleg csődtömeg, alkalmatlan anya és feleség, ám szerencsére van ez a rendes ember, aki így vagy úgy, de elviseli. Nem véletlen, hogy a bántalmazók minden esetben igyekeznek elzárni családtól és barátoktól az áldozatukat. És sajnos a jelenlegi helyzet ebben is kedvez nekik.

- Mit tehetne az állam? Már ha látszana szándék a helyzet kezelésére, egyelőre én nem vettem észre ilyet. Csak egy pár mondatos nyilatkozatot tudnak felmutatni Novák Katalintól, hogy a menedékházak, krízisközpontok és félutas házak továbbra is rendelkezésre állnak.

- De ezek is szigorították a bekerülési feltételeket. Amúgy még annyit sem tettek meg, hogy chat-szolgáltatást szervezzenek az érintetteknek, hogy ne telefonon kelljen segítséget kérni. Minket hívtak már fürdőszobából suttogva és vásárlás közben is. Míg mi, a három jogászból álló kis civil szervezet a vészhelyzet kihirdetésekor rögtön meg tudtuk szervezni, hogy most, amikor az online oktatásnak köszönhetően a nők könnyebben hozzáférhetnek a számítógéphez, chat-ügyeletet vezessünk be, az állami segítőszolgálat ugyanezt nem tudta megtenni. A hozzáférést a krízisközpontokhoz, menedékházakhoz az állam monopolizálta, tehát állami feladat lenne az online segélylehetőség megszervezése is. Amihez nem kell különösebb anyagi ráfordítás sem, csupán szándék kérdése az egész.

- Pedig külföldi példák azt mutatják, vannak lehetőségek. Franciaországban húszezer szállodai szobát bocsátottak a bántalmazott nők rendelkezésére, Spanyolországban a kijárási tilalom nem vonatkozik azokra, akik a partnerük elől menekülnek. Grönlandon betiltották az alkoholfogyasztást. Ön melyik megoldást választaná?

- A francia példáról jut eszembe, hogy itthon már annak is örülnénk, ha a Családbarát Ország Nonprofit Kft. szervezne egy mikrobuszt a bántalmazott nőknek, hogy eljussanak az anyaotthonokba. Merthogy nem csak járványidőben nehezített az eljutás a krízisközpontokba. Eddig is úgy működött, hogy a segítő szervek megadtak egy címet és egy időpontot, hogy hol és mikor jelenjen meg a menekülő nő. És mégis hogy jusson el oda, főleg most, a nehezített közlekedési viszonyok mellett? Örülnék, ha azon kellene töprengenem, hogy melyik is a jobb külföldi megoldás, és nem mondjuk azon, hogy míg a fodrászokról és manikűrösökről külön említést tesz a törvény, a bántalmazott nőkről és gyerekeikről nem.

- Jogos. Ugyanakkor nincs ebben semmi meglepő, ha azt vesszük, hogy nem csak a bántalmazók elképzeléseihez passzol a jelenlegi helyzet. Azért kormányzati körökből is hallottunk már olyat, hogy a nőnek otthon a helye, meg szülnie kell, és akkor nem lesz itt semmilyen erőszak. Hát most otthon vannak.

- A magyar társadalom alapvetően patriarchális, és ahhoz, hogy ez változzon, első sorban az oktatást és a nevelést kellene átformálni. Már gyerekkorban meg lehet tanítani ugyanis, hogy milyen az egyenlőségen alapuló párkapcsolat. De még a mai gyerekek sem ezt a mintát hozzák. És megfelelő felvilágosítás és kommunikáció híján a mindent elárasztó pornó lesz az első fő képük a szexualitásról. Tudniillik az, hogy a nő azért van, hogy a férfi vágyait kielégítse. És ez a mentalitás aztán bekúszik az élet más területeire is.

- A férfiközpontúság iskolapéldája lehetne Fülöpháza, ahol simán polgármester maradhatott a vak komondoros Balogh József. Sőt. Készült egy videós riport a faluban. Ültek a férfiak a kocsmában, kint voltak a földeken és a riporter kérdésére rezzenéstelen arccal belemondták a kamerába, hogy nem értik, mi a probléma a történettel. Szerintük nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy férfi időnként megpofozza a feleségét.

- Mi is tüntettünk Fülöpházán a nőverő polgármester ellen. A helyiek megdobáltak minket.

- Erről beszélünk. De az is elég sokatmondó, hogy a statisztika szerint a magyar nők átlagosan 35 verés után fordulnak először segítségért. Ennyire félnek?

- Ez nem félelem kérdése, hanem a hatósági segítség hiánya és a tudatosság alacsony szintje befolyásolja. A magyar társadalomban még mindig élnek azok a beidegződések, hogy a családi szennyest nem teregetjük ki, és hogy a nő szoknyája mindent eltakar. 2012-ben végeztek egy uniós felmérést: arra jutottak, hogy a skandináv országokban elterjedtebb a nők elleni erőszak, mint nálunk. E meghökkentő adat mögött azonban valójában az állt, hogy északi nőtársaink simán ide sorolják, ha utánuk füttyögnek az utcán. A magyar nőknek eszükbe sem jutott, hogy ezeket a megnyilvánulásokat is erőszakként, zaklatásként definiálják.

- Varga Judit nemrég videóüzenetben hirdetett zéró toleranciát az erőszakkal szemben, mégpedig azzal, hogy eltörölte a feltételes szabadságra bocsátást az erőszakos bűncselekmények esetében. Hogy látja: érdemi lépés ez a családon belüli erőszak visszaszorítására, vagy csupán demonstrálta tettrekészségét az igazságügyi miniszter?

- Még annyi sem volt ebben. Ezt a győri gyermekgyilkosság után jelentette be, amikor egyre-másra kerültek napvilágra a családon belüli erőszak legszörnyűbb esetei. De ezek a tragédiák csak ürügyként szolgáltak, hogy végre belenyúlhassanak a BTK-ba és szigoríthassák a feltételes szabadlábra bocsátás feltételeit.

- Ezt miből gondolja?

- Egyszerű. Elolvastam az előterjesztést. Benne van, hogy bár a legsúlyosabb bűncselekmények esetén kizárták a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, épp a családon belüli erőszak esetében ad a módosítás egy kiskaput, ott ugyanis a bíró egyéni mérlegelésén múlik a döntés. Ezekben az esetekben felülírható az általános szabály. Vagyis a törvénymódosítás épp hogy nem segíti a családon belüli erőszak ügyét. Mondjuk egyébként sem ez a megfelelő eszköz.

- Úgy érti, hogy a halállal végződő erőszakos esetek csak a jéghegy csúcsai?

- Úgy. Az erőszakos esetek elenyésző százaléka az, ahol a másik halálával végződik a bántalmazás, tömegesen nem ezek a jellemzőek. Eleve kevés ember kap letöltendő szabadságvesztés büntetést családon belüli erőszak miatt, de magát a jelenséget sem orvosolja az, ha eltörlik a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ettől nem lesz kevesebb gyilkosság. Sokkal fontosabb lenne, hogy a bírók kapjanak megfelelő képzést a témában. Még ma is általános, hogy a bántalmazónak láthatást biztosítanak vagy akár odaítélik a gyereket, mondván, a férfi bizonyíthatóan az anyát bántalmazta csak, és ez nem hat a gyereknevelési képességeire. Dehogynem! Onnantól, hogy a nőhöz már nincsen közvetlen hozzáférése, a gyerekeken keresztül fogja bántani. Vagy úgy, hogy bennük tesz kárt, vagy épp ellenkezőleg, magához édesgeti őket, megvásárolja a szeretetüket, ellene nevel. De ez a fajta szemléletváltás nyilvánvalóan nem lenne túl népszerű a patriarchális magyar társadalomban és annak patriarchális vezetői között.