Míg Orbán a gazdaságot próbálja egyensúlyban tartani, a lerongyolódott ellátórendszereket képtelen kezelni
A miniszterelnök szerint a járvány május 3-án tetőzik, onnantól apadás jön, és diadalmas újraindulás. Korábban júniusi tetőzéssel is beérte volna, most siettetné az eseményeket. Fogytán az erő és a türelem. A NER központi játékasztalán szokatlan, hogy ilyen gyorsan keverik a lapokat, hogy háromnapos eltéréssel kiterítik az egymást követő gazdasági paklikat. Kettő már volt, de lesz még több is. Mivel Orbán a gazdaságot próbálja egyensúlyban tartani, a fenyegető szociális válságot, a lerongyolódott ellátórendszereket képtelen kezelni. De lesz ez másképp is.
Mivel a világtól Orbán rendszere el nem választható, a káosz a magyar politikát delejes erővel láncolja magához. A glóbuszon zajló drámai folyamatokról sajnos annyit sem tudunk, mint Magyarországról. Az ENSZ élelmezési programjának vezetője azt jósolta, bibliai méretű éhínség várható. Milliók halnak éhen Afrikában és másutt. Üres szólam a zöldforradalom. Olyan régiók kerülnek végveszélybe, amelyekhez képest Magyarország dúsgazdag, bőségben tobzódó ország. Pusztít a tbc, a malária, a vírusnál jóval több áldozatot szedve. Minderről semmit sem tudunk. Hogy messzebbre ne menjünk (mégiscsak itt van a szomszédban), a hatalmas bürokratikus apparátust működtető Európai Uniónak gazdasági, egészségvédelmi, szociális stratégiája nincs, mivel vezető hatalmai (Németország, Franciaország) nem tudtak egyezségre jutni. A fejlett államok (Németország, Svédország, általában Skandinávia) iszonyú áldozatok árán úgy-ahogy elboldogulnak. Hazánk szolidan meglapul a szélárnyékban, jó szerencsére, uniós pénzre vár. Nem csak hazánk áll a katasztrófa küszöbén. Olyan országok süllyedtek magyar szintre, mint a tengerek királya, Anglia. Londonból olyan hírek jönnek, mint a krónikus maszkhiányban vergődő Budapestről. Nincs megbízható információ, a kormány ködösít, nem tesztel, töredékhírek jönnek-mennek, az alkalmazott tesztek negyede használhatatlan. Botrányszámba megy az is, ahogy az Egyesült Államokat nagyotmondásban tobzódó elnöke vezeti.
Mindezt azért jelezzük írásunk elején, hogy a magyar és a nemzetközi közviszonyokat szinkronba hozzuk. Hogy érzékeltessük, nem mi vagyunk a legrosszabbak. A kormány akkor fújt riadót, amikor Orbán a tényt felfogta és elfogadta, a besöpörhető politikai hasznot számba vette. Nem jókedvében tette, tudta, hogy ezúttal bele is bukhat, hasznokat is arathat. Mert nyertesei a járványnak is lesznek. Olyan nincs, hogy a polip jóllakik.
Orbán pillanatnyilag kettős játékot játszik. Az elemzők szerint a teljes felhatalmazással bíró kormánynak az is rossz lenne, ha a válság teljesen elcsitulna, az is, ha kezelhetetlenné válna. Ha a pánik alábbhagy, nincs ürügy arra, hogy a közéletet tovább militarizálja, az állami erőszak eszközeit mozgósítsa, az országot sokkolja. Nincs több drámai bejelentés, történelmi mentőcsomag, az élet visszatér a régi kerékvágásba, az unalmas normalitásba. Az is kínossá válna, ha a járvány túlságosan elhatalmasodna, apokaliptikus méreteket öltene, a legyőzhetetlen vezér karizmáját rongálva. Mert azért ne dőljünk be, a járványügy kezelésére, a gazdaság újjászervezésére a jelenlegi (és jövőbeli) politikai garnitúra úgy, ahogy van, alkalmatlan. Műaktivizmusa kimerül az egészségügyi igazgatás képviselőinek vegzálásában, a közepesen ügyetlen főpolgármester ellen folytatott kampányban, kórházigazgatók leváltásában, a létező betegek kitoloncolásában, a nem létezőkről való preventív gondoskodásban, képmutató fontoskodásban – mintha csöppet is izgatná őket a járvány azon túl, hogy a hatalmukat, gyarapodásukat komolyan zavarhatja. Az egészségügyi kormányzat felszívódott, mint kiderült, nincs is ilyen, államtitkárnak (tulajdonképpen miniszterének) nyomára sem bukkanhatunk. (A neve Horváth Ildikó. Hivatalos kormányoldalakon megtalálható.) A védőmaszkról folytatott meddő és bizarr vita másfél hónapja a magyar belpolitika törzsét alkotja. Maszkok áramlanak, jönnek, eltűnnek. Nemzetközi segítségként továbbrepülnek. (Maszkot a klagenfurti patikában, az augsburgi hipermarketben is kapni, jelképes áron, szinte állampolgári jogon.)
Járőröző katona viszont nincs minden civilizált európai államban. Operatív törzsek sincsenek. Nálunk a hírek szerint megszállták a gazdaságot. A Gyermelyi Tésztagyár büszke lehet arra, hogy katonai igazgatás alatt áll. Így lett a négytojásos levestészta straté- giai anyag. A tőzsdei szereplő debreceni dobozgyárat (Kartonpack) nem csak pacifikálták, a menedzsmentet is leváltották, a cég számlái fölötti rendelkezési jogot elragadták, a szakmai vezetést „megbízható új emberekre” cserélték. A járvány tőzsdei ügyekben is döntő faktor. Szintén a meghatalmazási törvény tette lehetővé a gödi önkormányzat területén épülő Samsung-beruházás (akkumulátorgyár) „különleges övezetté” nyilvánítását, a gyár és az iparűzési adó megyei közgyűlési lenyúlását. Az önkormányzatok vetkőztetése, a revans a politika centrális pontja.
Ez idáig a rendes napi működés része. Kíváncsian várjuk a Bige-sztori (műtrágyagyártás) kiteljesedését. A céget állítólag egy mezőgazdasági beruházásaira, banki reputációjára, sportvezetői babérjaira büszke magyar gazda vette célba. Meg akarta kaparintani. Mindez a koronavírus-járvány természetes hozadéka, a felhatalmazási törvény lehetőségeinek próbája. Drámai gyorsasággal fog eldőlni, kiket akarnak tönkretenni, kinek a tulajdonát akarják megszerezni, s kiket akarnak a válságból, ha még lehet, kimenteni. Egy céget megszerezni bonyolult ügy. Vételi ajánlatot kell tenni, a tulajdonost fenyegetni, kiszáll a NAV, a tisztiorvos, a tulajdonos évekig kitarthat, amíg végül titkos sugallatra meglepő gyorsasággal (és áron) az üzlet megköttetik. Mennyivel egyszerűbb bevonulni és a céget elfoglalni. A koncepció az volt, hogy a napi működésbe a gyors mozgatású magyar hadtest nem avatkozik bele. A debreceni papírdobozgyár példája bizonyítja, vannak elvi jelentőségű ügyek, különleges esetek. A hadsereg politikai súlyát a megfigyelők szerint már februárban, a miniszterelnöki évértékelőn megemelte a lelkesen tapsoló tábornoki kar felbukkanása, kelet-ázsiai példákat idézve.
Más oldalról a cégmentési műveletek célterülete az összeomló turisztikai ágazat. A NER törzskara (Tiborcz, Garancsi, Mészáros Lőrinc) ezen a területen (ingatlanfejlesztés, kastély, szálloda, kemping) feltűnő aktivitást mutatott. A divatos Szép-kártya-bizniszt a jóisten is nekik teremtette. A COVID–19 feltűnése és a csőd ebbe piszkált bele. Célszerű volt a banki hitelek törlesztését pánikszerűen felfüggeszteni. Budapest, „a romkocsmák városa”, az olcsó sör, az angol legénybúcsúk állomása, ma néma, kihalt. A Mészáros-kempingek üresen ásítoznak. A fenntartási és bérköltségek magasak. Napokon belül tönkremennek. A cél a túlélés lehet. De ez is reménytelennek látszik, mint minden. Turizmust turisták nélkül működtetni lehetetlen. Ők egy ideig nem jönnek ide, örülnek, ha otthon élnek. A mentőövként nyújtott karanténszálló ötlete a tulajdonosokat cseppet sem lelkesíti.
Hogy a költségvetési átcsoportosításoknál miből nem engedett a kormány, borítékolható volt. Nem nyúltak öt fontos területhez. Egy fillérrel sem csökkent a 150 milliárdos politikai propagandaköltség, az MTVA apanázsa, mozdíthatatlanok a tao-pénzek, az egyházi beruházásokra szánt összegek, nem állították le a már eldöntött, vagy folyamatban lévő EU-s programokat.
Gondok a mentőcsomag szociális tartalmával vannak. A miniszterelnök ebben a végletekig makacs. Munka nélkül segélyt elvből nem fizet. (Ami létezik, formális.) Pedig ha valamikor, segélyre most lesz szükség. A másik orbáni idea, hogy nem veszünk fel kölcsönt, pedig a gyűlölt, Bajnai-féle világbanki hitel az Orbán-rendszer kapaszkodója volt. Az akkori válságot moderálta. Orbán ma is e két hittétel foglya. Nincs segély, nincs hitelfelvétel. Válságjelről (U, W, V alakú válság) Orbán nem is hajlandó tudomást venni.
– Én U jelű vagyok – mondja ironikusan egyik közgazdász beszélgetőtársunk. – Javíthatatlan pesszimista. Gyors zuhanás, kínos, évekig tartó vánszorgás, keserves visszakapaszkodás.
Ezt arra mondja, hogy a válság alakulását betűjelekkel szoktuk leírni. Matolcsy például V jelű: zuhanás után azonnali visszapattanás, és a hajó megy tovább. De Matolcsy a gazdasági csoda magányos lovasa. A jövő propagandajelszava a munkahelymentés, aminek hátterében jól jár a NER arisztokráciája is. Nincs olyan élethelyzet, amelyben Orbán hajlandó lenne veszteséget könyvelni. Bizonyos értelemben ez imponáló, világkatasztrófák idején szánalmas. Önveszélyes és nyomasztó. Nyomasztó, ha valaki nem veszi észre, hogy ez már más világ. Kifordultak pályájukról a csillagok.
– Ezt alaposan elmérték. Ebből nem lehet jól kijönni – mondja egy másik elemző, Csaba László, a Corvinus és a CEU professzora. Négyszázalékos növekedés mellett tizennégy százalékos volt a reálbér-kiáramlás. Három évig a Nemzeti Együttműködés Rendszere ebből élt és virított. Egy rendszer, amely arra épült, hogy a jólét állandóan növekszik, a visszaeséssel nem tud mit kezdeni. A megrázkódtatás a professzor szerint óhatatlanul kivetül a politikai színtérre. Ez a van rajta sapka – nincs rajta sapka esete. Ha megtartják az érettségit, az a baj, ha elhalasztják, azért szedik ízekre Orbánt. Azzal, hogy minden létező hatalmat legfelsőbb szinten összpontosítottak, magukra rántottak minden következményt.
Mások szerint a teljes felhatalmazás kényszer. Elvágtak minden menekülő-útvonalat. Nem egy mostani vezető számára alternatíva a börtön vagy a teljes felhatalmazás. 2022-ben is tartanak majd valamiféle választást. De a csalás lehetősége mindig be volt építve a rendszerbe. Évek óta tesztelik a részelemeket. Az összes fellebbviteli fórumon többségben vannak. Megvonható a pártköltségvetés. (Láttuk.) Jogszabályokkal manipulálhatók a riválisok együttműködési lehetőségei.
Igaz, ahogy egyik nyilatkozónk mondja, amíg a választás manipulálható, a nyomor látható. Ha a dolgok a politikában megbillennek – mondta egyszer Szelényi Iván, a Yale Egyetem tanszékvezetője –, és megpróbálod összerakni őket, sokszor annál mélyebbre süllyedsz.
Mert a vírusválság több mint túltermelési válság. Nem értelmezhető a magyar politika kereteire vetítve. A pokol angyalai szabadultak el. /Buják Attila