Az ország csak áll és néz
Újabb földrablás körvonalai bontakoznak ki, ezúttal a Hortobágyon. A legeltetési szezon előtt derült ki ugyanis, hogy sok helyen azok a gazdák kapták a földbérleti jogot, akiknek nincsenek állataik, de feltehetően van párttagkönyvük, akik viszont több száz birkát, szarvasmarhát tartanak, legelő híján nem tudják a jószágot legeltetni. A földjüket elvesztett gazdák egy része attól tart, hogy állatok ezrei halnak éhen. A tiltakozó akcióknak alig van visszhangjuk, az ország csak áll és néz. Ennek oka az, hogy a társadalomból lassan kihal a szolidaritás és megszűnőben van a vidék politikai és gazdasági érdekképviselete – állítja Bánk Attila, a Független Kisgazdapárt egykori frakcióvezetője.
– Azután búcsúzott el a politikától, hogy nem sikerült parlamentbe juttatni a vidék pártját, amely a kisgazdák helyére lépett volna. Belátta, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni?
– Szó sincs róla. Ahhoz képest szép eredményt értünk el a 2006-os választásokon, hogy mindössze ötmilliót költöttünk kampányra. A parlamentbe ugyan nem juttatott be minket a falun élők támogatása, de a hetedik legerősebb politikai erővé tett bennünket. A szavazókat akkor „bekerítették” a nagy pártok, elsősorban a Fidesz, mára azonban – úgy érzem – ez a támogatás eltűnt.
– Ez igazi politikus válasz! Úgy látom, megőrizte korábbi jó „formáját”: maradandónak bizonyul a Torgyán József mellett frakcióvezetőként és a Fidesz oldalán eltöltött néhány kormányzati év tapasztalata. Nehéz lenne kimondani, hogy a vidéknek nem kellett a pártja?
– Égető szükség lenne rá! Magyarországon mára ugyanis megszűnt a vidék politikai érdekképviselete: a magyar falunak semmilyen érdekérvényesítő ereje nincs. Ez pedig tragédia.
– Egykori kisgazda képviselőtársai szép számmal ott ülnek a Fidesz-frakcióban, a száguldó kétharmados kormány motorjai! Ez sem elég?
– Az illető urak politikai teljesítményére nem vesztegetném a drága időt. Elég annyi, hogy a gazdakörök, vagyis a Magosz, amely a szocialista kormányok idején a parasztság szervező erejévé vált – emlékezzen az útlezárásokra, a Parlament előtti tér elfoglalására –, 2010-ben gyakorlatilag beolvadt a Fidesz politikai rendszerébe; vezetői politikai tisztségeket vállaltak, az érdekképviselet gyakorlatilag megszűnt.
– A szervezet frontembere, Jakab István alelnökként ücsörög a parlamentben – ebből a pozícióból azért lehetne érdeket érvényesíteni, nem gondolja?
– A gyakorlat az ellenkezőjét bizonyítja. A leghatározottabban állítom, hogy ma a vidéknek sem politikai, sem gazdasági érdekképviselete nincs.
– Mondana valamilyen gyakorlati példát?
– Néhány hónapja Balmazújvárosban az önkormányzat bevezette a földadót. A helyiek azonnal gazdatüntetéssel tiltakoztak, s erről beszámoltak az újságok, a televízió. A hazai földművesek semmiféle szolidaritást nem mutattak, még az egykor harcos Jakab Istvánt sem láthatták a környéken. Pedig még a földművelési miniszter is a tüntetőknek adott igazat, értelmetlennek tartva a földadót, amelyet máig behajtanak. De említhetném, milyen közöny kísérte az Ángyán József által leleplezett földmutyit – elsősorban a kishantosi biogazdálkozás kormányzat általi erőszakos felszámolására gondolok. Ez helyben ugyan politikai vihart kavart, de onnan húsz kilométerre már senkit nem érdekelt. Ugyanilyen közöny érezhető Zala meg Tolna megyében, illetve Szabolcsban vagy Hajdú-Biharban.
– Igen, a hortobágyi földeket is újra pályáztatták, emiatt sokan elvesztették a megélhetésüket, mert hiába nevelték évtizedekig a birkákat a bérelt földeken. Azokat most jórészt olyan emberek kapták, akik nem értenek sem az állatokhoz, sem a földhöz. Ott is közönyösek?
– Lemondóan annyit mondanak, hogy más is járt így. A történet egyébként arról szól, hogy ki fogja felvenni a hektáronkénti nyolcvanezer forint uniós támogatást. Akiktől elvették a földbérletet, tehetetlenek, így levágják az állataikat, felszámolják saját megélhetésüket. Közben az érdekvédelem néma.
– A csend persze vészjósló is lehet...
– Persze, de még nem az.
– Nincs olyan érzése, hogy a vidék – hiába lenne érdekképviselete – politikai értelemben vagy megbénult, vagy elégedett a kormány döntéseivel?
– Az utóbbi kizárt. Nincs gazdasági, politikai szervezet, amely az elégedetlenkedők érzéseit, érdekeit integrálná, képviselné. Ezért lenne szükség a vidék pártjára.
– Feltéve, ha ezt a vidékiek is akarják. Mert ha valóban dühösek lennének, akkor már a trafiktörvény kiverte volna a biztosítékot, hiszen ma hatszáz olyan település van, ahol nem lehet cigit kapni. A kocsmában iszogatók nem tudnak rágyújtani. Leszoktak a dohányzásról?
– Úgy hallom, hogy a feketén árusított cigarettát sok helyen házhoz is szállítják. De ma már üresek a kocsmák, munka után nem ülnek le beszélgetni. Bezzeg az erdélyi településéket járva azt tapasztaltam, hogy az utcákon, tereken, kocsmákban jókedvűen beszélgetnek az emberek. Pedig nálunk rosszabb anyagi helyzetben élnek, ráadásul az uniós pénzeknek hála itthon gazdagodott a falu, van, ahol sportpályával, kultúrházzal, múzeummal. Csak ezekből nálunk hiányzik az élet.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
