Az Orbán-rendszer vizelettől bűzlő vesztesei
Aki úgy gondolja, hogy a hajléktalanság ellen tilalmakkal lehet harcolni, az nem értett meg semmit – írja „A Magyarország bűncselekménnyé teszi a szegénységet” c. kommentárjában a Der Standard.
Orbán szociálpolitikájának lényege: segítség helyett keménység. Ráadásul a hajléktalanok elleni törvényt beleírták az Alkotmányba, így a felháborodott ellenzék már nem tud semmit sem tenni.
A gondos előkészületek arra utaltak, hogy a kormány tudta: vitatott dolgot tervez, és hogy átkozottul komolyan veszi. Nyugodtan lehet kételkedni a hivatalos indoklásban, de még ha igaz is lenne, akkor sem válna be a számítás.
A hajléktalanság és a szegénység általában nem választás kérdése, senki nem lesz önként földönfutó. A fedélnélküliséggel a végletes esélytelenség válik láthatóvá. A nyílt szegénység megmutatkozása viszont sértés mindazoknak, akik azt hiszik, hogy elegendő akaraterővel és fegyelemmel mindenki részese lehet a társadalomnak. Ez az egyik oka, hogy Magyarország száműzni akarja a nyomort a közterületekről.
Orbán alatt a létminimum alatt élők száma 2,7 millióról 4 millióra nőtt. A rendszer vizelettől bűzlő vesztesei a foltos újságokon nem illenek a gazdasági növekedés és a kulturális örökség eszményéhez. Ám a korszerű szociális államoknak, mint amilyen Magyarország – főként oktatással és okos munkaerő-politikával tartós választ kell találniuk a növekvő szegénységre.
Sorsokat nem lehet megtiltani. Saját szociálpolitikájának kudarcára azonban az Orbán-kabinet kemény, rendpárti politikával reagál, és ezzel csak kiélezi a gondot. Ugyanakkor azzal, hogy az érintetteket bűnözővé teszi, végképp megpecsételi azok kilátástalanságát. Orbán így legitimálja a további keménységet, Európa pedig ölbe tett kezekkel nézi. Ez szegénységi bizonyítvány.
