Szekértáborokba merevedett társadalom - Bíró-Nagy András: A migránsozásból a járványkezelés sem tudja kibillenteni a kormányt
Első ránézésre a kutatásuk cáfolja azt a régóta közszájon forgó tételt, hogy a Fidesz-szavazók azért elnézőbbek a korrupcióval, az egyenlőtlenségekkel és más kormányzati visszásságokkal szemben, mert a többségük – a kommunikációs csatornák beszűkültsége miatt – nem is értesül ezekről. Láthatóan értesültek róla, és van is véleményük, ami sokszor lesújtó.
Ennél azért kicsit árnyaltabb a kép.
Árnyaljuk.
Valóban léteznek a fideszesek körében is kritikus vélemények, sokszor erősek is, de az információhoz való hozzáférés jelentőségét nem becsülném le. Ezt megerősíti, hogy azoknál a csoportoknál a legjobb a Fidesz kormányzásának a megítélése, amelyekről a leginkább feltételezhető, hogy az információkat nem a netről szerzik, hanem abból a nyilvánosságból, amely valóban beszűkült, és ritkábban jelennek meg benne az ellenzéki és más kritikus hangok. Ők az internetet kevéssé használó idősebbek, az alacsonyan képzettek és a községekben élők.
Idézek a kutatásból: „eredményeink egy pártpolitikai csatározások zajától megsüketült, kormány–ellenzéki szekértáborokba merevedett társadalom képét mutatják, ahol az alapvető szociodemográfiai különbségek már háttérbe szorultak a pártpreferenciákhoz képest, és az elsődleges társadalmi rendezőelvvé az uralkodó politikai osztályhoz való viszonyulás vált.” Miért?
Mert olyan erőssé vált a magyar politika polarizáltsága, és annyira meghatároz mindent az Orbán Viktorhoz való viszonyulás, hogy az sok mindent felülír. Jól körülírható, hogy mi tartja össze a fideszes közösséget a miniszterelnök pozitív megítélésén túl: a konzervatív családpolitika, a bevándorlásellenesség és a nacionalizmus a közösség legfontosabb hívószava. És ami mindennek az alapja, az a kormány erős gazdasági legitimációja a saját szavazói körében. Orbán mindeddig pozitív nemzetközi gazdasági környezetben kormányozhatott, és a fideszesek jelentős többsége úgy érzi, a kormány élt a lehetőséggel, nőtt az életszínvonal és emelkedtek a bérek.
De nem egyenlő mértékben. Aki közelebb volt a tűzhöz, mesésen gyarapodott, szemben a többséggel, és kiderül a kutatásból, hogy ezt a Fidesz-szavazók is látják. Megint felülír mindent az ideológia?
A kormány gazdasági teljesítményének elismerése nem jelenti azt, hogy a magyarok maradéktalanul elégedettek a saját anyagi helyzetükkel, vagy azt gondolnák, hogy jól oszlottak el a gazdasági növekedés eredményei a társadalomban. A most mértnél természetesen sokkal jobb társadalmi percepciót eredményezhetett volna a kormány számára, ha a gazdasági javakat szélesebb körben osztották volna el az elmúlt tíz évben. Eredményeinkből egyértelműen látszik a társadalmi kritika is.
És a korrupció elutasítása. A fideszesek között is ugyanannyian vannak, akik szerint a korrupciós helyzet romlott, mint ahányan azt gondolják, hogy javult. Még sincsenek százezres korrupcióellenes tüntetések, mint máshol. Agyonnyűtt kérdés, de felteszem: miért nem veri ki nálunk úgy a biztosítékot a korrupció, mint akár Romániában vagy Csehországban?
A Fidesz-szavazók körében a korrupciónak van egy jól indokolható ideológiája: a gazdasági nacionalizmus. Ez arról szól, hogy megteremtik a nemzeti tőkésosztályt, ami egy igenis támogatható cél nagyon sok Fidesz-szavazó számára. Még akkor is, ha amúgy érzékelik a túlkapásokat, amelyeket a jelentős részük nem néz jó szemmel. Tény az is: amikor az elmúlt tíz év legnagyobb problémáira kérdeztünk rá, a korrupció csak a hatodik helyre került, azonos szintre a klímaváltozásra adott elégtelen válasszal, ami pedig egy új téma a magyar közbeszédben. Vagyis a magyar társadalom számára léteznek a korrupciónál jóval húsbavágóbb problémák is. Az egészségügy az első, második helyre pedig a kormány szociális kritikája került, amivel a gazdagoknak kedvez, s miáltal nőttek az egyenlőtlenségek szegények és gazdagok között.
Ez azért is érdekes, mert a kormány legfontosabb eredményei között első helyen szerepelt a családtámogatás. Ami egyébként szintén a középosztálynak és a felsőbb rétegeknek kedvez, így ha van is látható eredménye – valóban nőtt a születések száma az előző év elejéhez képest –, az leginkább a kiváltságos rétegeknél érzékelhető.
A választók nem feltétlenül vannak tisztában az egyes intézkedések pontos közpolitikai hatásaival. Azt nézik, hogy a kormány milyen típusú célokra áldoz energiát és pénzt. A magyar társadalom tagjainak többsége pedig elvi szinten egyetért azzal, hogy a gyerekes, főként a sokgyerekes családok kapjanak magasabb állami támogatást. Azok között, akik pozitívumot akartak kiemelni, ugyanígy széles körben támogatott volt a rezsicsökkentés is, miközben tudjuk, hogy összegszerűen a magasabb jövedelmű és rezsijű háztartások nyerhettek vele többet.
Még a DK-szavazók körében is népszerű volt a rezsicsökkentés, miközben más kérdésekben a legelutasítóbbnak bizonyultak a kormányzati intézkedésekkel szemben. Mézesmadzag baloldali szavazóknak?
Azok az intézkedések voltak a legnépszerűbbek az elmúlt tíz évben, amelyeknek a kommunikációjára a legtöbb pénzt áldozta a kormány: családtámogatás, migrációs politika és rezsicsökkentés. Az utóbbira a baloldali szavazók valóban jól rezonáltak. A rezsicsökkentés alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a Fidesz táborán túlnyúlóan is támogatókat nyerjen. A bevándorlásellenességre ez már kevésbé volt igaz, az főleg fideszes húzótéma volt.
A migránsozásból viszont a járványkezelés sem tudja teljesen kibillenteni a kormányt. Még most is, amikor mindenki a válságra fókuszál, azért becsempésznek a közmédiába egy-egy szinten tartó epizódot, hevesen migránsozó műsorvezető vagy Bakondi György-nyilatkozat formájában. Mitől vált ennyire kimeríthetetlenné a téma?
Illegális bevándorlók próbálják átvágni a határkerítést a pazarkulei szárazföldi határátkelőnél a törökországi Eridne közelében 2020. március 2-án.A migránspolitika egy korán elfoglalt politikai kommunikációs pozíció, amely annyi politikai sikert hozott a kormánynak, hogy folyamatosan táplálni kell valamivel. Ez nem napi szintű küzdelmet jelent a valódi migráció ellen, hanem napi szintű kommunikációs küzdelmet. A napi szintű elutasítás, a magyarok napi szintű verbális „megvédése” tartja életben a témát már évek óta. Orbán igazából ebben a szerepben érzi jól magát, amikor megóvhatja a választóit a veszélytől. Legyen az IMF, külföldi spekulánsok, migránsok.
Vagy koronavírus.
Fontos különbség, hogy mindezidáig a kormányzati propaganda nagyrészt maga kreálta azokat az ellenségeket, amelyekkel Orbán aztán kommunikációs szinten megküzdött, majd jellemzően le is győzte őket. Most viszont merőben új számára a helyzet, hiszen valós és igen súlyos problémákra kell hatékony választ adnia. Ez a válság mindenkit érint, ilyen mértékű tényleges krízissel még nem kellett szembenéznie.
Eddig úgy tűnik, sikeres volt a szembenézés. Mindegyik közvélemény-kutató szerint a válság kezdete óta erősödött a kormány támogatottsága. Ennyire hatékony lenne a kormányzati járványkezelés?
Európában, sőt, az egész világon tapasztalható, hogy az új, bizonytalan és ismeretlen helyzetben a lakosság bízni akar a vezetőiben, ezért mindenhol megnőtt a kormányok támogatottsága. De ez hosszú távon nem mérvadó. Az intézkedések helyességének valódi társadalmi percepciója csak néhány hónap, vagy akár egy-két év múlva derül majd ki. Akkor árazza be a társadalom ezeket. És ha úgy érzékelik, hogy nem tett eleget a kormány a válság egészségügyi, gazdasági és szociális hatásainak tompítása érdekében, vagy fennmarad a választóknak az az – kutatásunk alapján – erős érzetük, hogy a szegényeknek és a társadalom perifériáján élőknek nem nyújtanak mentőövet, az nagyon alááshatja a kormány kompetenciájába vetett hitet. Gondoljunk bele: ha a prosperitás éveiben a magyarok többsége azt gondolta, hogy nem részesül eléggé a növekedés javaiból, akkor elégtelen válságkezelés esetén, egy komoly szociális válságban akár meg is roppanhat a kormány társadalmi támogatottsága. Nagy a tét, hiszen a jelenlegi válság a legérzékenyebb pontjain támadja a hatalmat: egyrészt egészségügyi oldalról, másrészt az egyik legnagyobb teljesítményének tartott gazdasági fejlődést ássa alá. Ismétlem: az egészségügy állapotának romlását a magyar társadalom az elmúlt tíz év legnagyobb közpolitikai problémájának tartja.
Mi több, a bizonytalanok 63 százaléka gondolja így, ami már szabad szemmel látható szavazatmennyiség lehet a Fidesz ellen, és ha félremegy a járványkezelés, még élesebben megmutatkozik, mekkora a baj.
Igen, az egészségügy megítélése a konszenzusosabb témák közé tartozik. A fideszesek közül is többen gondolják, hogy romlott az egészségügy helyzete, mint ahányuk szerint javult. A kormány eleve rossz pozícióból indult, és nem engedheti meg, hogy a lerobbant egészségügyet porig rombolja a járvány. Ezért fokozottan érdekes, hogy hogyan kezeli Orbán a járvány egészségügyi dimenzióját. Ez óriási veszély a számára, amely nagyon komoly politikai következményekkel járhat. A gazdasági és szociális válság romboló erejét azonban ennél is nagyobb veszélynek látom a kormány számára.
A populista kormányok mindenhol nagy elánnal vetették bele magukat a végső soron nekik tetsző helyzetbe, hiszen itt most a központosítás és az autokráciára való hajlam nem kizáró ok, sőt. De egy-két kivételtől eltekintve az látszik, hogy hosszú távon nem biztos, hogy urai tudnak maradni a helyzetnek. Megtörhet a populista vezetők előretörése Európában?
Ennyire messzire nem mennék a jóslásban, de az jól látszik: nagyon különböző stratégiák vannak, és nagyon különböző vezetési módok vizsgáznak egyszerre. Spanyolországban például a baloldali kormány alapjövedelmet tervez bevezetni. Ennek még kialakulóban vannak a részletei, de maga a terv is jól mutatja: rendkívüli helyzetben rendkívüli megoldások születhetnek. Most a kormányok sok mindenből vizsgáznak, és itt már nem csupán a hatalom megtartása a szempont. Megmérettetnek sok más téren is, például, hogy ki tudja kisebb szociális áldozattal kezelni a válságot.
