Az Orbán-kormány számára nem lesz könnyű átírni a történelmet
Orbán veszélyes játékot folytat – hangsúlyozza tanulmányában Anton Pelinka, a CEU professzora. Rámutat, hogy Magyarország jelenleg nem diktatúra, de az Orbán-kabinet a demokrácia kereteit feszegeti. A stabilitáshoz nem elegendő feltétel a választási sikerre és a parlamenti többségre hivatkozni, írja a Die Presse.
Az alkotmány feladata, hogy megszabja a játékszabályokat, és arról hosszan lehetne vitázni, hogy a magyar alaptörvény megfelel-e rendeltetésének. A fő azonban az, hogy széles konszenzuson alapuljon, ideértve az elkerülhetetlen kompromisszumokat – tehát hogy a társadalom és az állam alapja legyen, és itt már van helye a bírálatnak. Az orbáni alkotmány nem egyetértésre épül, a kétharmad ugyanis nem teszi szükségtelenné, hogy ne csupán egyetlen párt fogadja el. A miniszterelnök eljárása inkább arra emlékeztet, amikor a kommunista egységpártok rákényszerítették a lakosságra (nem demokratikus) alaptörvényüket. Magyarországon a hatalmon lévő többség nem hajlandó, illetve nem képes kompromisszumra, és ez ad alapot a kritikára.
Természetesen alapvetően nagy-nagy borúlátással kell vélekedni egy Alkotmánybíróság kompetenciájának bárminemű korlátozásáról. Egészen nyilvánvaló, hogy nem lehet a bal- és a jobboldal közötti viszályként értelmezni a vitát arról, miként járt el Orbán az alkotmány kapcsán. A baj nemcsak az, hogy a módosítás egyes pontjai egyértelműen pártpolitikai megfontolásokat tükröznek.
Ennél is súlyosabb azonban, hogy a magyar kormány megsemmisítéssel fenyegeti a rendszerváltáskor kialakult egyetértést, ami pedig az országot a demokratizálódás egyik mintaképévé tette. A hatalmon lévő többség úgy tesz, mint ha mindent elölről kellene kezdeni, mint ha a demokratikus átalakulás nyitánya a Fidesz 2010-es győzelme lenne. Ez nem csupán történelmi képtelenség, hanem szétrombolja a demokrácia alapjait is. A konszenzus szétverését a nacionalista tombolás kíséri, ami nem illik az egység Európájába. A magyar vezetés retronacionalizmust testesít meg, ám az ellentétben áll az európai egyesülés szellemével.
Az európai közösségnek nem lehet szüksége az ilyesfajta nacionalizmusra, az EU-ban eltűnnek a belső határok, Orbán viszont egyre-másra a nacionalista kártyára játszik, lásd a külföldiek földszerzését vagy a külföldi bankok szerepét. Magyarország nem lesz sokáig az egyesült földrész része, ha közben veszedelmes külföldként állítja be a kontinenst. És az Orbán-kormány számára nem lesz könnyű átírni a történelmet: a magyar demokrácia 1990-ben, és nem 2010-ben született. A miniszterelnöknek sokkal inkább arra kell ügyelnie, hogy a Fidesz 2. győzelmének éve ne a magyar demokrácia hanyatlásának kezdeteként vonuljon be a történelemkönyvekbe.
