Az olajpiac fekete napjai - Aki most tankol, jól jár
A világméretű koronavírus-járvány alaposan átrendezi mindazokat a tankönyvekben is szereplő gazdasági szabályokat, amelyeket száz esztendeje megszoktunk. Azon már meg sem lepődünk, hogy aki betétet kíván elhelyezni valamelyik kereskedelmi bankban, nem kamatozik a pénze, sőt, a számlakezelés még neki kerül pénzébe.
Olyasmi azonban még soha nem fordult elő, mint ami április 20-án megtörtént:
aki akkor kőolajat vásárolt, annak az eladó fizetett hordónként 37 dollárt (egyhordónyi nyersolaj hozzávetőleg 159 liter, mintegy 0,136 tonna), legalábbis az amerikai, úgynevezett West Texas Intermediate (WTI) esetében ez volt a gyakorlat. Az olajkereskedelemben van néhány úgynevezett referenciatermék, ilyen az Egyesült Államokban meghatározó, Nyugat-Texasban kitermelt átmeneti bázisú kőolaj, amely a New York-i tőzsde alaptermékének számít. Az árupiacon ennek a mindenkori árát fogadják el, akár az Európában hasonló szerepet betöltő Brent Crude olajét.
Sokan emlékezhetnek még arra, hogy a WTI ára a 2008–2009-es gazdasági világválságig, ha nem is töretlenül, de folyamatosan emelkedett, egészen a hordónkénti 140 dollárig. Az olajár akkor olyan magasra kúszott, hogy már gátolta a gazdaság egészséges működését, ezért a bécsi székhelyű Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), amelynek nem tagja sem az Egyesült Államok, sem Oroszország, úgy határozott, hogy fokozzák a kitermelésüket. E döntés eredményeként 2015 végére már mindössze 35 dollárért kínálták a nyersolajat. Arra azonban senki nem mert volna még gondolni sem, hogy egyszer megéljük 2020. április 20-21-et, amikor negatív árat produkál a folyékony arany.
Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője a 168 Órának elmondta: a helyzetet egyrészt a jelentős túltermelés váltotta ki, emiatt
az olajtárolók szinte teljesen megteltek, nincs hová leszállítani a terméket,
másrészt a befektetők igyekeztek a májusi határidős megrendelések kifutása előtt bármi áron megszabadulni az olajtól. A júniusi lejáratú kötések ára is nagyot esett, de még pozitív maradt. A két – befektetői szempontból – „fekete” napot követően, bár emelkedésnek indultak az olajárak, azonban még így is elmaradtak a korábbi szintektől.
A magyar piacra a WTI közvetlenül semmilyen hatással nincs – emlékeztetett a banki elemző, de közvetve mégis „lehúzta” a magyar piacra is ható Brent-árakat, ami megjelent az ezen alapuló hazai benzin- és gázolajárakban is. Azonban mielőtt a magyar üzemanyag-felhasználók örvendezni kezdenének, érdemes megjegyezni, hogy a fogyasztói árat nagymértékben meghatározza a finomítói árrés is, ami szintén folyamatosan változik. Ezeket az árakat dollárban adják meg, így a tartósan gyenge forint árfolyama nem mérsékli tovább az üzemanyagok fogyasztói árát. Magyarországon a külföldi devizák közül a legnagyobb figyelem az euró-forint keresztárfolyamot kíséri, pedig a hozzánk érkező szénhidrogén-termékeket amerikai dollárban számolják el, amelynek ára jelenleg igen magasan, 330 forint körül alakul.
Az olajárfolyamok általános csökkenésének egyéb okairól Varga Zoltánt, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzőjét kérdeztük. A szakember szerint ez egyrészt a koronavírus-járvány miatt kialakuló globális recessziós félelmek, másrészt az oroszokkal szemben Szaúd-Arábia által március elején indított árháború következménye is. Az amerikai típusú könnyűolaj árfolyamának összeomlása elsősorban technikai okokra vezethető vissza: a tárolókapacitások megteltek, a
jelenlegi körülmények között érdemes akár ingyen is megszabadulni a nyersolajtól,
mert az olajkutak leállítása és későbbi újraindítása olyan költséges folyamat volna, aminél még az ingyenolajon elszenvedett veszteségek is előnyösebbek. A szakember szerint mivel nem várható a világgazdasági kilátások érdemi javulása, így egy ideig még az olaj iránti kereslet is visszafogott maradhat, ami továbbra is alacsony olajárakkal jár együtt.
De a tisztánlátáshoz nem elég a valódi piaci szereplők szempontjait figyelembe venni. Ugyanis
léteznek spekulánsok, nem is kevesen, akiknek eszük ágában sincs ténylegesen olajat venni,
hiszen sem tárolókapacitásaik, sem felhasználóik nincsenek. Őket csak az árfolyamnyereség foglalkoztatja. A mostani, számukra is siralmas helyzetben kénytelenek eladni tőzsdei határidős pozícióikat a tényleges vásárlóknak, ezért az elmúlt napokban a spekulánsok voltak az olajpiac kizárólagos szereplői. Mindez azt eredményezte, hogy a jövőben a kitermelés és a szállítás költségei mellett a tárolásért fizetendő árat is nagyobb mértékben kell majd figyelembe venniük a vevőknek, noha eddig ez nem az ő reszortjuk volt.
És most tessék megkapaszkodni: a járványveszély árnyékában szinte észre se vettük, hogy a szomszédainkat, Olaszországot és Németországot is figyelembe véve, múlt péntektől Magyarországon a legolcsóbb a benzin és a gázolaj literenkénti ára.
A gyenge forint árdrágító hatását is felülírta az autós turisták teljes hiánya.
A 95-ös benzin literenkénti 283 forintos, és a gázolaj 316-os árához csak a romániai és a lengyel árak közelítenek, de az előnyünk velük szemben sem kicsi. Háromszáz forinton aluli literenkénti benzinárra Közép-Európában sehol sem akad példa: Horvátországban átszámítva 340 forint, Szlovéniában pedig még ennél is drágább a benzin. Az osztrákok és a szlovákok már 100 forinttal járnak felettünk, a szó szoros értelemben ezer sebből vérző olaszok pedig 200 forinttal. A különbség néhány hétig is fennmaradhat.
Bár mint tudjuk: a tankönyvi szabályok érvényüket vesztették, most semmi sem úgy alakul, ahogyan megszoktuk. Ez vonatkozik a hazai árképzésre is. Attól sem kell még tartanunk, hogy a közeljövőben az üzemanyag-turizmus növeli majd a hazai töltőállomások bevételét.
